Roland írta,
23 óra 15 perckor,
Lekváros bukta témakörben.
Aztán egyszer csak abbamaradt a csúszás. Elnéztem újra a kanyar felé (ami az egyik legbecsapósabb a ringen), de szerencsére nem láttam senkit közeledni. Feltápászkodtam, és kicsit bicegve bár, de lesiettem a pályáról. Mielõtt a fûhöz értem, még feltartott kézzel jeleztem is a sárga zászlót lengetõ pályabíróknak, hogy minden rendben van. A füves részre érve viszont azonnal lerogytam a földre, nem tudtam tartani magam. Háton fekve elkezdtem tapogatni a testrészeimet, sérülések után kutatva. Vállak, kulcscsont rendben, fej, gerinc rendben. Jobb kéz rendben, bal kéz... hát, egyre nagyobb a dudor a csuklón, és nem tudok vele erõt kifejteni. Oké, nézzük tovább. Jobb láb rendben, bal comb és térd rendben, boka viszont iszonyatosan fáj. Miután kigomboltam a dzsekit és kilazítottam a csizmákat, éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben a bal bokámmal. Megfogtam a vádlimat, megmozdítottam, de természetellenes módon a lábfej nem mozdult vele, inkább csak lötyögött. Ekkor már tudtam, hogy komoly a sérülés, és tuti hogy eltört valami. Néhány pillanattal késõbb megérkezett a mentõautó, három fõs személyzettel. Rövid (mi fáj, mi nem fáj jellegû) beszélgetés után levették a sisakom, lehúzták a csizmákat, majd következett egy igen kellemetlen diagnózis: csuklótörés és nyílt bokatörés lett a mai motorozás végeredménye.

Jöttek a fájdalomcsillapító injekciók, bekötötték az infúziót, és közben elõkerült Bulcsu Rezsõ is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eléggé kellemetlen páciens lehettem, általában nem csináltam azt huzamosabban, amire kértek (például mindig felemeltem a fejem, mert érdekelt, hogy mit berhelnek a lábammal, tíz kérdést tettem fel nekik percenként, stb.). Hallottam, amint a hangosbemondóban elhangzik a nevem, szemem sarkából pedig láttam, hogy páran a motor körül sertepertélnek. A mentõsök nemsokára áttettek a felfújódó rögzítõmatracra, azzal együtt pedig be a mentõautóba. A pálya menti ambulancián (ez a helyi clinica mobile) kaptam egy "L" alakú rögzítõsínt a bokámra, lekerült a dzsekim, és következett a nadrág levétele. Mivel a beépített protektorok nem tették lehetõvé a fájdalommentes lehúzást, arra az elhatározásra jutottunk, hogy ezeket belülrõl ki kellene vágni a könnyebb mozgathatóság érdekében. A mentõsöknek sajnos nem sikerült végrehajtani ezt a mûveletet, úgyhogy a nadrág fennmaradt, mindössze a nadrág szára lett felhajtva (a teljes ruha levágását egyelõre elhalasztottuk, ami késõbb igencsak jó döntésnek bizonyult). Az orvosi ellátást befejezvén beengedték a jelen lévõ ismerõsöket, hogy megbeszélhessük a szükséges tennivalókat (motor elvitele, hozzátartozók értesítése, stb.). Szerencsére a mobilom nálam volt, így a legközelebbi ismerõseimet én is informálni tudtam a baleset tényérõl. Az ambulancián történt eseményeket egyébként Kovax a szemére nõtt kamerával rögzítette is.

Kép a filmbõl
Kép a filmbõl
Kép a filmbõl
Kép a filmbõl

1. "Új a térdkoptató..." (2:22, 18.6 MB, letöltöm).
2. "Papesz, eladó a ruhád?" (2:31, 19.7 MB, letöltöm).
3. "De ez kurva veszélyes..." (1:51, 17.5 MB, letöltöm).
4. "A gazdája törékenyebb..." (1:51, 17.2 MB, letöltöm).

