Anno vettem ugye egy
ruhát, hogy túlélési esélyeimet növeljem
baj esetén. El?relátó gondolkodásom meghozta gyümölcsét, hiszen a ruhavásárlást követ? els? pályanapon leamortizáltam jómagam, a géppel és a környezetem lelkiállapotával együtt. Ha nem b?rruha lett volna rajtam, a sérülések még súlyosabbak lehettek volna.
Konklúzió #1: Min?ségi b?rruhát venni tehát érdemes, még ha sokallja is az ember az árcédulán szerepl? összeget. Jobban véd egy bukás esetén, mint egy középkategóriás textil/Cordura ruha (és ez nem csak a versenypályán el?forduló balesetek esetében igaz).
Konklúzió #2: Az els? néhány b?rruhás motorozásunk alkalmával fokozottan figyeljünk oda a biztonságra és a tempó tudatos visszafogására. Teóriám, hogy a b?rruha a magabiztosság és a sérthetetlenség csalóka érzetével ajándékozza meg a rutintalan visel?t, így az nagyobb sebességeket, veszélyesebb közlekedési helyzeteket enged meg önmagának. Zola haverom is hasonlóan tette be a gépet Örkényben a bukótérbe az els? b?rruhás pályanapján.
A min?ségi b?rruha megvásárlása tehát er?sen javallott, a hozzá tartozó kiegészít?kkel egyetemben (sisak, keszty?, gerincprotektor, csizma - nálam csak ez utóbbi hiányzott, és lám, ott ért az egyedüli komoly sérülés). Ruhavásárlásról rengeteg cikket olvashatunk a neten, viszont mit tegyünk, ha a drága gúnyát "leutaztuk" egy rosszul sikerült man?ver során?
A lábadozás unalmas heteiben volt id?m érlelgetni a választ. Szó volt arról, hogy a sérült ruhát az Euromotor visszaviszi a gyártóhoz, amely - mintegy ötven-hetven rugó ellenében - helyreállítja az eredeti állapotot. Ezt els? körben soknak tartottam, ezért a ruha egy ideig kicsit viseltes állapotban maradt.
Az újév els? napjaiban aztán olvastam egy
cikket, amely segített meghozni a helyes döntést. A mesterr?l már sok jót hallottam korábban, ráadásul különböz? forrásokból. Szerencsémre Cölöp (polgári nevén Fekete Béla) Cegléden lakik, mindössze pár kilométerre szüleim házától. Megmutattam hát neki a ruhát, és kértem árajánlatot a javításra. Az eredeti állapot helyreállítását ? (a vállon lév? küls? protektorok cseréje nélkül) els?re kb. harmincezer forintra taksálta. A kedvez? árajánlaton felbátorodva kértem még egy "apró" módosítást: ha már a ruha úgyis szét lesz bontva, cseréljük ki a sárga elemeket pirosra! Cölöp árajánlata - rövid fejszámolást követ?en - mindennel együtt kb. ötvenezer forint volt.
Teltek a napok, hetek (szerencsére nem volt jó id?, így nem hiányzott a ruha), majd egyszercsak egy érdekl?d? telefonbeszélgetésnek az eredményeként nem tértem magamhoz néhány percig. Cölöp ugyanis alaposan mellél?tt az árajánlat készítésekor, a ruha javításának tényleges díja végül nyolcvanvalahányezer forint lett. A gúnya személyes átvételekor aztán a mester rugalmasságot mutatott (gondolom ? is érezte, hogy nem túl szerencsés ennyivel túllépni a büdzsét, és err?l a munkálatok megkezdése el?tt nem értesíteni a megrendel?t). Megbeszéltünk egy kompromisszumot (hetven ropi lett a vége), és átvettem a ruhát. A munka és a felhasznált (egyébként Dainese) anyagok min?ségér?l csak a legjobbakat tudom elmondani. Tessék megnézni, ez lett a végeredmény.
Most pedig elmegyek ebédelni.