2006.06.05. Introducing Gyuri bá'
A rutinvizsga abszolválása után fordulópont következett motoros karrieremben. Egyrészt b?vült az oktatói motorpaletta, másrészt egy sokkal lelkesebb oktatóba botlottam, akivel már az els? alkalommal sikerült jól elbeszélgetni:
Gyuri bá': Na fiúk, meséljetek, milyen tapasztalatotok van már?
Tanuló: Hát, igazából semmilyen, most kezdtük, Gyuri bá'...
Gyuri bá': Na, az fasza! Akkor gyerünk egy kicsit gyakorolni a csúsztatott kuplungot, mer' a végén elindultok itt nekem az els? jobb-kisíves keresztez?désben kiengedett kuplunggal úgy, hogy a végén átsodródtok a szembe sávba, mikor jön a busz, bennem meg megkeményedik a szar...
Gyuri bá' figurájához persze egy igazi régi motor is "dukált". A szerintem szenzációsan kinéz? '82-es Suzuki GS 450T a kettest nem egyszer csak hosszas kérlelés után volt hajlandó bevenni. A városi forgalomban töltött órák élmények tömkelegét hozták: el?ször is rájöttem, hogy 30 km/h felett a kormányt nem lehet már úgy kimozdítani, ahogyan a rutinpályán, és innent?l sokkal inkább a testhelyzet változtatására (azaz bedöntésre) lesz szükség a kanyarodáshoz. Tudom, hogy nevetségesnek és teljesen természetesnek t?nik mindez egy tapasztalt motoros számára, kezd?ként engem mégis meglepett. A kátyúk kerülgetése sem könnyítette meg a munkánkat, minél merevebben néztem egy lyukat, annál inkább nem tudtam kikerülni. Mindenesetre a kátyúk tengere és a nyomvályúk szövevénye igazi szlalombajnokot nevel az emberb?l. Az útvonalak szabottak, kilenc-tíz van bel?lük, bármelyik húzható a vizsgán, de mivel nem hosszúak, a gyakorlások alatt mindegyiknek meg lehet tanulni a trükkjeit. Az oktatóval menet közben rádióval tartottuk a kapcsolatot: ? osztotta a megjegyzéseket, visszadumálni persze nem lehetett. Így mikor Gyuri bá' felhívta a figyelmünket egy-egy igen gusztusos út menti cicamicára, nekünk csak a bukón belüli röhögés maradt. Ugyanígy rádión kaptuk a balra-jobbra instrukciókat, na meg persze a "Zolikám, az elmúlt 200 méteren négyszer buktál meg, mert nem indexeltél az álló autók kikerülésekor! Álljunk ki, álljatok itt meg!" jelleg? bemondásokat. Persze ezeket a szitukat kés?bb mindig kielemeztük álló helyzetben is.
Az oktatói motorpaletta a GS mellett egy CBF500-at is tartalmazott. Hát mondhatom, ennél barátságosabb, kényelmesebb és precízebben vezethet? motort nem is álmodhat magának egy kezd?, azóta is visszasírom néha. Az igazi kuriózumot viszont egy VTR250 adta, melyet sajnos épp eladott az oktató, így csak egyszer volt alkalmam kipróbálni, a pálya és a garázs közti szakaszon. Ínyenceknek való, mert ahhoz képest, hogy 250-es, harminc lóer?t teljesít (összehasonlításul: egy 250-es Bandit mindössze húszat). Igazi V2-es hangja van, és a mérnökök telezsúfolták számos, akkoriban még technikai nyalánkságnak számító alkatrésszel (pl. dupla féktárcsa, központi rugóstag, térhálós váz, stb.).
Nyolc-kilenc másfél órás alkalom után jelentkeztünk vizsgára, mely ezúttal már els?re sikerült. A vizsgabiztos nem tudott hibát említeni, sok sikert kívánt a további motoros élethez, valamint a lelkünkre kötötte, hogy soha ne feledjük: "a motoros puhatest? lény, elég egy barom, aki csak ijesztgetésb?l dugja ki az orrát a keresztez?désben, és máris csattansz".