A pályaorvosok ezalatt értesítették az újpesti Árpád kórházt, ahonnan a mentõ kisvártatva meg is érkezett. A Mogyoród-Újpest szakasz a szirénázó mentõautóban gyorsan eltelt, így hét óra körül begördültünk a kívülrõl nem túl bizalomgerjesztõ épület udvarára (nota bene, a bukta kicsivel fél hat elõtt történt). A fájdalom ekkortájt még (valószínûleg a gyógyszerek hatására) egész elviselhetõ volt. A sérültekkel teli ambulancián egy lefüggönyözött részlegbe kerültem, és szinte percenként más-más ápoló jött oda hozzám, hogy ilyen-olyan teendõket lássanak el. Adatokat vettek fel, rutinvizsgálatokat végeztek, megmozgatták az idõközben igencsak megduzzadt bokám is (ami persze rendkívül éles, szúró fájdalmakkal járt). Újabb injekciókat és infúziót kaptam, majd következett a nadrág levétele, amit szerencsére Varga doktor a ruha szétvágása nélkül abszolválni tudott. A különbözõ intézkedések között néha tudtam nézelõdni, így láttam, hogy rajtam kívül két motoros is van a teremben: egy tizenöt éves srác törött kulcscsonttal, valamint egy harmincas csóka mindenütt felsértett bõrrel, érthetetlen módon törés nélkül. Ez utóbbi a mellettem lévõ ágyon ült, és mesélte, hogy egy hete vásárolta használtan az R1-est, amit most kakukkra tett az elõtte satuzó autó révén. Miközben én már a biztosítási lehetõségeit kezdtem latolgatni, õ bevallotta, hogy nincs jogosítványa motorra... Az ambulanciás várakozás során még mellém toltak egy harmincas, nyakmerevítõs lányt is, akit az élettársa bántalmazott, meglehetõsen súlyosan. Ekkor kezdtem sejteni, hogy a kórházi vendégeskedésem alatt sok "érdekes" dolognak leszek még a szemtanúja. Az ambulanciáról ezt követõen a röntgenterembe vittek egy összekötõ folyosón keresztül, ami tele volt sérült, ellátásra váró emberrel, vagy azok hozzátartozóival. Itt már kezdtem felfedezni ismerõs arcokat, beszélgetésre azonban ekkor még nem volt idõ. A röntgenfelvételeket készítõ hölgy rövid beszélgetésünk alatt rámöntötte minden elégedetlenségét a kórházzal, a fizetéssel, az orvosokkal és úgy általában a világgal kapcsolatban. Aztán a felvételek befejeztével visszatoltak az ambulanciára (ezek a kis házon belüli utazások a nyílt törés miatt vérzõ bokával kezdtek egyre inkább kellemetlenné válni).

Némi várakozást követõen CT vizsgálatra mentünk, de ezúttal a labor elõtti folyosós pihenõ a vártnál is hosszabbra nyúlt. Ráadásul a hûvös alagsor a motorozás során rámizzadt póló miatt egyre inkább kellemetlenné vált. A kissé kalandosra sikerült vizsgálat végén betegtologatómmal az ambulancia felé vettük az irányt (útközben megtudtam, hogy nyertek a szocik), ahol Varga doktor közölte velem a vizsgálatok eredményét. Sajnos a helyzet súlyosabb volt a korábban vázoltnál. Az ugrócsont ugyanis a rá nehezedõ sípcsont hatására több darabra, szilánkosra tört, az itt található izület nagy része pedig jelentõs mértékben károsodott. Mivel ez az izület meglehetõsen rossz vérellátású, a felépülési idõszak rendkívül hosszúra is nyúlhat (akár 12 hónap, vagy több). Érdeklõdõk errõl a sérüléstípusról részletesebben itt olvashatnak. Az már csak hab volt a tortán, hogy a külboka csúcsa is letörött, és jelentõsen elmozdult az eredeti helyérõl. Elsõ kérdéseim persze a maradandó károsodásokat firtatták. A doki konzervatív becslése szerint lehetséges, hogy bicegõs járással és a sport teljes nélkülözésével kell majd a jövõben együtt élnem. Persze ez a mûtét sikerétõl, és az esetleges elfertõzõdésektõl is nagyban függ (ilyen elfertõzõdést sajnos már tapasztaltam egy korábbi ujjtörésem során, nem kívánom senkinek).

A mûtét elõtt még beengedtek hozzám néhány családtagot, akikkel átbeszéltük a helyzetet és a várható következményeket. Nem sokkal tizenegy óra elõtt megjelent az ágyam mellett egy csinos aneszteziológus, ekkor már sejtettem, hogy hamarosan indulunk a mûtõbe. Izgatottan vártam az operációt, szerencsére rég voltam utoljára ilyen helyzetben. Különösen az altatási folyamatra voltam kíváncsi. A mûtõasztalon aztán az orrom fölé toltak egy lélegeztetõ berendezést és bekötöttek valami infúzió szerû dolgot a jobb karomba. Még feltettem egy kérdést a nõvérnek az altatással kapcsolatban, de a válaszon töprengeni már nem nagyon volt idõm, filmszakadás következett.

