Milestone.hu - Az első napos hétvége
 


Roland írta,
23 óra 54 perckor,
Túrázás témakörben.
Ez volt az "első napos hétvége" ebben az évben. Két nap alatt mentem kétszázhúsz kilométert, nagy részét nedves, hideg aszfalton. Nem emlékszem, hogy rövidke motoros pályafutásom során valaha is ilyen jót motoroztam volna január első napjaiban.

Szombaton délelőtt még félálomban voltam, amikor Kovax hívott telefonon. Aziránt érdeklődött, hogy van-e kedvem egy TESCO-körhöz (Orczy tér - M5 kivezető) ezen a napos délelőttön. Kis gondolkodás után persze igent mondtam. A rövid fordulóból aztán hosszabb csatangolás lett, csizmavásárlási szándékkal több boltot is meglátogattunk. Megfelelő lábbelit egyelőre nem találtam (a bal bokám miatt ez különösen érzékeny terület), viszont sikerült a márka-, és típusválaszték rengetegében kicsit előbbre haladni. A napos, ámde hideg időjárás ellenére élmény volt egy hónap kihagyás után újra motorozni, délután kettő körül vigyorogva állítottuk le a gépeket a garázs előtt.

Vasárnap délre is megbeszéltünk egy fordulót, immáron Domán "GSX 1.4" Attilával. Dobogókő felé indultunk, ám látva a Szentendre felett gyülekező felhőket, délnek vettük az irányt. Az Árpád híd budai hídfőjénél lévő hosszú jobbosban a motor erős kígyózással tudatta velem, hogy az első keréken feszülő Pilot Sport igencsak trapézra van kopva, ideje lenne lecserélni. Felmentünk a Normafához, hogy átvágva a hegyen eljussunk a Budai-hegység túloldalán lévő falvakhoz. A kirándulók tömege a hegytetőn erős rendőri jelenlétet eredményezett, ami meghiúsította eredeti tervünket (csak BKV, taxi és kerékpár részére engedélyezett az áthajtás ilyenkor). Próbáltuk délnek kerülni, de egy idő után szó szerint elfogyott az aszfaltozott erdei út alólunk. Egészen a BAH csomópontig motoroztunk vissza, hogy aztán Budaörs elhagyásával Biatorbágyra jussunk. Az ottani étteremben jóllakattuk a már korgó bendőket (részemről babgulyás és hagymás rostélyos volt, mindkettő átlagos minőségben tálalva).


Már épp indulni készültünk, amikor Zolától érkezett a telefon: ő is kihozta a darazsat, hogy lemenjen Örkénybe támasztani a kerítést és ellesni a legújabb 2007-es technikákat. Mivel mi késésben voltunk, Attilával kicsit meghúztuk a hazautat (M1, M0, M5, Ecser), és a traffipaxok erdejében - itt-ott kicsit átlépve a megengedett sebességi korlátokat - elértük a Domán rezidenciát. Egy üres szakaszon alaposan ki lett szellőztetve az R6 blokkja: az elöl egyel kisebb fogaskerék miatt a kijelző itt a 267 km/h értéket rajzolta ki a valós 230-240 km/h helyett (hatodikban, tizennégyezres fordulat mellett). Ennél gyorsabban motoron korábban még soha nem mentem, és a közeljövőben nem is szándékozok. Rövid vendégeskedés után a garázs felé vettem az utam, de így is sötétben és meglehetősen hidegben érkeztem meg úticélomhoz. A hideg, ámde napos időjárás okozta boldogságot csak az R6 billegős eleje tudta aznap beárnyékolni. Ezt a jelenséget azonban egy jó sportgumival hamarosan orvosolni fogom.

Az elmúlt két nap alatt az R6-hoz fűződő viszonyom pozitív irányba változott, de ez nem a motornak köszönhető. A legutolsó, novemberi gurulásunk során ugyanis gyógyulgató bokámnak még kényelmetlen és fárasztó volt a Yamaha lábtartói által kínált testhelyzet. Pedig az R6 üléspozícióját a balesetem előtt kimondottan szerettem, még hosszabb túrák során sem éreztem fárasztónak. A bukta utáni első kanyargások viszont majdhogynem kínszenvedéssel jártak húsz-harminc kilométer után. Ekkor még hőn szeretett Yamahám eladásán is gondolkodtam, és bőszen kerestem az utódot valamilyen naked bike, vagy túramotor képében. Azonban az eltelt egy-másfél hónap alatt a bokám meglehetősen sokat erősödött, a korábbi tompa fájások elmúltak, és így a motorozás is szépen könnyedebbé vált. Ez a hétvége újra erőt adott, és már nem is akarom mindenáron eladni a masinát. A ringes bukta után egyébként teljesen rendbe tettem a gépet: gyári új lábtartót, kormánycsutkát, fékkart, plexit és oldaldeknit kapott az R6, valamint visszakerült a motorra a gondosan félretett gyári idomzat is. Szerencsére a gép csak csúszott, ezért sem a futóműben, sem a motorban, sem a vázban nem tett kárt a vezetői hiba. Ha esetleg tavasszal mégis túl fogok adni a motoron, akkor az a kétszemélyes túrázás iránti vágy miatt lesz. Sajnos ezen a gépen utassal gurulni mindkét félnek csak kínszenvedés.



Hozzászólások
Zé a Darázs mondta [2007.01.08. 15 óra 57 perckor]:

Azért azt ugye nem kell mondani, hogy én nem kerítést támasztani szeretek Örkénybe menni, de amíg a körülmények ilyen távol vannak az ideálistól (poros aszfalt, 6-8 fokos hőmérséklet, és az éppen köröző motorosok igen negatív véleménye) addig szerintem nem kell eröltetni.

Élj ma, motorozz holnap...




Ha mondandód van...

Tagként kell belépned ahhoz, hogy hozzászólhass a bloghoz.