Roland Ă­rta,
16 Ăłra 54 perckor,
Ring témakörben.
Kint jártunk a német nagydíjon, szurkoltunk Talma Gabinak, láttuk ahogy Rossi és Biaggi óriásit meccsel, majd halláskárosodva és vigyorogva szépen hazagurultunk. Jöjjön hát a beszámoló.

Már az elõkészületek sem mentek zökkenõmentesen, ugyanis az autó csütörtökön megállt egy keresztezõdésben, kuplunghibára panaszkodva. Nem volt mit tenni, autómentõ felhív, másnap szervízben kivizsgálás. Péntek délután boldogan hoztam el az (akkor már megjavítottnak hitt) autót a szervízbõl, majd telefonáltam Zola haveromnak, hogy vehetik a jegyeket. A jegyvásárlás egészen kulturáltan megoldható, az interneten - egy térkép alapján - kiválasztható, hogy melyik tribünre akarunk jegyet venni, majd az átutalás után kapunk egy email-t egy linkkel, amelyre kattintva máris ki lehet nyomtatni a jegyeket. Itt is érzõdött, hogy valami titokzatos erõ nem nagyon akarja, hogy mi kijussunk a rendezvényre, ugyanis a vonalkód nem akaródzott megjelenni a nyomtatásban. Nagy nehezen azért sikerült megoldani a dolgot. Ment is egybõl a poénkodás, amikor elképzeltük a német pénztáros értetlenkedõ arcát: "Otthoni jegynyomtatás? Gyenge trükk, na menjenek csak a pénztárhoz..." :)

A kinyomtatott tikettekkel, szendvicsekkel, hûtõtáskákkal felszerelkezve elindultunk Csaba barátunkhoz, majd megcéloztuk Németországot. Este nyolckor indultunk, és kényelmes 170-es tempóban az autópályán gyorsan eljutottunk Rajkáig. Ekkor már javában éreztük a kuplung újra-újra elõjövõ problémáit (bentmaradó pedál, recsegõ-ropogó váltó), de autópálya révén ennek nagyon nem tulajdonítottunk jelentõséget. A pályamatricákat a szlovák és cseh vonalra gyorsan beszereztük a határon, majd pörgettük tovább egészen Chemnitz-ig. Útközben csak a gyorsan bogarasodó szélvédõ jelentett problémát, de ezt Csaba (mint jó munkásember) rendszeresen megoldotta :) A német határt átlépve a Sachsenringet megtalálni már gyerekjáték volt.

Sachsenring 2004
Sachsenring 2004
Sachsenring 2004

Miután az ingyenes parkolóban elfoglaltuk a helyünket, kezdtünk gyanút fogni a sok részeg, fejet lógató, igénytelen "kötsög" német láttán. A dolog alfája és omegája a közeli koncert volt, a nem kevés sört elfogyasztott vendégek (akik vélhetõen a szombati edzési nap fáradalmait vezették le) mindenfelé tomboltak. Rengeteg törött sörösüveget és egyszer már megemésztett cuccost hagytak hátra maguk után.

A buli jeleit másnap reggel mi is a "saját bõrünkön" éreztük, a mellettünk lévõ 19"-os OZ kerekeken guruló BMW gazdája ugyanis kimondottan hangos hányással adta tudtunkra, hogy hétkor ideje felkelni. A Hotel Citroen vendégszeretetének és kényelmének köszönhetõen nagyon azért nem voltunk kipihentek. A problémákkal küszködõ BMW-st hátrahagyva elindultunk a pálya felé, amely tíz percre volt a parkolótól. Útközben szemügyre vettük a közeli kempingben megszállt motorosokat, motorokat, láttunk egy-két érdekességet is. Rengetegen jöttek kétkerekûvel a rendezvényre. Gold Wingtõl a régi Simsonig minden volt, az Ossie-k gyönyörû állapotú MZ-ket is hoztak (nagyon messzire azért nem kellett, elég közel van a gyár).

Sachsenring 2004
Sachsenring 2004

A bejutás reggel hétkor még elég könnyen ment, rögtön be is jártuk a mi jegyünkkel meglátogatható részt. Két érdekes szakaszt vehettünk szemügyre, egy nagyon enyhe ívû balost (amin 200 felett lógnak a gép oldalán) és egy érdekes hurkot (bal - jobb - bal kombinációt). Beléptünkkor már nagyban ment a szervezkedés, pályamunkások, mentõsök, rendõrség, stb. Látszott, hogy a rendezmény megszervezésében jóval több van, mint ami átjön a tv képernyõjén. A pályafelügyelõk egész kellemes autókban körözgettek, a Steward egy X5-ösben, a Race Officer M5-ösben, a Safety Car vezetõje pedig egy 6-os BMW-ben autózott fel-alá a pályán. Na ennek a BMW-nek olyan hangja volt, amilyet V8-as motortól ember még eddig soha nem hallott (brutál visszaszörcsögések, stb.). Még a sóderágy is baromi rendezett volt, kis hullámokat formáztak bele a karbantartók. A nap is elkezdett sütni, végül is minden egyben volt egy nagyszerû versenyhez.