A tanfolyam alatt a beiratkozástól egészen az utolsó vizsgáig eltelt nagyjából öt hónap, ami persze nem jelenti azt, hogy ez mindenkinél így megy. Nálam viszont így alakult, a nyár és a rutin bukta miatt. Jöhetett a következ? lépés, az álom tényleges megvalósítása, az els? vas megvásárlása.
Kell egy motor
El?re bocsátom, hogy ez a rész szándékosan nem ás mélyre a használtmotor témában. A vas kiválasztásakor új moci nálam szóba sem jöhetett. Így viszont maradtak a használt 250-400-500 köbcentis motorok, amib?l a chopper, a burkolt, a kétütem? és a cross-enduró-szupermotyó típusok kizárása után a GPZ 400, az XJR 400, a GS 500, az ER-5, a CB 400 és a GSF 400 maradt. Soha nem derül ki, hogy miért, de a válogatás végére leginkább a Suzuki Bandit 400 lopta be magát a szívembe. Kipróbáltunk, meghallgattunk többet is, szerencsére hatalmas a választék. Épp ezért vigyázni kell, mert ilyen korú (8-12 éves) motoroknál már nagyon szóródik a m?szaki állapot, ki lehet fogni ócskavasat is, meg ékszert is.
Az én kicsikémre a neten találtam rá, a tulajjal egy Tesco parkolóban beszéltük meg a találkát (ideális hely friss jogsisoknak egy kis szárnypróbálgatásra). A gép már els?re megtetszett, a gazdája is igen lelkiismeretes srácnak bizonyult (? is els? mocinak vette egy évvel azel?tt). Jól el tudtunk dumcsizni, és nem utolsó sorban a gép is minden próbát sikeresen kiállt. Els?re azonban nem csaptunk egymás markába, gondoltam, megnézek még párat ugyanebb?l a típusból. Ez a pár valójában kett? volt: az egyik nem indult be, a másik meg pereces volt, és nem volt rajta hátsó idom, így végül is nem volt nehéz belátni, hogy az els? Bandit volt messze a legjobb. Némi alku és tárolóhely keresgélés után döntöttem: nem érdekel a tizenhárom éves kor, meg a 33.000 km, belevágok.
A "drágaszágom" paraméterei tehát:
- Suzuki Bandit 400 Limited Edition;
- 1992-es évjárat, 33.000 km;
- soros, négy hengeres, négy ütem?, vízh?téses blokk;
- 59 lóer?;
- vadonatúj Metzeler 550 gumik, új akksi, tiszta els? telók.
Fejidom már nem volt hozzá, viszont valamilyen "házigány" chip-tuning igen, ami állítólag nyolcezer körül beleavatkozik a gyújtásba, és seggbe rúgja az embert plusz egy-két lóer?vel. Hmm, ezt eddig még nem éreztem.
Van már motorom, de...
Els? utam jogsival a zsebemben, mocival a lábam közt, és zabszemmel a seggemben a garázsból vezetett át egy másik tárolóhelyre, egy h?vös októberi estén. Mindössze két kilométer az egész, át az Üll?i úton, gond nélkül. Na és most hogyan tovább? Van már motorom, de október közepét írunk, a h?mérséklet már nem nagyon megy 10 fok fölé. A tél bizony feltartóztathatatlanul közeleg, és nekem fogalmam sincs, hogy kell télen tárolni egy mocit. Arról nem is beszélve, hogy az ex-tulajba vetett bizalmamon kívül valójában fogalmam sem volt, milyen állapotú is a motor ténylegesen. Na jó, akkor irány a szervíz, lássuk mit vettem. Rövid nyomozás után Sárkány mester XIX. kerületi szervíze mellett döntöttem. Az ürge már a telefonban is nagyon szimpatikusnak t?nt, és harminc rugóért vállalta, hogy mindent átnéz benne, folyadékokat cserél, beállítja a szelephézagokat és még egy akksi tölt?t is kapok, hogy a tél ne érjen olyan váratlanul. Szerelés közben én is jelen lehettem, és igazán megnyugtató volt látni, hogy tényleg semmilyen durva elváltozás nincs a hengerfej és a blokk környékén. A mester nagyon megdicsérte a mocit. El?ször el sem akarta hinni, hogy valódi vízh?tés van benne, h?gombával. Állítólag még az eredeti gyári h?t?folyadék csordogált a rendszerben... ez ám a japán ipar min?sége, kérem!
