Milestone.hu -
 


Roland írta,
2 óra 53 perckor,
Motor témakörben.
A Suzuki GSX 600 és 750 F sporttúragépek szívm?téten estek át. A régebbi GSX-R "olajkályhájának" két változatát kapták meg er?forrásként.

Amikor a Suzuki 1988-ban a legels? GSX-R 750 visszaperselyezett, olajh?téses er?forrásával bemutatta a GSX 600 F-et, még nem tombolt a harc a 600-as szupersportgépek kategóriájában, ezért 86 lóer? is elegend? volt a piaci sikerhez. Ma még mindig ugyanennyit teljesít a Suzuki kínálatát gyarapító, id?közben komplett szépségápoláson átesett gép. Így sporttúragépként továbbra is megállja a helyét. 1989-ben melléállították 750-es testvérét, amely ugyanazt a vázat kapta, de ebbe az 1988-as GSX-R ultrarövid löket? leveg?- és olajh?téses er?forrását építették be. Ett?l az évjárattól kezdve a 600-as is úszó ágyazású fékeket és háromküll?s, szélesebb kerekeket kapott, a szívató a kormányra került. Egy évvel kés?bb módosították a 600-as vezérm?tengelyét, és 31 helyett 33 milliméteres karburátort kapott, míg 1992-ben az egész szelepvezérlést módosították. A villás himbák helyett, ahol el?fordulhatott a két vezérelt szelep egyenl?tlen hézaga, egy-egy himba került a szelepek fölé. Közben 1991-ben a 750-es hátsó rugóstagját húzó- és nyomófokozatban állíthatóra cserélték. A Suzuki 1996-ra el?ször dolgozta át a 600-as külsejét. A modernebbé vált megjelenés mellett a szélvédelem is javult. 1999-re aztán teljes ráncfelvarrás következett mindkét modellnél: a két fényszórós, domborúbb idom még inkább a túragépek irányába változtatta meg a GSX-eket.

Annak ellenére, hogy 14 évi gyártás után ma már e motorok sikermodellekként emlegethet?k, és már kiforrt típusok, megítélésük azért nem volt kezdett?l teljesen felh?tlen. A 600-as 31 milliméteres karburátoraiban könnyen elszakadhatott a membrán, és mivel ezt az alkatrészt csak a tolattyúval együtt lehetett kapni, nem olcsó mulatság a javítás. Az 1990-t?l alkalmazott, két milliméterrel nagyobb porlasztóknál is el?fordulhat ez a hiba, de ezekhez a membránt külön is lehet kapni. F?leg a régebbi 750-esnél jellemz? a nehézkes hidegindítás. Ezért sok tulajdonos hosszan rajta hagyta a szívatót, így a túldúsított keverékb?l a hengerfalra lecsapódó benzin lemoshatta az olajfilmet, ami a dugattyúk és a henger er?teljesebb kopását okozta. A villás himbájú szelepvezérlésnél, ha különbözik a himba által m?ködtetett két szelep hézaga, akkor a himba ferdén fekszik fel a vezérm?tengely bütykén, ami mindkett? kopásával jár. A 600-asnál ez a probléma megoldódott a kétkarú himbákra való átállással, a 750-eseknél módosították az alkatrészek felületkezelését, amit?l tartósabbá lettek. Egyes 750-eseknél a hatodik sebességfokozat fogaskerekeinek kopása is megfigyelhet? volt. A télen is használt példányoknál különösen felt?n? volt, hogy a kipufogó könyöke mennyire érzékeny a rozsdásodásra és mivel csak komplett kipufogó kapható, igen drága a csere. A GSX kormánynyakcsapágya lefelé teljesen zárt. Emiatt a bejutott víz nem tud kiszivárogni és így tönkreteszi a csapágyat.

Hogy a két GSX típus mégis ennyi rajongóra talált, az f?leg túraképességüknek köszönhet?, és annak, hogy a Suzuki a hibákat az évek folyamán kiküszöbölte. A húszliteres tank és a kedvez? fogyasztás mellett a gépek hatótávolsága jó, kényelmes az üléspozíció, hatásos a szélvédelem és kiválóak az 1989-t?l alkalmazott fékek. Az idom kétszeri módosítása még jobb szélvédelemmel járt, ami ezeket a gépeket még alkalmasabbá tette a túrázásra. Az utasnak hátul elegend? hely jut, és használható kapaszkodókat is talál, viszont lényegesen magasabban ül, mint a vezet? és ezért nagy tempónál sisakjába keményen belekap a menetszél.

A GSX-ek kerékméretei nem követték a széles gumis trendet, és ha valaki megpróbálkozik szélesebbel, mint a 750-es 150/70-es papucsa, csak rontja a menettulajdonságokat. A széria Dunlop K 655-nél jobb egyenesfutást és tapadást nyújt a Michelin A/M 59X vagy a Dunlop Sportmax.

A Németországból behozott GSX 600-asoknál arra kell ügyelni, hogy létezett bel?lük 27, 34 és 50 lóer?re fojtott változat, és évjáratonként különböz?képpen fojtották le ?ket. Az 1992 el?tti 27 lóer?s változatnál megmaradt a régi 31 milliméteres karburátor, az 1996-os 34 lóer?s változatnál viszont az egész kipufogót ki kell cserélni, ha a teljes teljesítményt élvezni akarjuk.

