...avagy "too much time to think, too little to do".
Minden valamirevaló bandának van egy törzshelye, ahol id?r?l-id?re felbukkan, nyom egy laza kis koncertet, majd ismét elmerül a rock-koncert helyszínek (kétes) világában. A Kollaps nev? punk-rock formáció számára a törzshelyet lassan a Filter Klub jelenti, a VII. kerület Almássy utca 1. szám alatt. A Filter kicsit dohos, nagyon füstös, nem a napfény mennyiségér?l híres pincehelyiség, ennek ellenére mégis szeretem. Barátságos falai között Budapest leghidegebb poharaiban, csurig töltve szolgálják fel a Jägermeister-t a csinos pultoslányok, miközben a zenészek hangolnak az él?zenét követ?en táncparkettként funkcionáló hátsó részlegben.
Nemrég, egy szombati estén az
Óriás és a
Kollaps örvendeztették meg a nagyérdem?t két kiváló, zajos órával. A sort az eddig számomra ismeretlen Óriás nyitotta remek rockzenéjével, nagyszer?en bemelegítve a (kis teremben) népes(nek t?n?) közönséget. Amellett, hogy a
"Vércukor" és a
"Nem szól" cím? slágergyanús szerzemények pillanatok alatt befurakodtak a koponyacsontom alá, szemre is tetszet?sen játszottak a fiúk. A látványos dobtémákat és a térdre eresztett basszusgitárt az énekes/gitáros frontember tette teljessé, nagyon meggy?z? csomagot alkotva. És ha mindez nem lenne elég: a
www.oriasbudapest.hu oldalról bárki letölthet egy kis Óriást!
Némi átszerelés után negyed tizenegykor csapott a húrok közé személyes kedvencem, a négytagú Kollaps. Ha jól emlékszem, kb. egy éve ugyanitt, a Filterben láttam ?ket el?ször. Akkor még trióként nyomták, a dobok mögött egyetemi barátommal és egykori koleszos szobatársammal, Gombos Tibivel
(Tibi jó fej - a szerk.). Azóta - mindenki szerencséjére - kiegészültek egy Tooff nev? énekes showmesterrel. Vele több, mint teljessé vált a banda. A Kollapsnál nincs kecmec, szinte megállás nélkül tolják a fejekbe a ritmust, szusszanásnyi id?t sem engedve az egyik ámulatból a másikba es? punk-rockereknek. Marhára lendületes a zenéjük, én mégis inkább a líraibb hangvétel?, "szám közben beindulós" dalaikra vagyok vev?. Pontosabban voltam, eddig az estéig! B? félórányi felvezetés után ugyanis két, Kollaps-klasszikusnak számító számnál szinte felrobbant a Filter, ahogy a lendület magával ragadta a jelenlév?ket. Francba a lírai számokkal, a zúzásé a jöv? (de azért a
"Swan song"-ot nem elfelejteni legközelebb)! Hogy mi történt egészen pontosan? A jelet talán az adta meg, hogy a b?rgatyában, sapkában, napszemüvegben feszít? Tooff ledobta magáról a pólót, Ibor Úr pedig egyre magasabbakat ugrott a basszgityóval. A
"Likanthrope" és a
"Come on baby" alatt izzott a színpad, a közönség soraiból az évszázad frontemberének titulált Tooff eksztázisban tombolt, a ritmusszekció felborította a id?-tér egyensúlyt, Miklós pedig eggyé vált a gitárjával és az általa írt számokkal.
A frenetikus zenei élménynek a tizenegykor életbe lép? koncertkorlátozás vetett véget - mindenki nagy bánatára. Aki pedig nem hiszi, hogy ez tényleg ilyen jó, az el?ször hallgassa meg ?ket
itt, aztán nézze meg a banda valamelyik koncertjét - mondjuk lent a Filterben.