Egy villódzó neonokkal halványan megvilágított folyosón ébredtem. Bal kezemhez kaptam, éreztem, hogy gipszben van. Lassan elkezdtem kicsomagolni a lábam a takaróból. Elsõre ijesztõ látvány fogadott: egy fém szerkezet volt a lábamra szerelve, melynek belsõ elemei a csontjaimba voltak fúrva, külsõ elemei pedig egymást tartották. Éjjel fél három volt, amikor egy éjszakás nõvér betolt a 104-es kórterembe, arra az ágyra, ahol az elkövetkezendõ eseménydús tíz napot töltöttem. Bár az altatás velejárójaként még mindig erõs hányinger kerülgetett, a kimerültség miatt egész gyorsan el tudtam aludni.



Hozzszlsok
Kovax, a kamerás mondta [2006.05.28. 15 óra 10 perckor]:

Kovax, meg a szemére nõtt kamera, mi??:))) Na majd ez az optikaszemû is megírja a maga verzióját! A villodzó neonos folyosó haláli, akár egy thriller! :)))
Roland mondta [2006.05.28. 18 óra 08 perckor]:

Mit csináljak, tényleg így volt :)
Agytagito mondta [2006.05.28. 22 óra 52 perckor]:

Huuuuuu, sajnállak nagyon, mielõbbi gyógyulást!
Gábor mondta [2006.05.29. 21 óra 57 perckor]:

Helló, megdöbbenve olvastam a TÖRTénteket, mert nekem is szinte dettó ugyanilyen sérülésem volt tavaly (ami a bal bokádat illeti) csak én terepen törtem el a lábam. Az ugrócsontom, bokám 2be tört + még a szilánkok... 3 csavarral húzták össze, amit azóta már kivettek, egész jól rendbe jöttem 8 hónap alatt. DE 1 biztos: többé nincs szükségem meteroulógusra hogy megtudjam mikor jön front :-) Mielõbbi gyógyulást!
Roland mondta [2006.05.29. 23 óra 56 perckor]:

Gábor, a tiéd sem lehetett piskóta! Milyen csizma volt rajtad? Én is kaptam három titánium csavart, de az állítólag örökre benne fog maradni... Ilyesztõen hangzik az a nyolc hónap... :(
Gábor mondta [2006.05.30. 14 óra 30 perckor]:

Helló Roland. Hát epp ez az, saját hülyeségem áldozata lettem, nem volt rajtam a csizma! Gondoltam párat ugratok, stb arra a kis idõre nem kell, eddig még csak nem is estem a motorral, a terep sem olyan vészes, de egy ugratás mégsem jött össze :(( SOHA NEM LEHET TUDNI. MINDIG fel kell öltözni rendesen, ezt üzenem mindenkinek, aki még nem esett ilyen nagyot, és azt hiszi, hogy sérthetetlen. Aki meg már túl van rajta, az tudja... Egyébként a mûtéttõl számított (05.08.22) fél évig nagyon érzékeny volt a bokám, de már úgy érzem egyre fokozottabban javul. Remélem a tiéd is rendesen meggyógyul, üdv.
F1DO mondta [2006.05.31. 10 óra 10 perckor]:

Basszus ez de gáz..
Más megússza egy ejnye-bejnyével, Roland meg jól póruljárt.
Milyen csízma volt rajtad, ami ennyire nem védett? (Avagy egy ilyen esést nem lehet 'megvédeni'?)
Roland mondta [2006.05.31. 10 óra 39 perckor]:

Egy régi Hein-Gericke túracsizma volt rajtam, kb. ilyen:

http://212.227.98.167/int/p...

Egyébként az ember tényleg azt hiszi az elsõ balesetig, hogy vele úgysem törthet meg az ilyesmi...
F1DO mondta [2006.06.02. 10 óra 12 perckor]:

Bakker.. Hát ez tényleg nem egy pályacsízma. Mikor én estem el 70-nél szintén egy sima bõr motoros csízma volt rajtam komoly protekterok nélkül és legnagyobb - egyben egyetlen sérülésem az volt, hogy mikor a lábamra esett a motor, 3 napig nem tudtam a bokám miatt lábra állni. (sima csúszás volt, miután egy idõben észre nem vett és kikerülhetetlenné vált útfelújítás jelzõ rudat elkaptam a bal kormányvéggel) Bár se törés, se repedés nem volt, megtanultam hogy bármikor bárhová is megyek, bármilyen motorral, ezentúl keményprotektoros csízmát viselek. Ha belegondolsz egy motoros balesetben/esésnél a láb és a kéz tutira kap egy marha nagy ütést, úgyhogy ezeket is baromira meg kell védeni, nem csak a fejet/alkart/térdet.

