2009.05.13. Lamborgazmus Sepangban
Kuala Lumpur kínai negyedében gyalogolok. Alig múlt reggel kilenc, mégis dögmeleg van. A kezemben lév? térkép azt hazudja, hogy a szemközti Plaza Rakyat metróállomásról kell elindulnom, ha a MotoGP maláj nagydíjának helyszínére akarok eljutni. A jegypénztáros tört angolsággal magyarázza el, hogy jó nyomon vagyok, ha a Hermann Tilke tervezte sepangi versenypályára igyekszem, csak oda kicsit máshonnan és kicsit máshogyan kell eljutni. Id?m szerencsére mint a tenger, így a több mint kétórányi, átszállásokkal tarkított buszozás cseppet sem szegi kedvem.
Néhány kilométerrel Kuala Lumpur nemzetközi repül?tere után megkérem a maláj sof?rt, hogy tegyen ki engem az autópálya mellé épült Petronas-benzinkútnál. Egyedüliként leszállok, kérek egy kólát a jéghidegre h?tött shopban, majd gyalogosan a pálya felé veszem az irányt. Illetve venném, de egy kínai taxis rámtukmálja magát, így aztán vele együtt indulunk el megkeresni a komplexum bejáratát.
A kaputól már gyalog megyek tovább, közben pedig azon t?n?döm, hogy vajon hány olyan versenypálya lehet még a világon, ahol pálmafák adnak árnyékot a füvön ül? néz?knek és kókuszdió terem a tribünök mentén. Hétf? van, ráadásul ebédid?, így nagy a csend az aszfaltcsík környékén. Felt?nik ugyan egy tucat Impreza, de ?k mind kifelé jönnek, vélhet?en épp befejezték mára. Nem bánom, elvégre alapvet?en a pálya miatt jöttem. Magam is meglep?döm, amikor rövig gyaloglás után, szinte egyik pillanatról a másikra a boxutcában találom magam. Biztonságiak sehol, utoljára a kapuban láttam egy laposan pislogó ?rt. Egész sokat bandukolok a hibiszkuszra hajazó tet?szerkezet alatt, mire találok valakit. Egy-két boxban Porsche GT3-ak parkolnak, készül?désnek azonban semmi nyoma.
Benyitok az irodába, néhány perccel kés?bb pedig már az októberi MotoGP-r?l, és az elmúlt két év maláj futamait megnyer? Talmácsi Gáborról beszélgetünk a szemmel láthatóan nyugodt munkatempóban tevékenyked? dolgozókkal. A csapat rendkívül barátságos: vaskos F1 katalógusokat nyomnak a kezembe, s?t azt is felajánlják, hogy körbevezetnek az épületen és akár a versenypályán is.
A paddock épületében kezdünk, azon belül is az id?mér? helyiségben. A technika nem t?nik túl komolynak, de mondják, hogy ez csak a nyílt napok adatainak feldolgozására szolgál - a nagy futamokra (F1, MotoGP, stb.) a szervez?k saját felszerelést hoznak. A tévés közvetítések boszorkány-konyhájában a kamerarendszerekr?l, a vágópultról és a vezénylésr?l hallok újdonságokat. Megmutatják például azt a nagy piros gombot is, amivel a Formula 1 futamot állították le b? egy hónappal ezel?tt, a hirtelen lezúduló özönvíz eredményeként.
Revinnel, az orvosi ellátásért felel?s vezet?vel gyorsan egy hullámhosszra kerülünk. Mesél nekem Costa doktorról és a Clinica Mobile-ról, Valentino Rossi bámulatos egyensúlyérzékér?l és Daniel Pedrosa orvosi szemmel már-már természetellenesen gyors regenerálódásáról (ami mögött egyesek oxigénkamrás és egyéb csodakezeléseket sejtenek). Épp az 5,5 kilométer hosszú versenypálya , a hosszú egyenesekr?l és a sz?k visszafordítókról diskurálunk, amikor fél füllel elkapok egy beszélgetés-foszlányt. Kiderül, hogy amaláj szingapúri Lamborghini-import?r pályanapot szervezett délutánra, a résztvev?k pedig már a pitben gyülekeznek. Sepangi látogatásomat ennél jobb eseménnyel aligha lehetne megkoronázni, úgyhogy sietve elköszönök Revint?l, és a boxutca felé veszem az irányt.
Néhány perccel kés?bb már térdig ér? luxussportkocsik között gázolok. A spanyol bikákról elnevezett modellek legtöbbje Gallardo, látok azonban pár Murciélagot is. Tizenegynéhányan lehetnek, egyenesen a Sant'Agata Bolognese-i gyárból. Egyt?l-egyik új szériásak, sem Diablo, sem Countach nincs köztük, Espada, Miura meg pláne nem. De nicsak! Ferruccio Lamborghini most biztosan felhúzná bozontos szemöldökét - mit keres itt ez a fekete F430?