Olvasói tapasztalatok

2000 tavaszán vettünk egy 1989-es évjáratú Suzuki GSX 600 F-et. A jó állapotú gép órájában 42800 km volt. Minden különösebb meghibásodás nélkül újabb 15000 km-t megtettünk vele többnyire két két személlyel. Menetteljesítményeivel, fékeivel elégedettek voltunk, nem sokkal maradt el a vele egyid?s, kompromisszum nélküli 600-asoktól. Szélvédelme nem a legmegfelel?bb, 140 felett már eléggé cibál. Ezt legjobban a kedvesem tudná tanúsítani, aki hátul ülve szinte el sem tudott bújni mögöttem. Legalább egy fejjel ült magasabban. Futóm?ve, bár nem állítható, nagyon jól eltalált. Mi 140-es helyett 150-es gumival vettük, ami nem igazán jó választás, mert a felni nagyon összehúzza, és ezért széles lesz a "majrécsík". A motorja egyszer?, nagyon megbízható, 86 lóereje pedig két személlyel is 200 km/h fölé gyorsítja a gépet.

A motor leveg?/olaj h?tésével és csavaros szelephézag-állításával kevés karbantartást igényel, egyszer? és strapabíró. A típushibának írt karburátormembrán-szakadás nálunk nem jelentkezett. Fogyasztása 100-110-es túratempóval 5-5,5 literre is kihozható. Szívatója nehezen adagolható. Télen is könnyen indul, azonban hosszabb állás után hajlamos három hengerrel indulni. F?leg akkor, ha az el?z? alkalommal a motort éppen csak megindították. Formája a korabeli motorokhoz képest nagyon tetszet?s, bár a spoilerek le- és felszerelése kész kínszenvedés. Összességében véve igen jó konstrukció, túrázásra és sportos bevetésekre egyaránt alkalmas, olcsó és jó motorkerékpár.

Molnár Izabella és Szabó László, Szombathely


1997 nyarán csaptam bele '93-as évjáratú GSX 750 F-embe, amelyet el?z?leg az USA-ba szántak. Órája akkor 6500, jelenleg 27600 mérföldet mutat. Fölpattanva a vasra a szarvát - alacsony termetem miatt - nehezen elérhet?nek találtam. Életre keltve a gépet, kicsivel tovább kell melengetni, mivel agyonh?tott olajkályha dohog a vázban. Elstartoltam! Egyenesben nagyon stabilan gurul, viszont hosszú, nyújtott kanyarokban hajlamos "bekígyózni", pláne, ha az oldalszél is besegít. Bedöntve óvatosan bánjunk az els? fékkel, mert az ívb?l könnyen egyenest formál. Ne gumizzuk túl, mert egyenesben billeg?s lesz, a kanyarokba pedig úgy kell betuszkolni. A magasra húzott plexi jól tereli a luftot. A tükröket is ennek megfelel?en alakították ki, és még a többieket is látni benne. Hosszabb távú, 1-2 órás folyamatos gázszaggatás után olyan érzése támad az embernek, mintha keze-lába hangyabolyban pihent volna. Az els? és a hátsó futóm?vet viszonylag jól össze lehet hangolni. A fékek a 86-os nagy VFR-em után igen harapósak, és ott állok meg, ahol elterveztem. Szerintem ez a járgány kicsit túll?tt túra-sport jellegén, mert megy, mint az ökör, bárányb?rbe bújtatott farkas! Hatodik fokozatban - óra szerint - 250-et ballag és csak 13200-as fordulatnál ér véget az öröm. El?re a gyári 15-ös helyett 16 fogú lánckereket dobtam fel, ezzel nyújtva kicsit a szekunder áttételt. Hátul még a gyári forog. Jó min?ség? lánccal, fékbetétekkel két szezont lesuhan a masina (az MZ els? fékbetét jó hátra). A légsz?r?t jól eldugták, kevésbé koszolódik (az MZ légsz?r? jó bele). Ráadásul elfogadja a Lada feszültségszabályozót. Én így vettem. A motor minimális olajat csippant. Er?leves viszont kell bele b?ven, 5-6 litert kanalaz be 56 mérföldenként. A gyertyát és az akksit már a vásárlás után kidobtam a gépb?l. Egyszer cseréltem telószimmeringet, mert régebbi szerelési hiba miatt megsértették a bels? csövön a keménykróm bevonatot. Sajnos a könyöksor rozsdásodásra hajlamos. A kuplungon egyszer kellett állítani és sok állás után egy alkalommal az indítórelé önállósította magát. Ja, és sebességben is ráindíthatunk a mocira. Az els? világítás lehetne jobb is, viszont a 2 W-os m?szerizzók vakítanak. A 4:1 Sebring dobbal barátaim szerint rettent? hangot ad, még az alvajáró sz?ke plázacicák is fölébrednek, illetve az utcabeliek kés?n alszanak. Több napra indulva jól meg lehet rakni a vasat, el?re tanktáska, hátul marad a gumipókos módszer. Ráadásul még fölfér az aktuális 50 kilós (max) benzinpipi az ül?re, kis hátizsákjával. Mindent összegezve a GSX-et megbízható, sokoldalú, strapabíró bringának ismertem meg, jó ár-érték aránnyal. Ha valaki ilyen kategóriájú mocira vágyik, én nyugodt szívvel ajánlom neki.

Boda Péter, Szihalom


Megjelent a Motor Revü 2002/6. számában



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandód van...

Tagként kell belépned ahhoz, hogy hozzászólhass a bloghoz.