Kovax írta,
10 óra 55 perckor,
Motor témakörben.
Nehéz érzelemmentesen írni egy olyan motorról, amely az elmúlt évek közös élményei során hozzánõtt az ember szívéhez. Nem is célom elfogulatlan tesztet írni, a lentiek csupán egy régi barátság emléksorai.

Valahol Toszkánában - nézd meg nagyban is!
Forrás: Milestone.hu

A 2008-as szezont január 26-án nyitottuk meg egy laza Budapest-Alsónémedi körrel. Az Öszvér Zola barátom Hornetjével és Domán Ati ZX-12R-jével együtt vidáman éledezett téli álmából, mi pedig forró capuccino-val a kézben arról filozofáltunk, hogy vajon mennyire tapadhat ilyenkor a gumma. Azzal végül nem volt gond, de a fagyos kétkerekû élmény utáni megfázástól egy hétig nyomtam a betegágyat. A kis Kawában ekkor úgy tizennyolcezer kilométer lehetett, és nagyon szerettem. Idõnként ugyan mocorgott bennem a kisördög a nagyobb cserérõl, de valahogy nem vitt rá a lélek. Új motorként vettem, ismertem minden porcikáját, és sok közös élmény volt már mögöttünk. A téli holtszezon alatt rendeltem rá egy R&G bukógombát, nem is annyira a bukástól (dõléstõl?) való félelembõl, inkább amolyan optikai tuningként.

Aztán végre beköszöntött a tavasz, és újra el lehetett kezdeni gyûjteni a kilométereket. Megcsináltuk a hagyományos szezonnyitó Balaton-körtúrát, leugrottunk Pannonhalmára kajálni, a keleti országrészen pedig Aggtelek volt soron (ahonnan Szlovákia déli részén csapattunk vissza, majd Balassagyarmatnál szusszantunk egyet a helyi Pannónia múzeumban).

2008. január 1.
Dunántúl.
Balaton.
Forrás: Milestone.hu

Minden remekül alakult, ekkor kezdett bõvülni a motoros csapat, és az ER-5 teljesítményben és tempóban nagyon passzolt Viktor 750-es Yamaha XV-jéhez és Tamás Honda Black Widow-jához. Ezt bizonyítandó Tamással májusban összehoztunk egy Duna-völgye túrát, mely során egészen Passauig jutottunk. Boldogan kanyarogtunk a folyó vonalát követve, kiélvezve a remek utak és a gyönyörû kilátás nyújtotta örömöket. A hétvégi motoros "portyák" sorra követték egymást, legyen szó Balaton-felvidékrõl, Nyíregyházáról, vagy akár a Hortobágyról. Egy-két napos túrákra általában tanktáskát vagy hátizsákot vittem, azokban bõven elfértek a szükséges iratok és a fényképezõgép.

A Duna partján.
Vichtenstein.
Hortobágy.
Forrás: Milestone.hu

2008. júniusában Kiss "Honda VFR 800" Gáborral és jelen blog szerkesztõjével visszatértünk Olaszországba, hogy egy felejthetetlen túra keretében hódítsuk meg a toszkán lankákat. Az ER-5-tel bátran ki lehetett indulni a világból, megbízhatóságában soha nem csalódtam. Igaz, a kötelezõ szervizeket lelkiismeretesen betartottam, és úgy tûnik ezt a motor meghálálta. Nem csoda hát, hogy a tartozékként adott szerszámkészleten, és egy biztonsági defektspray-n kívül egyéb szerszámokat vagy alkatrészeket soha nem kellett cipelnem. A túra élményeinek feldolgozása során azért levontam néhány tanulságot:
  • A hosszabb európai körtúrák némiképp túlmutatnak az ötszázas gép hatótávolságán. Kifejezetten ellenére vannak az autópályás tempózások: ami a "nagyoknak" még kényelmes, az neki már erõltetett tempó*.
  • Az Öszvér fékei, futómûve, gumimérete a kényelmes, tartalékkal való motorozás örömét tudják nyújtani. A forszírozott, sportos tempó csak izzadtságszagú erõlködést eredményez, élvezet nélkül.
  • Az ER-5 egy személy részére jól málházható (tanktáska, hátsó táska, hátizsák), fogyasztása pedig egészen baráti: 4 ― 4,5 liter benzinnel beéri 100 kilométerenként.
*Itt álljunk meg egy szóra: apáink százhuszonötös, kettõötvenes keleti csodákkal is bejárták a nagyvilágot, mi pedig síránkozunk az ötven lovas japán gép teljesítményén? Nem, nem errõl van szó. Ha korlátlan idõ állna rendelkezésre egy-egy túrára, akkor autópálya felé se szagolnék. Mivel azonban idõbõl sosincs elég, van amikor "menni kell".