A hatszáz lóer?t aszfaltra küld? olasz vasak után tekintetem egyszer?en átsiklik a boxutcában készül?d? Lotus Elise és Porsche GT3 galeri felett. A valóság kezd egyre inkább távolinak t?nni, én pedig nem tudok mást tenni, mint kétségbeesetten kapaszkodni vacak fényképez?gépem markolatába.
A pálya mellett állva a napnál is világosabban látszik, hogy a háromszázezer dolláros Lamborghini Murciélago elvérzik Sepang kanyarjaiban. Nehézkes, ráadásul túl van szteroidozva; pilótája csak szenved az ülések mögött tomboló hatszáznegyven lóval, ahelyett, hogy élvezné a kanyargást. A kistestvér Gallardo már sokkal agilisebb, különösen az a néhány példány, amelyek ajtaján a büszke Superleggera felirat virít (az alapváltozatnál közel egy mázsával könnyebb modellek esetében a fékpadi mérés nagyjából ötszázharminc lovat karcol a tesztlapra).
A Lamborghinik tulajdonosai egy-két kivételt?l eltekintve akár limuzinsof?rként is dolgozhatnának. Kanyarvételi stílusuk kimondottan álmosító, ráadásul még borzalmasan is mutat a versenypályán. A Porsche GT3 rutinosnak t?n? pilótája sorra kerüli ki az olasz masinákat, az apait-anyait beleadó Lotus-osok szintén. Csak kés?bb, boxutcai beszélgetésekb?l tudom meg, hogy az LP640-ek gazdái sokallják az er?t, azért olyan óvatosak, a Gallardosok meg javarészt friss tulajdonosok, akik egyel?re csak barátkoznak a járgánnyal. Néhány csepp es? után a fehér Murciélago a sóderágyban végzi, ami a Lamborghinis bagázs tempóját még inkább visszaveti.
A fekete LP640 tulajdonosa szimpatikusnak t?nik, odalépek hozzá. A meglep?en barátságos fiatalemberrel tizenkilenc hüvelykes felnikr?l, menet közben kinyíló légbeöml?kr?l és stabilizátorokról beszélgetünk. Megtudom, hogy az eddig harmincegy nyarat látott fiatalember (a neve legyen mondjuk Chow) Szingapúrban él, Hong Kongban üzletel és proprietary tradinggel keresi meg a benzinrevalót, amib?l a bika száz kilométerenként harminc-negyven litert könnyedén elfüstöl. Chow elmondja, hogy a versenypályán számára is sok a hatszáznegyven lóer? és az 1,7 tonnás tömeg kombinációja. Többek között ezért is hozta magával a mögöttünk parkoló F430-at (így legalább a haverok is szórakoztak egy kicsit idefelé jövet). Chow a kiváló vezethet?ség miatt a másfél éves Ferrarit preferálja a pályán, messzire azonban csak a Murciélago volánja mögött hajlandó utazni (állítólag a maláj autópályákon az alig féléves Lamborghini könnyedén megfutja a háromszázat).
Utóbbiba én is behajtogatom magam. Nem autóbels?, hanem pilótafülke fogad, amiben az ülések varrásaitól a kormánykapcsolókon át a m?szerezettségig minden tökéletes. Már csak menni kéne vele. Chow fel is ajánlja, hogy elvisz egy körre, de kifutunk az id?b?l, leintik a pályanapot. Furcsa módon nem bánom, utasként úgyis más az élmény.
A boxutcában ácsorgó tulajok arcán fülig ér? vigyort látok, minden bizonnyal jól érzik magukat. Úgy t?nik, mintha egészen a boldog gyerekkorig repültek volna vissza a sokmilliós játékszerek belsejében. Pedig többségük Chow-nál jóval id?sebb, inkább ötvenes, mint negyvenes kategória. Mindegyikük Lamborghinis kiegészít?ket visel: bika fújtat a pólón, az órán, a sapkán, épp úgy, mint a motorháztet?n. Miközben szedel?zködnek, még fotózom egy darabig a négykerek?eket.
Miközben vietnámi papucsomban a kijárat felé gyalogolok, azon gondolkodom, hogy milyen szerencsés döntés volt pont ma meglátogatni a sepangi versenypályát. Ezt nyomatékosítandó elhúz mellettem a Lambo-karaván ― néhányat közülük le is filmezek. Meglepetésemre a közeli Petronas-kúton ismét összefutunk. Az én szemem ekkorra már megszokta a tucatnyi sportkocsi látványát, a tankoló autósok arcára azonban kiül a sokk. A hipnózis közel negyed óráig tart, és csak akkor ér véget, amikor a Lamborghinik mennydörgésszer? hangok közepette elt?nnek az autópálya felhajtójában.
