Milestone.hu -
 


2006.12.25. Micsoda veszteség

Roland írta,
21 óra 27 perckor,
Zene témakörben.
Hetvenhárom éves korában, december huszonötödikére virradóra egy tüd?gyulladás szöv?dményeinek következtében meghalt James Brown amerikai énekes, akit a soul keresztapjaként emlegettek, de nem csak ebben a m?fajban alkotott. Brown életével, zenéjével, színpadi jelenségként, botrányh?sként és büszke feketeként is hatalmas hatással volt (különösen az amerikai) zenére és populáris kultúrára. Michael Jacksontól Beyoncéig sokan köszönhetik neki, hogy lerakta az út alapjait, amin magasra juthattak. Brown az akkori társadalom számára is elfogadható fekete öntudat egyik hírnöke is volt.

James Brown az utolsó pillanatokig aktív maradt, tavaly értetlenkedve utasította vissza a visszavonulására vonatkozó kérdéseket, mondván, ugyan mit is tudna csinálni, ha nem a színpadon, vagy a stúdióban lenne. Ügynöke szerint csak a hétvégén, miután egy rutinellen?rzés után a fogorvosa teljes kivizsgálásra küldte, látva állapotát, jött rá, milyen beteg is valójában. A hozzáállás nem szokatlan t?le, 2004-ben prosztatarákot diagnosztizáltak nála, akkor egy új lemezzel ünnepelte a hírt. Mr. Dinamitot, ahogy a szakma nevezte, csak a halál tudta megállítani.


James Brown a nagy gazdasági válság idején született az abban az id?ben különösen rossz helyzetben lev? Dél-Karolinában. Korai éveit az utcán töltötte, s ez a tapasztalat meghatározta világszemléletét. Tizenhat éves korában egy fegyveres rablás után tartóztatták le, a nevel?intézetben találkozott kés?bbi zenésztársával, Bobby Byrddel, akivel el?ször Gospel Starlightersben alkottak együtt. Egy évet várni kellett, míg az id?közben Famous Flames névre váltó csapattal, melyben Brown sötétebb és ritmikusabb zenét hozó hatása egyre er?sebben érvényesült, összehozzták els? nagy slágerüket, a Please, Please, Please-t.

Nagy idejét a hatvanas évek közepét?l a hetvenes évek közepéig élte, bár a James Brown-hangzásra, az improvizációkkal teli, zeneileg is egyre er?sebb, a gospelt elhagyó zenére már az anyagi sikert is meghozó 1961-es Night Train idejére rátalált. A zene id?közben egyre sokrét?bb (még kürtök és nagy háttérkórusok is beléptek), s a Johnny Cash Folsom börtönben felvettje mellett minden id?k egyik legjobb él? lemezének tartott Live At The Apollo, majd az utána következ? Papa's Got A Brand New Bag és persze a talán legismertebb száma, az I Got You (I Feel Good) hatalmas anyagi sikert is hozott neki. Brown ügyes befektet?nek is bizonyult, számtalan benzinkút, étterem s?t, rádióállomás tulajdonosává vált, s már csak privát repül?gépén közlekedett. Eddigre Brownt már jelenségként tartották számon Amerikában, a kemény, gyakran instrumentális funklemezei a mai napig megszólalnak a hosszabb utakra induló autókban.

Miközben hozta az amerikai álmot, a fekete öntudat vállalható, társadalmilag széles körben is elfogadott hirdet?jévé vált, s mint a feketék és fehérek számára egyaránt hiteles figura, jelent?s szerepe volt abban, hogy az 1968-as Martin Luther King gyilkosság után nem törtek ki afféle faji villongások és háborúk, melyek a kor Amerikájában nem voltak ritkák. A gyilkosság után Bostonban tartott koncertet, melyben Brown csendes gyászra, a felel?sök megkeresésére és a társadalmi berendezkedés felülvizsgálatára intett, az egész USA él?ben hallotta. Az elnök, Lyndon B. Johnson külön fogadáson köszönte meg szolgálatát.