Sachsenring 2004
Sachsenring 2004
Sachsenring 2004

A kíváncsiságtól teljesen felcsigázott emberek már alig várták a kilenc órát, amikor is a kiírás szerint elkezdõdhet a 125-ösök Warm Up-ja. Mi is elfoglaltuk helyünket, bekészítettük a hûtõtáskákat, és rájöttünk, hogy mit kellett volna még elhozni (karfás kempingszék + napernyõ egy ilyen versenyre alap dolog). Elõttünk két spanyol lány ült, az egyik Carlos Checa, a másik Sete Gibernau pólóban. A mi szakaszunk (a hurok) egy domb által határolt pályarész, a célegyenes utáni elsõ kanyarból érkeznek ide a versenyzõk. Halk zümmögést lehetett csak hallani kilenc körül, sejtettük, hogy a boxban már járatják a gépeket. A zümmögés idõvel egyre hangosabb lett, és egyszer csak a domb takarásából kilépve (fülsértõen hangosan) bemotorozott a látómezõnkbe Talmácsi Gábor a sárga-kék Malagutival. A kiéhezett tömeg dudákkal, sípokkal, petárdákkal üdvözölte Talmát, aki elsõként jött ki a német nagydíj vasárnap reggeli Warm Up-jára.

A második warm up körben már nem Talma fordult elsõnek, két Apriliás is beszúrt neki. Itt még csak gyanítottuk azt a jelentõs erõkülönbséget, amely a verseny alatt "szemmel láthatóvá" vált a Malaguti és az elöl motorozók gépei között. A 250-es kategória bemelegítése nem sok izgalmat tartogatott, mivel sem magyar versenyzõ, sem különösebben (számunkra) szimpatikus figura nincs ebben a géposztályban jelenleg. Ezután jött a királykategória warm up-ja, Valentino Rossi meglehetõsen szerényen csak a mezõny végén gurult ki a pályára. Érdemes megnézi a baloldali képen, hogy a legjobb versenyzõk mennyire kihasználják a pálya minden cm-ét a gyorsabb köridõk elérésének érdekében. Ez nagyjából a hurokban annyit jelent, hogy az elsõ kerék végig a kanyar belsõ szélére festett fehér vonalon halad, míg a versenyzõ térde a rázókõ fölött karcol. Ezt élõben még nézni is iszonyatos. A jobbos kanyar kijáratában pedig már át is kell dobni a gépet a bal oldalára, mert a rövid emelkedõ végén egy beláthatatlan ívû kanyar teszi próbára a versenyzõket. A több - hasonlóan beláthatatlan - kanyar miatt nevezik ezt a pályát a "Bátrak pályájának".

Sachsenring 2004
Sachsenring 2004

A MotoGP bemelegítése után 11 körül kezdõdött el a 125-ösök versenye. A darázsként elzúgó biciklik az elsõ néhány körben még együtt mozogtak, elszakadás nem nagyon volt. Talma a 13. - 14. helyen motorozott, de az erõkülönbség magyar szemnek eléggé szomorú volt. A legjobb idõket futó gépezetek 1:28 körüli idõket mentek a verseny közepén, míg Talma (motorja) 1:30-ra volt képes. A hurok bejáratában a balosból át kell ugye tenni a gépet a jobb oldalára, ahol pl. Jenkner (és még néhány versenyzõ) motorja kettesben is emelte az elejét. Na a Malagutinál ilyentõl nem kellett tartani. Jenkner élre kerülését a németek óriási üdvrivalgással fogadták, látszott, hogy õ eléggé népszerû figura errefelé. A pálya környéke sok helyen tele volt az arisztokrata képû gyerek posztereivel. Alig leplezett mosollyal nyugtáztuk, hogy pár körrel késõbb már csak a kilencedik helyen versenyzett a srác. Talma végig nagyot meccselt egy négyes csapattal. Kanyarsebessége a többieknél nagyobb volt - szinte letolt egyes versenyzõket - az egyenesekben sajnos elmentek mellette, így ez a teljesítmény csak a 16. helyre volt elég. Tóth Imi végig szépen motorozott, kicsit gyengének tûnt nekem az õ motorja is. Azért is élmény élõben nézni a futamokat, mert a tv nem tud minden csatát közvetíteni, pedig sok izgalmas esemény zajlik a középmezõnyben is.