Néhány kilométerrel Kuala Lumpur nemzetközi repül?tere után megkérem a maláj sof?rt, hogy tegyen ki engem az autópálya mellé épült Petronas-benzinkútnál. Egyedüliként leszállok, kérek egy kólát a jéghidegre h?tött shopban, majd gyalogosan a pálya felé veszem az irányt. Illetve venném, de egy kínai taxis rámtukmálja magát, így aztán vele együtt indulunk el megkeresni a komplexum bejáratát.
Forrás: Milestone.hu
A kaputól már gyalog megyek tovább, közben pedig azon t?n?döm, hogy vajon hány olyan versenypálya lehet még a világon, ahol pálmafák adnak árnyékot a füvön ül? néz?knek és kókuszdió terem a tribünök mentén. Hétf? van, ráadásul ebédid?, így nagy a csend az aszfaltcsík környékén. Felt?nik ugyan egy tucat Impreza, de ?k mind kifelé jönnek, vélhet?en épp befejezték mára. Nem bánom, elvégre alapvet?en a pálya miatt jöttem. Magam is meglep?döm, amikor rövig gyaloglás után, szinte egyik pillanatról a másikra a boxutcában találom magam. Biztonságiak sehol, utoljára a kapuban láttam egy laposan pislogó ?rt. Egész sokat bandukolok a hibiszkuszra hajazó tet?szerkezet alatt, mire találok valakit. Egy-két boxban Porsche GT3-ak parkolnak, készül?désnek azonban semmi nyoma.
Forrás: Milestone.hu
Benyitok az irodába, néhány perccel kés?bb pedig már az októberi MotoGP-r?l, és az elmúlt két év maláj futamait megnyer? Talmácsi Gáborról beszélgetünk a szemmel láthatóan nyugodt munkatempóban tevékenyked? dolgozókkal. A csapat rendkívül barátságos: vaskos F1 katalógusokat nyomnak a kezembe, s?t azt is felajánlják, hogy körbevezetnek az épületen és akár a versenypályán is.
A paddock épületében kezdünk, azon belül is az id?mér? helyiségben. A technika nem t?nik túl komolynak, de mondják, hogy ez csak a nyílt napok adatainak feldolgozására szolgál - a nagy futamokra (F1, MotoGP, stb.) a szervez?k saját felszerelést hoznak. A tévés közvetítések boszorkány-konyhájában a kamerarendszerekr?l, a vágópultról és a vezénylésr?l hallok újdonságokat. Megmutatják például azt a nagy piros gombot is, amivel a Formula 1 futamot állították le b? egy hónappal ezel?tt, a hirtelen lezúduló özönvíz eredményeként.
Forrás: Milestone.hu
Revinnel, az orvosi ellátásért felel?s vezet?vel gyorsan egy hullámhosszra kerülünk. Mesél nekem Costa doktorról és a Clinica Mobile-ról, Valentino Rossi bámulatos egyensúlyérzékér?l és Daniel Pedrosa orvosi szemmel már-már természetellenesen gyors regenerálódásáról (ami mögött egyesek oxigénkamrás és egyéb csodakezeléseket sejtenek). Épp az 5,5 kilométer hosszú versenypálya , a hosszú egyenesekr?l és a sz?k visszafordítókról diskurálunk, amikor fél füllel elkapok egy beszélgetés-foszlányt. Kiderül, hogy a
Néhány perccel kés?bb már térdig ér? luxussportkocsik között gázolok. A spanyol bikákról elnevezett modellek legtöbbje Gallardo, látok azonban pár Murciélagot is. Tizenegynéhányan lehetnek, egyenesen a Sant'Agata Bolognese-i gyárból. Egyt?l-egyik új szériásak, sem Diablo, sem Countach nincs köztük, Espada, Miura meg pláne nem. De nicsak! Ferruccio Lamborghini most biztosan felhúzná bozontos szemöldökét - mit keres itt ez a fekete F430?
A hatszáz lóer?t aszfaltra küld? olasz vasak után tekintetem egyszer?en átsiklik a boxutcában készül?d? Lotus Elise és Porsche GT3 galeri felett. A valóság kezd egyre inkább távolinak t?nni, én pedig nem tudok mást tenni, mint kétségbeesetten kapaszkodni vacak fényképez?gépem markolatába.
Forrás: Milestone.hu
A pálya mellett állva a napnál is világosabban látszik, hogy a háromszázezer dolláros Lamborghini Murciélago elvérzik Sepang kanyarjaiban. Nehézkes, ráadásul túl van szteroidozva; pilótája csak szenved az ülések mögött tomboló hatszáznegyven lóval, ahelyett, hogy élvezné a kanyargást. A kistestvér Gallardo már sokkal agilisebb, különösen az a néhány példány, amelyek ajtaján a büszke Superleggera felirat virít (az alapváltozatnál közel egy mázsával könnyebb modellek esetében a fékpadi mérés nagyjából ötszázharminc lovat karcol a tesztlapra).