A nyolcvanas évekre Brown karrierje lefelé indult, amin persze nem azt kell értenünk, hogy már csak egy lakókocsi bérlésére maradt pénze, de az egyre nagyobb teret nyer? diszkó, majd az MTV alakította popkultúra már kiszorította az id?söd? énekest az aktuális szupersztárok mez?nyéb?l. Ironikus, hogy az akkori és kés?bbi generációk szupersztárjai pont ekkor kezdték felfedezni. Public Enemy, NWA, Ice Cube, Dr Dre, Easy-E, Nas, Prince, De La Soul, Massive Attack, Beastie Boys és Sinead O'Connor - csak egynéhány azok közül, akik Brown zenéjét, vagy akár hangját felhasználták számaikban. Önimádatát és a koncertenként el?re megjósolható átlag 15-20 percnyi öntömjénezését pedig azóta is másolja gyakorlatilag az összes hip-hopper. Mindezekkel együtt élete végéig aktív maradt, az R&B listákon folyamatosan ott szerepelt egészen a kilencvenes évek elejéig. Sosem lett kifakult sztár, mindig magát adta és mindig megtalálta a maga közönségét anélkül, hogy önmaga nosztalgia-karikatúrájává kényszerült volna válni.

A nyolcvanas évek végére-kilencvenes évek elejére aztán f?leg már csak bizarr hírekben találkozhattunk vele, egy angyalporral töltött hétvége után egy biztosítótársaság gy?lésére sétált be '88-ban, egy shotgunt fényesítgetve, ebb?l hosszas autós üldözés kerekedett, 1992-es, rádióban bemondott hamis halálhíre viszont számtalan dal születését hozta, immáron a szárnyait bontogató amerikai house és technokultúrában. Aztán negyedik felesége hívta rá vagy féltucatszor a rend?rséget. Szerepelt a Blues Brothers 2000-ben és a Miami Vice-ba is beugrott egy szerepre.

James Brown 2006. december 25-én a kora reggeli órákban halt meg. Termékeny életet élt, hat gyerek, négy házasság, tízen felüli letartóztatás, csaknem félszáz dal a Billboard sikerlista els? százában, és ez a leltárnak csak a legeslegeleje.

Öt dal, amelyr?l eszedbe juthat, ki is volt James Brown

1. I Got You (I Feel Good)
Az 1965-ös felvétel az egyetemes bulizási kedv nélkülözhetetlen jelképe. Nincs az a szórakozóhely, ahol megütközést keltene, ha megszólal. Az angol "floorfiller" kifejezés (magyar jelentése: a szám, amelynek kezd? taktusaira azonnal megtelik a táncparkett) legjobb példája. Ha van is ember, aki nem hallotta még ezt a számot, annak nincs esélye, hogy ezt a cikket olvassa, mert lakóhelyén minden bizonnyal nincs áramellátás.

2. Sex Machine
Brown zenei örökségének egyik leglényegesebb darabja az ütemtelen nyögések, rikoltások és hördülések hangszerként való használata, többek között e számban is nyomon követhet?en. A Sex Machine örökké versenyben marad a legjobb, szeretkezés közben hallgatandó számok nem-hivatalos bajnokságában. 8-10 éve egy autóreklám hozta volna ismét divatba, ha valaha is kiment volna a divatból - mindenesetre azóta mondogatják úton-útfélen, hogy "Gerappa" (Get up, get on up az 1970-es dal els? sora).

3. Say It Loud, I'm Black and Proud
Az 1968-ban, a polgárjogi mozgalmak egyik legfontosabb évében megjelent dal a fekete büszkeség egyik himnusza lett s egyben Brown ösztönös, az utcán szerzett társadalmi felel?sségtudatának is legfontosabb példája. Nem az az ember volt, akit középiskolai osztályf?nökök szívesen állítanának példaképként diákjaik elé, de e dalával valószín?leg többet tett a világ jobbításáért mint sokan, akiket igen.

4. It's a Man's Man's Man's World
Végre egy lassabb szám is az életm?b?l. A bluesosabb hangulatú 1966-os dal a férfi n? iránti örök vágyáról szól. Jól példázza a n?ket imádó, de némelyiküket alkalomadtán meger?szakoló vagy megver? Brown életszemléletét: a n?k szerepét és legf?bb erényét els?sorban abban látja, hogy a férfinak szükségük van rájuk. Ez a dal mindenesetre inkább szerelmes mint er?szakos hangulatban készült, így nyugodtan táncolhatunk rá b?ntudat nélkül.

5. Papa's Got a Brand New Bag
Brown f? specialitása mégiscsak a fáradhatatlan bulizás volt, ez a dal is csupán err?l szól: a táncról, de senki ne a szalagavató palotás-kompozícióira gondoljon.

Forrás: [origo]



Hozzászólások
Godfather mondta [2007.01.02. 23 óra 07 perckor]:

Rest in peace!




Ha mondandód van...

Tagként kell belépned ahhoz, hogy hozzászólhass a bloghoz.