Most aztán keményen megfizetted a tanulópénzt sajnos Te is.. Bár még mindig a fene tudja, hogy egy komoly csízmával mit úszhattál volna meg egy ekkora esésnél..
F1DO mondta [2006.06.02. 10 óra 17 perckor]:

Apropó, gondolom most a motorozás egészével kapcsolatban erõsen ellenérzésed van, hogy a francba kívánja az ember az egészet..
Viszont idõvel ez múlni fog, és újra elõjön a 'vágy', némi visszafogottabb szemlélettel együtt... :)
balagee mondta [2006.06.02. 14 óra 28 perckor]:

Hat igen en mikor megyek fel a palyara, sokat mondogatom magamaban, "ha elmegy a segge nem veszem el a gaz, nem veszem el a gazt...." eddig bejott...:)
balagee mondta [2006.06.02. 14 óra 31 perckor]:

Ja es mielobbi felepulest. A pilot powert meg kurvagyorsan felejcsd el palyan :)
Roland mondta [2006.06.03. 19 óra 11 perckor]:

F1DO: úgy érzem, fogok motorozni késõbb is. Még lehet, hogy pályára is felmegyek, maximum jó cuccban, pályagumival és visszafogottabb szemlélettel. Erõsen gondolkodtam egy túramotoron, de egyelõre inkább nem adom el az R6-ot (amúgy a közút sem kevésbé veszélyes).

Balagee: a BMW-s Balagee nézett be ide? Akit megtámaszt a GS henger, ha elmegy a segge? :)
balagee mondta [2006.06.04. 0 óra 27 perckor]:

Nem BMW. Sajnalatos hogy ennyire megserultel. Ismerek par embert akik 10 felett buktak mar Hrigen, komolyabb serules nelkul. Remeljuk meg iden talalkozunk valamelyik palyan :) Ezen a palyanapon enis kint voltam. Gyors, lassu es deli csoportban mentem, szal valahol ott voltam enis, de nem emlexem a bukasodra. Sajna a celra ra minden alkalommal latok fetrengo embereket. Hetvegen a gixxer klub kupan is csunyan felkenodott egy srac kawa-val. De egesz jol meguszta. Motor az nem annyira...
Roland mondta [2006.06.04. 13 óra 44 perckor]:

Azt hittem, hogy a GAU-s Balagee írt ide, aki ráadásul félig-meddig rokonom is :) Amúgy valami félreértés lehet a dátumot illetõen, mert mi 2006. április 23-án (vasárnap) voltunk kint, a nagy esti motorozáson (ott nem voltak csoportok). Látod Balagee, én is szívesen cserélném a bokám sérülését a motoréra :) Na megyek, mert kezdõdik a MotoGP (amirõl szépen lemaradtam, pedig már megvolt a jegy... na mindegy, a haverok kint vannak, hamarosan jön a beszámolójuk is).

P.S.: mindenkinek köszi a jókívánságokat!
balagee mondta [2006.06.04. 15 óra 08 perckor]:

Ja bocsanat! 11.-en volt a beiras, azt hittem aznap volt a baleset is :) Aprilisban sajnos en az osszes palyanapot kihagytam a vallam miatt. 11-en voltam kint eloszor iden hringen :(
Roland mondta [2006.06.04. 15 óra 23 perckor]:

Itt a teljes történet, április 23-tól:

http://www.milestone.hu/ind...
Giga mondta [2006.07.20. 17 óra 59 perckor]:

Most már értem, miért írtad az e-mail-ben, hogy majd ha tudsz járni, találkozzunk! Végignéztem a videót + elovastam a krónikádat! Háááát, mit mondhatnék... Biztos tudod, hogy apámnak is volt motorbalesete fiatal korában :O(
N. mondta [2006.08.25. 21 óra 31 perckor]:

Remélem minél elõbb felgyógyulsz...




Ha mondandd van...

Tagknt kell belpned ahhoz, hogy hozzszlhass a bloghoz.