Én végül is nem téliesítettem Bandikát. Ahogy az id?, meg az utak engedték, négy-hat hetente mentem vele a városban 20-25 kilométert. Hasznos volt ez a pár kör a vezetési rutin szempontjából is, legalább nem felejtettem el mindent a tavasz kezdetéig. Motoros ruhára is szert tettem id?közben, én a Parilla Texport márkája mellett tettem le a voksom. A leghidegebb nulla fok volt, amiben mentem. A thermo-bélések révén semmit nem éreztem ebb?l a hidegb?l, még aláöltözni sem kellett nagyon (leszámítva a jégeralsót).
Hurrá, itt a tavasz!
Azt hiszem nem kell senkinek sem magyarázni, hogy amint az öt fokot eléri a nappali csúcsh?mérséklet, a motorosnak - még a kezd?nek is - azonnal elkezd viszketni a tenyere. Velem is így volt ez márciusban, már az els? napos vasárnapon lábaim közé vettem a vasat. Némi városi bemelegítés után elindultam Dobogók?re, állítólag ott érdemes kezdeni a kanyarok világával való ismerkedést. A túrácska végül nagyon jól sikerült, a városi körökkel együtt 140 kilométert tettem meg aznap, persze az élmények sora megint nem maradt el.
El?ször is, úgy bedurrant mindkét kezem csuklótól lefelé, hogy utána napokig még írni sem tudtam rendesen. Egyesek szerint ez a görcsös kormányfogás miatt volt. Nem tudom, de remélem, hogy hamar kinövöm, mert nagyon kellemetlen, és veszélyes is így vezetni. Ugyanakkor, megvolt az els? "balesetem" is: fent Dobogók?n, indulás el?tt ráültem a mocira, és nem tisztázott okok miatt eld?lt alattam a motor (sajnos nem tudtam idejében kitámasztani). Hát, nem vagyok rá büszke, de szerencsére a motornak - a jobb tükör elvesztésén kívül - nem esett baja, én pedig kvázi "felavatódtam". Tanulság: a hülyeségnek mindig rossz vége van. A motorozást pedig tényleg csak fokozatosan lehet elsajátítani, és az elején még minden alapszabályt rigorózusan be kell tartani (például az enyhén lejt? parkolóban lehet?ség szerint úgy kell leállítani a gépet, hogy az ne d?lhessen el könnyedén, mint az velem történt).
Két hét múlva szerencsére ismét kitört a jó id?, így folytatódhatott a történet, igaz ezúttal kisebb negatív érzéseket keltve. Történt ugyanis, hogy szombat reggel elindultam csak úgy motorozgatni, céltalanul gyakorolni, ám mivel már kezdett?l fogva tompaság, dekoncentráltság, lassú reakciók és kedvetlenség jellemezte a gurulást, a nap végén kókadt orral tettem le a gépet. Újabb tanulságot kellett levonnom. Kezd?ként (talán kés?bb is) nagyon fontos, hogy az ember semmiképpen ne üljön motorra, ha fáradtnak érzi magát (akár fizikailag, akár szellemileg), ugyanis ezek hatása itt sokkal er?sebben jelentkezik, mint mondjuk autóvezetés közben.