Sachsenring 2004
Sachsenring 2004
Sachsenring 2004

A 250-es kategória versenye alatt volt idõnk meglátogatni a közeli bazáros-kajálós-piálós pályarészt. Itt aztán árultak mindent, mi szem-szájnak ingere. Wurst, Braten, stb., de mi mégis inkább a "Gyuri Lángos"-ra kaptuk fel a fejünket. Az "Ungarische Spezialität" szériaváltozatáért 3 euro-t kért a magyart valamennyire törõ árus. A standok is azt sugallták, hogy a MotoGP messze legpopulárisabb figurája Rossi mester, mivel minden kütyün volt legalább egy Vale, 46, Rossi, stb. felirat. A lelkes és kitartó keresõ azért ráakadhatott egy-két porosodó Biaggi pólóra is. Néhányszor 3 euroval könnyebben és pár sörrel gazdagabban visszaballagtunk az addigra egyre sûrûsödõ (már-már kellemetlenül zsúfolt) lelátónkra. Visszaérve komoly szakmai tanácskozásba kezdtünk, hogy hol is lenne leginkább testközeli a királykategória. Végül is abban maradtunk, hogy nem a huroknál figyeljük majd az eseményeket, hanem az enyhe ívû balosban (több volt a hely is azon a részen).

A délután indított MotoGP futam jelentette a legnagyobb élményt azon a hétvégén. Leírhatatlan dolog az, amikor húsz méterre elhúz elõttünk a teljes kompánia, élen a dohogós Hondákkal, a dübörgõ Ducatikkal, és a F1-es versenyautó hangját utánzó Kawasakikkal. A warm up kör után feszülten vártuk a rajtot, amit a közeli kivetítõn is nyomon követhettünk. A rajt pillanatában az addig igencsak zavaró hõérzet egy pillanat alatt elmúlt, csak a verseny tudott minket foglalkoztatni. A domb mögül aztán elsõként (majdnem teljesen lapon kétszáz körüli tempóban) Biaggi bukkant fel, mögötte két méterrel lemaradva ott robogott Valentino Rossi. A szó szerint tomboló tömeg jó néhány körön keresztül nézhette, ahogy a doktor (mintha sínen vezetne) követi a szintén kiegyensúlyozottan motorozó Biaggit. A nézõk közül többen (az olaszok fõleg) akkor örültek, amikor meglátták, hogy Rossi beszúrt Max-nak, és pár körön keresztül vezette a mezõnyt. A helyválasztás igencsak jónak bizonyult, miután a szemünk elõtt nyalta fel a pályát Sete Gibernau. Én már csak a szikraesõt láttam, és azt ahogy Sete csúszik a motor után. A bicikli és Gibernau is a sóderágyban kötött ki, de annyi különbséggel, hogy a motor megpattant (és eléggé csúnyán össze is tört), viszont Sete megúszta karcolásokkal. Érdekes volt nézni, ahogy a csalódott spanyol felült a dögszállító Quadra.

Sachsenring 2004
Sachsenring 2004
Sachsenring 2004

A verseny végéhez közeledve élõben eléggé jól kivehetõ volt, hogy az addig "sínen" motorozó Rossi alatt elkezd csúszkálni a motor. Ruben Xaus stílusra kezdett hasonlítani a vezetési technikája (Ruben úgy tûnt, hogy mindössze megpróbál a motoron maradni a verseny alatt, annyira kezelhetetlennek látszott az a Ducati). Szóval a doktor gumijai szépen elfogytak, elõbb Biaggi, majd Barros és Hayden is elment mellette. A versenyt ezzel a felállással kellett befejeznie Rossinak, de mi így is örültünk a 4. helyezésnek. Ezután jött a tiszteletkör, meg Biaggi "egyik lábtartón állok csak és közben egykerekezek" mutatványa. A rutinosak (puhányok), akik feláldozták az utolsó körök izgalmát, tudhattak valamit, ugyanis szó szerint tömegnyomor volt a pályáról való kijutás. Mi sem vártuk meg a himnuszokat, gyorsan kocsiba vágtuk magunkat és mintegy hat óra alatt megoldottuk a hazautat (a képen lehet látni, ahogy a srácok átgondolják a futam részleteit). Aki még nem volt ilyen futamon, annak csak ajánlani tudom, örökre szóló élmény lehet. Legközelebb a Brno-i futamra megyünk, reméljük hasonlóan tartalmas lesz.

Sachsenring 2004
Sachsenring 2004




Hozzászólások
Pius mondta [2007.07.10. 0 Ăłra 43 perckor]:

Azért a 250-es futam helyett a bazársoron lõdörögni elég nagy luxus. :/




Ha mondandód van...

Tagként kell belépned ahhoz, hogy hozzászólhass a bloghoz.