A Lamborghinik tulajdonosai egy-két kivételt?l eltekintve akár limuzinsof?rként is dolgozhatnának. Kanyarvételi stílusuk kimondottan álmosító, ráadásul még borzalmasan is mutat a versenypályán. A Porsche GT3 rutinosnak t?n? pilótája sorra kerüli ki az olasz masinákat, az apait-anyait beleadó Lotus-osok szintén. Csak kés?bb, boxutcai beszélgetésekb?l tudom meg, hogy az LP640-ek gazdái sokallják az er?t, azért olyan óvatosak, a Gallardosok meg javarészt friss tulajdonosok, akik egyel?re csak barátkoznak a járgánnyal. Néhány csepp es? után a fehér Murciélago a sóderágyban végzi, ami a Lamborghinis bagázs tempóját még inkább visszaveti.
A fekete LP640 tulajdonosa szimpatikusnak t?nik, odalépek hozzá. A meglep?en barátságos fiatalemberrel tizenkilenc hüvelykes felnikr?l, menet közben kinyíló légbeöml?kr?l és stabilizátorokról beszélgetünk. Megtudom, hogy az eddig harmincegy nyarat látott fiatalember (a neve legyen mondjuk Chow) Szingapúrban él, Hong Kongban üzletel és proprietary tradinggel keresi meg a benzinrevalót, amib?l a bika száz kilométerenként harminc-negyven litert könnyedén elfüstöl. Chow elmondja, hogy a versenypályán számára is sok a hatszáznegyven lóer? és az 1,7 tonnás tömeg kombinációja. Többek között ezért is hozta magával a mögöttünk parkoló F430-at (így legalább a haverok is szórakoztak egy kicsit idefelé jövet). Chow a kiváló vezethet?ség miatt a másfél éves Ferrarit preferálja a pályán, messzire azonban csak a Murciélago volánja mögött hajlandó utazni (állítólag a maláj autópályákon az alig féléves Lamborghini könnyedén megfutja a háromszázat).
Utóbbiba én is behajtogatom magam. Nem autóbels?, hanem pilótafülke fogad, amiben az ülések varrásaitól a kormánykapcsolókon át a m?szerezettségig minden tökéletes. Már csak menni kéne vele. Chow fel is ajánlja, hogy elvisz egy körre, de kifutunk az id?b?l, leintik a pályanapot. Furcsa módon nem bánom, utasként úgyis más az élmény.
A boxutcában ácsorgó tulajok arcán fülig ér? vigyort látok, minden bizonnyal jól érzik magukat. Úgy t?nik, mintha egészen a boldog gyerekkorig repültek volna vissza a sokmilliós játékszerek belsejében. Pedig többségük Chow-nál jóval id?sebb, inkább ötvenes, mint negyvenes kategória. Mindegyikük Lamborghinis kiegészít?ket visel: bika fújtat a pólón, az órán, a sapkán, épp úgy, mint a motorháztet?n. Miközben szedel?zködnek, még fotózom egy darabig a négykerek?eket.
Forrás: Milestone.hu
Miközben vietnámi papucsomban a kijárat felé gyalogolok, azon gondolkodom, hogy milyen szerencsés döntés volt pont ma meglátogatni a sepangi versenypályát. Ezt nyomatékosítandó elhúz mellettem a Lambo-karaván ― néhányat közülük le is filmezek. Meglepetésemre a közeli Petronas-kúton ismét összefutunk. Az én szemem ekkorra már megszokta a tucatnyi sportkocsi látványát, a tankoló autósok arcára azonban kiül a sokk. A hipnózis közel negyed óráig tart, és csak akkor ér véget, amikor a Lamborghinik mennydörgésszer? hangok közepette elt?nnek az autópálya felhajtójában.
Hozzászólások
Kwakk mondta [2009.05.13. 22 óra 06 perckor]:
Na, ez tényleg jó volt. Szerencséd, hogy levetted a zenét a videón, hogy halljuk a gépek üvöltését! Már attól féltem, hogy az lesz a vége, hogy mentél egy kört valamelyikkel. Akkor tényleg lefostam volna a bokám :))))) Szerinted itthon a Hungaroringen beengednének?
Na, ez tényleg jó volt. Szerencséd, hogy levetted a zenét a videón, hogy halljuk a gépek üvöltését! Már attól féltem, hogy az lesz a vége, hogy mentél egy kört valamelyikkel. Akkor tényleg lefostam volna a bokám :))))) Szerinted itthon a Hungaroringen beengednének?
Ha mondandód van...
Tagként kell belépned ahhoz, hogy hozzászólhass a bloghoz.