Kés?bb persze, a negatívumoktól nem csüggedve ismét nekiindultam. Kisvártatva elérkezettnek láttam az id?t a sebesség "növelésére". Természetesen nem a vagánykodás volt a lényeg, hanem hogy szokjam a száz körüli utazótempót, tartósan is. Erre nekem a Gyáli út - M5 - M0 - M7 - Budaörs útvonal t?nt a legideálisabbnak, mert jó az aszfalt, hétvégén nem nagy a forgalom és 70-80 kilométer hosszú. Ezt a kört azóta már többször is megtettem, és leszámítva, hogy száz fölött már nagyon er?snek t?nik a szél (ami nálam kifejezetten zavaróan hat), nagyon jól ment a dolog. El is döntöttem, hogy veszek egy kis túraplexit a gépre, sok naked bike rohangál ilyennel, nyilván nem lehet véletlen.
Gyuri bá': Na fiúk, meséljetek, milyen tapasztalatotok van már?
Tanuló: Hát, igazából semmilyen, most kezdtük, Gyuri bá'...
Gyuri bá': Na, az fasza! Akkor gyerünk egy kicsit gyakorolni a csúsztatott kuplungot, mer' a végén elindultok itt nekem az els? jobb-kisíves keresztez?désben kiengedett kuplunggal úgy, hogy a végén átsodródtok a szembe sávba, mikor jön a busz, bennem meg megkeményedik a szar...
Gyuri bá' figurájához persze egy igazi régi motor is "dukált". A szerintem szenzációsan kinéz? '82-es Suzuki GS 450T a kettest nem egyszer csak hosszas kérlelés után volt hajlandó bevenni. A városi forgalomban töltött órák élmények tömkelegét hozták: el?ször is rájöttem, hogy 30 km/h felett a kormányt nem lehet már úgy kimozdítani, ahogyan a rutinpályán, és innent?l sokkal inkább a testhelyzet változtatására (azaz bedöntésre) lesz szükség a kanyarodáshoz. Tudom, hogy nevetségesnek és teljesen természetesnek t?nik mindez egy tapasztalt motoros számára, kezd?ként engem mégis meglepett. A kátyúk kerülgetése sem könnyítette meg a munkánkat, minél merevebben néztem egy lyukat, annál inkább nem tudtam kikerülni. Mindenesetre a kátyúk tengere és a nyomvályúk szövevénye igazi szlalombajnokot nevel az emberb?l. Az útvonalak szabottak, kilenc-tíz van bel?lük, bármelyik húzható a vizsgán, de mivel nem hosszúak, a gyakorlások alatt mindegyiknek meg lehet tanulni a trükkjeit. Az oktatóval menet közben rádióval tartottuk a kapcsolatot: ? osztotta a megjegyzéseket, visszadumálni persze nem lehetett. Így mikor Gyuri bá' felhívta a figyelmünket egy-egy igen gusztusos út menti cicamicára, nekünk csak a bukón belüli röhögés maradt. Ugyanígy rádión kaptuk a balra-jobbra instrukciókat, na meg persze a "Zolikám, az elmúlt 200 méteren négyszer buktál meg, mert nem indexeltél az álló autók kikerülésekor! Álljunk ki, álljatok itt meg!" jelleg? bemondásokat. Persze ezeket a szitukat kés?bb mindig kielemeztük álló helyzetben is.
Az oktatói motorpaletta a GS mellett egy CBF500-at is tartalmazott. Hát mondhatom, ennél barátságosabb, kényelmesebb és precízebben vezethet? motort nem is álmodhat magának egy kezd?, azóta is visszasírom néha. Az igazi kuriózumot viszont egy VTR250 adta, melyet sajnos épp eladott az oktató, így csak egyszer volt alkalmam kipróbálni, a pálya és a garázs közti szakaszon. Ínyenceknek való, mert ahhoz képest, hogy 250-es, harminc lóer?t teljesít (összehasonlításul: egy 250-es Bandit mindössze húszat). Igazi V2-es hangja van, és a mérnökök telezsúfolták számos, akkoriban még technikai nyalánkságnak számító alkatrésszel (pl. dupla féktárcsa, központi rugóstag, térhálós váz, stb.).