Még mindig imádtam felkászálódni a nyergébe, még mindig a megszokott izgalommal pöccintettem meg az indítógombot, még mindig örömmel nyugtáztam a váltó oly jellegzetes csattanását, de ― ahogy a hosszabb túrák után általában ― ezúttal is belekukkantottam a nagyobb motorok kínálatába. Aztán ahogy teltek a hetek, úgy tompult a belsõ vágyakozás az újdonság iránt, hiszen a rövidebb túrákra, laza, kényelmes baráti gurulásokra az ER-5 tökéletes volt, nem kellett jobb! Erre való, erre találták ki. Ha ingáznom kellene, minden bizonnyal az Öszvérre szavaznék.

A 2008-as év tehát egy szempillantás alatt eltelt, és mire észbekaptam, már ismét a Balaton-körtúrán faltuk az idei szezon elsõ kilométereit. Aztán következett a Jász-túra, és többször Balassagyarmat felé is koptattam az aszfaltot. A felhõtlen motorozást csupán két teendõ árnyékolta be kissé: ki kellett cserélnem az elsõ lámpát, mivel egy elõttem haladó teherautóról lecsapódó kavics megrepesztette a búrát (gyári csere, huszonnégyezer forint), és újfent a gumiprobléma. Korábban már írtam arról, hogy a 130-as hátsó gumiméret eléggé bekorlátozza az ER-5 "patkolási" lehetõségeit. Mivel a Metzeler Lasertec hátsója már kopásjelzõn állt (tizenháromezret bírt), megint döntés elõtt álltam: milyen gumi kerüljön az Öszvérre? Végül Heidenau (K63, K64) csere lett, több ok miatt. Egyrészt a vadonatúj pár gumi fele annyiba fájt, mint bármelyik nagy márka hasonló szettje (Metzeler Lasertec, Bridgestone BT45, Pirelli Sport Demon), másrészt személyes tapasztalatok útján akartam meggyõzõdni a fórumokon olvasható véleménykülönbségek valóság-tartalmáról. Ez a régóta tervezgetett Szardínia-túra elõtt ugyan kockázatos lépésnek tûnt, de megfogadtam: ha a Heidenau nem válik be, még a szárd túra elõtt cserélek Pirellire! A szerelést ezúttal is a Kék Hold gumiszervizre bíztam, ismét precíz, tiszta munkát végeztek. Hála az égnek a Heidenau nem okozott csalódást. Kissé hegyesebb gumi, mint a Metzeler, ezért olyan érzésem volt, mintha a motor be akarna dõlni a kanyarokba. Aztán hozzászoktam, hogy érzékenyebben reagál a gép a mozdulataimra, és csakhamar azonos kanyartempókat produkáltam a "német csodával", mint a Metzelerrel. Egy litkei és egy szilvásváradi kiruccanáson szépen be is koptak az új abroncsok, így csaknem készen álltam az év megmérettetésére, a Szardínia-túrára.

Úton.
Balaton.
Nagymosás.
Forrás: Milestone.hu

A "csaknem" ezúttal a túra miatt elõrehozott harmincezres szervizt jelentette. Az olajat, levegõszûrõt, gyertyákat saját magam szereztem be, már csak a szerencsés szerviz kiválasztása okozott némi fejtörést. A K-Bikers kereskedés megszûnt, a Kawasaki Érdnél a huszonnégyezres szerviz alkalmával nem volt készleten gyertya és szûrõ(!), oké, gondoltam, próbáljuk meg a központi Kawasaki szervizt (Big Bang Budaörs). Kimotoroztam hozzájuk egyik reggel, hátizsákomban az olajjal, szûrõvel, gyertyával. Kezdésként felvilágosítottak, hogy õk olajat olajszûrõ-csere nélkül nem cserélnek. Ezzel nem is lett volna gond, azon már nem múlik, cseréljék csak le a szûrõt is (nem tudom miért, de a szerelési könyv minden második olajcserére ír csak szûrõcserét). Erre elõrukkoltak azzal, hogy olajszûrõ-csere esetén nem elég az általam hozott három liter olaj, márpedig náluk nincs olyan olaj, amilyet én vettem (Fuchs). Keserû szájízzel, mindössze levegõszûrõ-, és gyertyacserével távoztam. Ezek után bejelentkeztem a Naked Motors szerelõjéhez. A Tibi nevû srác elképesztõ alapossággal és precizitással nézte át a motort, szakszerûen átvizsgált mindent, és ugye mondanom sem kell: olajszûrõ cserével is elég volt a három liter olaj. Készen álltunk a szárd túrára!

Az oda-vissza úton, valamint a szigeten összesen 3.600 kilométert motoroztunk az ötfõs csapattal, többnyire elképesztõen jó minõségû szerpentineken. A varázslatos motoros élmény kapcsán egyetlen tüske maradt csak bennem: amikor megpróbáltam a nagyobb motorok (és tapasztaltabb motorosok) példáját követve tempósabban közlekedni "kanyarországban", újra és újra erõt vett rajtam a bizonytalanság. Nem csúsztam meg, nem sokalltam be, a majrécsík centi vastagon virított ― egyszerûen csak bizonytalannak éreztem a motort. Márpedig én nem szeretek tartalék nélkül motorozni.

