2008.05.29. All that jazz

Roland írta,
8 óra 33 perckor,
Zene témakörben.
Az afroamerikai folklórnak a jazzbe költözött, nem pont a szabályos helyén megszólaló, sajátos, "csúszkáló" hangjait "blue note"-nak nevezik - írja a Magyar Narancs. A wapedia szerint a "blue note" olyan hang, amely az európai hangnemek hangközeinek módosításából, leggyakrabban a terc, ritkábban a szeptim és a kvint nem egészen félhangnyi szűkítéséből születik. A "blue note"-ok gyakori alkalmazása a jazz egyik jellegzetessége, lejátszásuk klasszikus zongorán nem lehetséges (a témáról a Wikipédiában tovább kutakodhatunk).

A Németországból Amerikába költözött Alfred Lion és Max Margulis 1939-ben ezen jellegzetes hangoktól inspirálva választott nevet induló üzleti vállalkozásának. A Blue Note Records a jazz legnagyobb alakjaival dolgozott együtt a '40-es és '60-as évek között. A kiadó által megjelentetett lemezeket egyrészt a zseniális hangmérnök, Rudy Van Gelder munkássága*, másrészt Francis Wolff fotói, harmadrészt pedig Reid Miles borítótervei tették egyedülállóvá.

*Rudy van Gelder, a legendás hangmérnök munkásságát ez a tág látókörű szemlélet jellemzi, stúdiójából mindig tökéletes felvételek kerültek ki, amelyek kivétel nélkül klasszikussá váltak, és egy ideje sorban jelennek meg újra, alkalmazkodva a digitális technológia elterjedéséhez. (...) 1953-tól 1967-ig volt a Blue Note vezető hangmérnöke, miután a kiadó alapítója, Alfred Lion beleszerelmesedett a Van Gelder-soundba. A Blue Note-nak ez a hangzás vált védjegyévé: matt hatású, az eredetiségre törekvő, az érzelmeket és a teret a hangfelvételek keretei között tükröző lemezekről van szó, amelyek hátterében észrevétlenül bújik meg a hangmérnök, ugyanakkor személye talán a legfontosabb szerepet játszotta abban, hogy a dzsessztörténelem így alakulhatott.

Végső Zoltán - A dzsessz maga

A Blue Note Records sikertörténetéről egyébként film is készült, "Blue Note - A story of modern jazz" címmel. Most ugorjunk előre az időben egészen 1993-ig. A kiadó ugyanis ebben az évben jelentette meg a Us3 nevű formáció egyetlen igazi slágerét, a Cantaloop (flip fantasia) című számot.

Forrás: kazumic13

Én személy szerint régóta kedvelem ezt a számot. Tetszik benne a jazz és a hip-hop egymásra találása (a dallam ugyanis a zseniális Herbie Hancock Cantaloupe Island című jazz sztenderdjének átdolgozása). Megnyerő a dal érdekes felvezetése is: "Ladies and gentlemen, as you know we have something special down here at Birdland this evening, a recording for Blue Note Records."

Sokáig nem tudtam, hogy mi is a valódi háttértörténete ennek a mondatnak. Nem sokkal ezelőtt azonban véletlenül megtaláltam a választ.

1949-ben nyílt ugyanis egy jazz klub New Yorkban, melynek tulajdonosai (Morris és Irving Levy) a Birdland nevet adták, kifejezve tiszteletüket a világklasszis szaxofonos, Charles "Bird" Parker, Jr. előtt. A klubban számos kiváló zenész lépett fel, többük előadásáról élő felvétel is készült. Így történt ez Abdullah Ibn Buhaina, ismertebb nevén Art Blakey esetében is. Blakey és társai performanszát az 1954-ben megjelent "A night at Birdland" című album örökítette meg. Az ominózus előadást a Birdland mókás ceremóniamestere, Pee Wee Marquette konferálta fel az alábbi módon (a kötelező hanganyag innen letölthető):

"Ladies and gentlemen, as you know we have something special down here at Birdland this evening, a recording for Blue Note Records. When you applaud for the different passages, your hands go right on the records there, so when they play them over and over throughout the country, you may be someplace and say, "Well, that's my hand on one of those records that I dug down at Birdland." We're bringing back to the band set at this time ladies and gentlemen, the great Art Blakey and his wonderful group, featuring the new trumpet sensation, Clifford Brown, Horace Silver on piano, Lou Donaldson on alto, Curly Russell's on bass. Let's get together and bring Art Blakey to the band stand for a great big round of applause. How about a big hand now, for Art Blakey! Thank y'all."

Meglepő módon a fenti szöveget ebben a formában szinte lehetetlen megtalálni az interneten (én is kénytelen voltam az eredeti hangfelvétel alapján saját fülemre hagyatkozva rögzíteni az elhangzottakat). Amúgy a kb. 130 cm magas* Pee Wee igazi kis nyavajás lehetett, már ha lehet hinni a Wikipédia sorainak.

*Trivia: az angol szalonképes kontextusban az alacsonytermetű (értsd: törpe) emberekre a kissé morbid "vertically challenged" kifejezést használja.

A Cantaloop (flip fantasia) elején lévő mondat tehát nem más, mint egy utalás a Blue Note Records egyik korábbi kiadványára, valamint a jazz hard bop korszakára. Rajongók berendelhetik maguknak a kapcsolódó madárkás pólót is. Én megtettem.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandód van...

Tagként kell belépned ahhoz, hogy hozzászólhass a bloghoz.