Nyolc-kilenc másfél órás alkalom után jelentkeztünk vizsgára, mely ezúttal már els?re sikerült. A vizsgabiztos nem tudott hibát említeni, sok sikert kívánt a további motoros élethez, valamint a lelkünkre kötötte, hogy soha ne feledjük: "a motoros puhatest? lény, elég egy barom, aki csak ijesztgetésb?l dugja ki az orrát a keresztez?désben, és máris csattansz".
A tanfolyam alatt a beiratkozástól egészen az utolsó vizsgáig eltelt nagyjából öt hónap, ami persze nem jelenti azt, hogy ez mindenkinél így megy. Nálam viszont így alakult, a nyár és a rutin bukta miatt. Jöhetett a következ? lépés, az álom tényleges megvalósítása, az els? vas megvásárlása.
Kell egy motor
El?re bocsátom, hogy ez a rész szándékosan nem ás mélyre a használtmotor témában. A vas kiválasztásakor új moci nálam szóba sem jöhetett. Így viszont maradtak a használt 250-400-500 köbcentis motorok, amib?l a chopper, a burkolt, a kétütem? és a cross-enduró-szupermotyó típusok kizárása után a GPZ 400, az XJR 400, a GS 500, az ER-5, a CB 400 és a GSF 400 maradt. Soha nem derül ki, hogy miért, de a válogatás végére leginkább a Suzuki Bandit 400 lopta be magát a szívembe. Kipróbáltunk, meghallgattunk többet is, szerencsére hatalmas a választék. Épp ezért vigyázni kell, mert ilyen korú (8-12 éves) motoroknál már nagyon szóródik a m?szaki állapot, ki lehet fogni ócskavasat is, meg ékszert is.
Az én kicsikémre a neten találtam rá, a tulajjal egy Tesco parkolóban beszéltük meg a találkát (ideális hely friss jogsisoknak egy kis szárnypróbálgatásra). A gép már els?re megtetszett, a gazdája is igen lelkiismeretes srácnak bizonyult (? is els? mocinak vette egy évvel azel?tt). Jól el tudtunk dumcsizni, és nem utolsó sorban a gép is minden próbát sikeresen kiállt. Els?re azonban nem csaptunk egymás markába, gondoltam, megnézek még párat ugyanebb?l a típusból. Ez a pár valójában kett? volt: az egyik nem indult be, a másik meg pereces volt, és nem volt rajta hátsó idom, így végül is nem volt nehéz belátni, hogy az els? Bandit volt messze a legjobb. Némi alku és tárolóhely keresgélés után döntöttem: nem érdekel a tizenhárom éves kor, meg a 33.000 km, belevágok.
A "drágaszágom" paraméterei tehát:
- Suzuki Bandit 400 Limited Edition;
- 1992-es évjárat, 33.000 km;
- soros, négy hengeres, négy ütem?, vízh?téses blokk;
- 59 lóer?;
- vadonatúj Metzeler 550 gumik, új akksi, tiszta els? telók.
Fejidom már nem volt hozzá, viszont valamilyen "házigány" chip-tuning igen, ami állítólag nyolcezer körül beleavatkozik a gyújtásba, és seggbe rúgja az embert plusz egy-két lóer?vel. Hmm, ezt eddig még nem éreztem.
Van már motorom, de...