Szardínia útjain.
Szárd szerpentin.
Szardínia szigetén.
Forrás: Milestone.hu

Hazaérve felgyorsultak az események. Irányítottam õket? Vagy csak sodródtam? A fene se tudja. Hamarosan kiderül, hogy igaz-e a régi mondás: könnyebb jobb motort venni, mint megtanulni motorozni. Egy boldog korszak mindenestre lezárult az ER-5-tel, és egy 2009-es Kawasaki ER-6f nyergében remélhetõleg egy hasonlóan örömteli kezdõdött el. De ez már egy másik történet. Isten veled, drága barátom!

Tények és számok: Kawasaki "Öszvér" ER-5
― Vásárlás ideje: 2006. május;
― Eladás ideje: 2009. július;
― Futásteljesítmény: 33.000 km;
― Mûszaki paraméterek: kéthengeres, soros motor, 499 kcm, 49 LE;
― Gumiméret elöl: 110/70 ZR17;
― Gumiméret hátul: 130/70 ZR17;
― Fékek: elöl szimpla tárcsa, hátul dob;
― Átlagfogyasztás: 4 ― 4,5 l/100 km;
― Szervizperiódus: 6.000 km;
― Elõnyök: olcsó fenntarthatóság, megbízhatóság, barátságos sorkettes blokk;
― Hátrányok: gyenge fékek, "problémás" gumiméret, sportos tempónál izgága futómû.

Fotók: Solti Zsuzsa, Kovács Zsolt, Szabó Tamás, Kovax



Hozzszlsok
Hapci mondta [2009.07.24. 18 óra 21 perckor]:

A felhõtlen 3 éves motorozást esés élmény nem árnyékolta be?
Kovax ex-ER-5 mondta [2009.07.24. 20 óra 19 perckor]:

Szerencsére az kimaradt!
Sancho mondta [2009.07.25. 21 óra 13 perckor]:

Kimaradtam a fotókészítõ felsorolásból! :)
cipri mondta [2009.07.28. 10 óra 14 perckor]:

Jó volt olvasni a soraid. Jól írsz. Nekem még egy szezont marad az ER-5, de lehet az még kettõ is. Aztán jó volna tovább lépni. Kérdésem volna. A plexi amit felszereltél, mennyi szelet fog száznegyven körül? Mert autópályatempónál efölött számomra meló megmaradni a nyeregben. Nem akarok én nagyon gyorsabban menni, csak komfortosabban, ha lehet.
Kovax ER-6f mondta [2009.07.28. 11 óra 00 perckor]:

Helló! A mini-plexi nekem elég sokat jelentett, de persze magasságfüggõ is a dolog. Nem cibált annyira a szél nagy tempónál, viszont a szélzaj frankón felerõsödött (füldugó ajánlott, nekem bejött). Amúgy kb. ötezer forint, szóval nem kockáztatsz nagyot, ha esetleg mégsem válik be. Üdv: Kovax
Sancho mondta [2009.09.24. 20 óra 40 perckor]:

Érdeklõdnék,hogy az új motorral,elégedett vagy-e?
Pl. típusa,színe?
Kovaks mondta [2009.09.29. 18 óra 35 perckor]:

A Candy Plasma Blue színû, Kawasaki ER-6f típusú motorkerékpár elsõ (fél) szezonját értékelõ cikk elõkészítés alatt. Coming soon, ahogy a blog szerkesztõje is :)))))
Tóth Tibor mondta [2009.10.29. 14 óra 51 perckor]:

Szia!

A Heidenai gumikkal kapcsolatban mi a végsõ tapasztalatod? Lépést tud tartani márkásabb testvéreivel, vagy azért bizonytalanabb?
Érdekelne egy részletes vélemény a gyári Dunlophoz, a Metzelerhez viszonyítva.

Köszönöm!
Üdv:Mhmax
Kovaks mondta [2009.11.01. 19 óra 40 perckor]:

Szia Tibor!
Nem könnyû kérdés, mert attól is függ, hogy ki milyen stílusban hajtja a paripát...Komótos tempónál, nyári melegben, száraz aszfalton mindhárom gumi ok. A gyári Dunlop esõben és hidegben nagyon csúszik. A Metzeler és a Heidenau sokkal puhább keverék, ezért az úthibákon nem pattog annyira a motor, és a kanyarba is könnyebben befekszik a gép. A Metzeler elsõje nálam kagylósra kopott, ezért úgy 10 ezer kilométer után szitált a kormány egy bizonyos sebességtartományban.A Heidenau futásteljesítményérõl a motoreladás miatt nem tudok mit mondani, de egy 3500 km-es Szardínia túrát minden gond nélkül teljesítettem velük. Szerintem az ER-5-re a Heidenau jó választás, ha valaki tempósabban akar menni, akkor úgyis a futómû-fék-gumi hármas együtt adja a korlátot. Szerintem egy próbát mindenkinek megér, ha nem tetszik, maximum eladod.
Üdv: Kovaks




Ha mondandd van...

Tagknt kell belpned ahhoz, hogy hozzszlhass a bloghoz.