Roland írta,
11 óra 02 perckor,
Motor témakörben.
Anno vettem ugye egy ruhát, hogy túlélési esélyeimet növeljem baj esetén. Elõrelátó gondolkodásom meghozta gyümölcsét, hiszen a ruhavásárlást követõ elsõ pályanapon leamortizáltam jómagam, a géppel és a környezetem lelkiállapotával együtt. Ha nem bõrruha lett volna rajtam, a sérülések még súlyosabbak lehettek volna.

Konklúzió #1: Minõségi bõrruhát venni tehát érdemes, még ha sokallja is az ember az árcédulán szereplõ összeget. Jobban véd egy bukás esetén, mint egy középkategóriás textil/Cordura ruha (és ez nem csak a versenypályán elõforduló balesetek esetében igaz).

Konklúzió #2: Az elsõ néhány bõrruhás motorozásunk alkalmával fokozottan figyeljünk oda a biztonságra és a tempó tudatos visszafogására. Teóriám, hogy a bõrruha a magabiztosság és a sérthetetlenség csalóka érzetével ajándékozza meg a rutintalan viselõt, így az nagyobb sebességeket, veszélyesebb közlekedési helyzeteket enged meg önmagának. Zola haverom is hasonlóan tette be a gépet Örkényben a bukótérbe az elsõ bõrruhás pályanapján.

A minõségi bõrruha megvásárlása tehát erõsen javallott, a hozzá tartozó kiegészítõkkel egyetemben (sisak, kesztyû, gerincprotektor, csizma - nálam csak ez utóbbi hiányzott, és lám, ott ért az egyedüli komoly sérülés). Ruhavásárlásról rengeteg cikket olvashatunk a neten, viszont mit tegyünk, ha a drága gúnyát "leutaztuk" egy rosszul sikerült manõver során?

A lábadozás unalmas heteiben volt idõm érlelgetni a választ. Szó volt arról, hogy a sérült ruhát az Euromotor visszaviszi a gyártóhoz, amely - mintegy ötven-hetven rugó ellenében - helyreállítja az eredeti állapotot. Ezt elsõ körben soknak tartottam, ezért a ruha egy ideig kicsit viseltes állapotban maradt.

Spyke
Spyke
Spyke

Spyke
Spyke
Spyke

Az újév elsõ napjaiban aztán olvastam egy cikket, amely segített meghozni a helyes döntést. A mesterrõl már sok jót hallottam korábban, ráadásul különbözõ forrásokból. Szerencsémre Cölöp (polgári nevén Fekete Béla) Cegléden lakik, mindössze pár kilométerre szüleim házától. Megmutattam hát neki a ruhát, és kértem árajánlatot a javításra. Az eredeti állapot helyreállítását õ (a vállon lévõ külsõ protektorok cseréje nélkül) elsõre kb. harmincezer forintra taksálta. A kedvezõ árajánlaton felbátorodva kértem még egy "apró" módosítást: ha már a ruha úgyis szét lesz bontva, cseréljük ki a sárga elemeket pirosra! Cölöp árajánlata - rövid fejszámolást követõen - mindennel együtt kb. ötvenezer forint volt.

Teltek a napok, hetek (szerencsére nem volt jó idõ, így nem hiányzott a ruha), majd egyszercsak egy érdeklõdõ telefonbeszélgetésnek az eredményeként nem tértem magamhoz néhány percig. Cölöp ugyanis alaposan mellélõtt az árajánlat készítésekor, a ruha javításának tényleges díja végül nyolcvanvalahányezer forint lett. A gúnya személyes átvételekor aztán a mester rugalmasságot mutatott (gondolom õ is érezte, hogy nem túl szerencsés ennyivel túllépni a büdzsét, és errõl a munkálatok megkezdése elõtt nem értesíteni a megrendelõt). Megbeszéltünk egy kompromisszumot (hetven ropi lett a vége), és átvettem a ruhát. A munka és a felhasznált (egyébként Dainese) anyagok minõségérõl csak a legjobbakat tudom elmondani. Tessék megnézni, ez lett a végeredmény.


Most pedig elmegyek ebédelni.



Hozzszlsok
Zédongó mondta [2007.03.12. 12 óra 58 perckor]:

Na akkor ismét mûxik az oldal, örömmel látom.
Horváth Katalin mondta [2012.05.23. 15 óra 47 perckor]:

Kedves Roland!

Bár elég rég történt veled ez a baleset, remélem még emlékszel a történtekre. Ugyanis én elsõsegély oktatással foglalkozom és nagyon érdekelne, hogy a ruhád milyen sérülésektõl védett meg, illetve milyen sérülést szenvedtél.

Válaszod elõre is köszönöm, Horváth Katalain




Ha mondandd van...

Tagknt kell belpned ahhoz, hogy hozzszlhass a bloghoz.