Els? utam jogsival a zsebemben, mocival a lábam közt, és zabszemmel a seggemben a garázsból vezetett át egy másik tárolóhelyre, egy h?vös októberi estén. Mindössze két kilométer az egész, át az Üll?i úton, gond nélkül. Na és most hogyan tovább? Van már motorom, de október közepét írunk, a h?mérséklet már nem nagyon megy 10 fok fölé. A tél bizony feltartóztathatatlanul közeleg, és nekem fogalmam sincs, hogy kell télen tárolni egy mocit. Arról nem is beszélve, hogy az ex-tulajba vetett bizalmamon kívül valójában fogalmam sem volt, milyen állapotú is a motor ténylegesen. Na jó, akkor irány a szervíz, lássuk mit vettem. Rövid nyomozás után Sárkány mester XIX. kerületi szervíze mellett döntöttem. Az ürge már a telefonban is nagyon szimpatikusnak t?nt, és harminc rugóért vállalta, hogy mindent átnéz benne, folyadékokat cserél, beállítja a szelephézagokat és még egy akksi tölt?t is kapok, hogy a tél ne érjen olyan váratlanul. Szerelés közben én is jelen lehettem, és igazán megnyugtató volt látni, hogy tényleg semmilyen durva elváltozás nincs a hengerfej és a blokk környékén. A mester nagyon megdicsérte a mocit. El?ször el sem akarta hinni, hogy valódi vízh?tés van benne, h?gombával. Állítólag még az eredeti gyári h?t?folyadék csordogált a rendszerben... ez ám a japán ipar min?sége, kérem!
Én végül is nem téliesítettem Bandikát. Ahogy az id?, meg az utak engedték, négy-hat hetente mentem vele a városban 20-25 kilométert. Hasznos volt ez a pár kör a vezetési rutin szempontjából is, legalább nem felejtettem el mindent a tavasz kezdetéig. Motoros ruhára is szert tettem id?közben, én a Parilla Texport márkája mellett tettem le a voksom. A leghidegebb nulla fok volt, amiben mentem. A thermo-bélések révén semmit nem éreztem ebb?l a hidegb?l, még aláöltözni sem kellett nagyon (leszámítva a jégeralsót).
Hurrá, itt a tavasz!
Azt hiszem nem kell senkinek sem magyarázni, hogy amint az öt fokot eléri a nappali csúcsh?mérséklet, a motorosnak - még a kezd?nek is - azonnal elkezd viszketni a tenyere. Velem is így volt ez márciusban, már az els? napos vasárnapon lábaim közé vettem a vasat. Némi városi bemelegítés után elindultam Dobogók?re, állítólag ott érdemes kezdeni a kanyarok világával való ismerkedést. A túrácska végül nagyon jól sikerült, a városi körökkel együtt 140 kilométert tettem meg aznap, persze az élmények sora megint nem maradt el.
El?ször is, úgy bedurrant mindkét kezem csuklótól lefelé, hogy utána napokig még írni sem tudtam rendesen. Egyesek szerint ez a görcsös kormányfogás miatt volt. Nem tudom, de remélem, hogy hamar kinövöm, mert nagyon kellemetlen, és veszélyes is így vezetni. Ugyanakkor, megvolt az els? "balesetem" is: fent Dobogók?n, indulás el?tt ráültem a mocira, és nem tisztázott okok miatt eld?lt alattam a motor (sajnos nem tudtam idejében kitámasztani). Hát, nem vagyok rá büszke, de szerencsére a motornak - a jobb tükör elvesztésén kívül - nem esett baja, én pedig kvázi "felavatódtam". Tanulság: a hülyeségnek mindig rossz vége van. A motorozást pedig tényleg csak fokozatosan lehet elsajátítani, és az elején még minden alapszabályt rigorózusan be kell tartani (például az enyhén lejt? parkolóban lehet?ség szerint úgy kell leállítani a gépet, hogy az ne d?lhessen el könnyedén, mint az velem történt).
Két hét múlva szerencsére ismét kitört a jó id?, így folytatódhatott a történet, igaz ezúttal kisebb negatív érzéseket keltve. Történt ugyanis, hogy szombat reggel elindultam csak úgy motorozgatni, céltalanul gyakorolni, ám mivel már kezdett?l fogva tompaság, dekoncentráltság, lassú reakciók és kedvetlenség jellemezte a gurulást, a nap végén kókadt orral tettem le a gépet. Újabb tanulságot kellett levonnom. Kezd?ként (talán kés?bb is) nagyon fontos, hogy az ember semmiképpen ne üljön motorra, ha fáradtnak érzi magát (akár fizikailag, akár szellemileg), ugyanis ezek hatása itt sokkal er?sebben jelentkezik, mint mondjuk autóvezetés közben.
Kés?bb persze, a negatívumoktól nem csüggedve ismét nekiindultam. Kisvártatva elérkezettnek láttam az id?t a sebesség "növelésére". Természetesen nem a vagánykodás volt a lényeg, hanem hogy szokjam a száz körüli utazótempót, tartósan is. Erre nekem a Gyáli út - M5 - M0 - M7 - Budaörs útvonal t?nt a legideálisabbnak, mert jó az aszfalt, hétvégén nem nagy a forgalom és 70-80 kilométer hosszú. Ezt a kört azóta már többször is megtettem, és leszámítva, hogy száz fölött már nagyon er?snek t?nik a szél (ami nálam kifejezetten zavaróan hat), nagyon jól ment a dolog. El is döntöttem, hogy veszek egy kis túraplexit a gépre, sok naked bike rohangál ilyennel, nyilván nem lehet véletlen.
Hozzászólások
Roland mondta [2006.06.05. 16 óra 47 perckor]:
A "testhelyzet változtatását" egy Bandit-on így is meg lehet ám oldani:
http://www.milestone.hu/mul... :)
A "testhelyzet változtatását" egy Bandit-on így is meg lehet ám oldani:
http://www.milestone.hu/mul... :)
fazekas ferenc mondta [2006.08.23. 16 óra 39 perckor]:
szevasz testvér .örömmel olvasom élményeidet a kezdetekröl,én is most kezdem a motorozást igaz robogózom 4 éve,de A-s jogsim még nincs.tavasszal megyek tanfolyamra nekem a chopperek jönnekbe. igazábol mindegy csak utazzon az ember. igaz kicsit öreg vagyok(36)de kés?n ér? tipus.irogass csak sokat a tapasztaltaidrol en meg érdekl?dve olvasom.szevasz. fero
szevasz testvér .örömmel olvasom élményeidet a kezdetekröl,én is most kezdem a motorozást igaz robogózom 4 éve,de A-s jogsim még nincs.tavasszal megyek tanfolyamra nekem a chopperek jönnekbe. igazábol mindegy csak utazzon az ember. igaz kicsit öreg vagyok(36)de kés?n ér? tipus.irogass csak sokat a tapasztaltaidrol en meg érdekl?dve olvasom.szevasz. fero
GSF Zola mondta [2006.08.25. 9 óra 53 perckor]:
Szevasz Fero testvér,
köszi a bíztatást, igyekszem folytatni az írást, amint id?m (és a honlap tulajdonosáé) engedi. Neked pedig hajrá, nyomás a tanpályára aztán irány a szalon. Ha majd el?ször belekap a szél a hajadba nem fogsz tör?dni korral meg egyebekkel, ahogy mondtad csak guruljon az ember, más nem számít.
Szevasz Fero testvér,
köszi a bíztatást, igyekszem folytatni az írást, amint id?m (és a honlap tulajdonosáé) engedi. Neked pedig hajrá, nyomás a tanpályára aztán irány a szalon. Ha majd el?ször belekap a szél a hajadba nem fogsz tör?dni korral meg egyebekkel, ahogy mondtad csak guruljon az ember, más nem számít.
Ha mondandód van...
Tagként kell belépned ahhoz, hogy hozzászólhass a bloghoz.