Roland írta,
9 óra 58 perckor,
Ring témakörben.
Júliusban két motoros napot is tartottak a Hungaroringen. Ezekrõl nemrég összefoglaltam a Yamahával szerzett tapasztalataimat.

Motoros nap, 2004.07.08.

Csütörtök fél nyolckor indultunk Ceglédrõl, egy órával késõbb már a pálya parkolójában voltunk matricával a kezünkben (én a lassú csoportba vettem jegyet). Az idõjárást elnézve 2.2-es guminyomást akartam beállítani, amikor jött a nagy meglepõdés: miért csak 1 bar nyomás van a hátsó gumiban? Fákk. Átnéztük a kereket, és szomorúan konstatáltam, hogy az elsõ pályanapom elõtt sikerült egy szöget összeszednem. Felfújtam 2.5-re, aztán néztem, hogy mennyit enged. Nem tûnt vészesnek a probléma, ezért úgy döntöttem, hogy ezzel a gumival kimegyek a pályára. Az elsõ körben nagyon óvatosan mentem, nem tudtam, hogy a melegedõ gumi hogyan reagál a betolakodott szögre.

Elõzõ napokban sokat játszottam szimulátoron, néztem on-board videókat, meg a múltkori Yamaha-tesztnap FZ6-on töltött néhány köre segített, hogy ne tûnjön nagyon idegennek a pálya. A gumi (még a gyári Michelin Pilot Sport) abszolút megbízhatónak bizonyult, az elsõ pár körben nem történt semmi érdekes, figyeltem a gumira, a többiekre és próbáltam tanulgatni az íveket. Már ekkor feltûnt, hogy vannak nálam lassabb csókák, aminek kimondottan örültem :) Az elsõ menet (mivel kicsit késõn is kapcsolódtam be) gond nélkül lement, nagyjából 2:40 - 2:50 körüli idõkkel (nem mértem, csak tippeltem). Határozottan tetszett a móka. A guminyomás a 20 perc alatt 0,1 bar-t csökkent, ami valamilyen szinten megnyugtatott.

A második menetet már feszülten vártam, két kör gumimelegítés után (mégiscsak Pilot Sport) elkezdtem húzni neki. Az én R6-om széria kivitel, kivéve a Martin dobot, és az LSL bukógombákat. Futómû beállítás, lánckerék szett mind-mind a gyári volt. Ahogy teltek a körök, a pálya bizonyos részeit kifejezetten élvezni kezdtem, különösen a hosszú jobbosokat. Aztán itt-ott szépen leért a csizmám orra, ezt követõen már arra is figyeltem, hogy csak a talpam elsõ része legyen a lábtartókon. Arra jöttem rá, hogy - bár a kanyarsebességem nem valami magas - néhány rutinosabb motorossal tudom tartani a lépést, mert féktávon mindig visszahoztam, amit a kanyarokban elveszítettem. A célegyenes végén a közel 240-rõl 60-ra lassítás nagyon jól ment, nem is értettem, hogy sok srác miért fékez olyan korán, amikor sokkal késõbb is lehetne? Az elsõ gumit hallottam visítani ezeken a féktávokon, de a motor mindvégig stabil maradt, az R6 fékei lenyûgözõ teljesítményt nyújtottak. A tárcsák elkékültek, de a nyomáspont pontos, határozott maradt egészen a menet végéig. A gumik szépen narancsbõrösödtek, de (gondolom a 120/60-as méret miatt) a Michelin baba nem tûnt el az elsõ gumiról, és mindvégig maradt egy 5mm-es biztonsági csík az abroncs szélén. A hátsó gumi a várakozásaimon felül teljesített, teljesen a széléig daráltam, csúszkálást nem éreztem. Összefoglalva egész jól ment a második menet, itt-ott megéreztem, hogy milyen lehet, amikor elkap a gépszíj, de sikerült megõriznem a józan ítélõképességet.

A harmadik menet eléggé gázos volt, egyszerûen nem tudtam koncentrálni, elrontottam az íveket, sokat nem is érdemes errõl beszélni. A sikán elõtti hosszú jobbos bejáratát, vagy a célegyenes elõtti nagy visszafordító balost többször elvétettem, ezért nem sok örömöt leltem ebben a menetben. Kezdõként egész nap csak a 3-ik sebességet használtam (kivéve a célegyenest, és egy-két másik szakaszt), elhatároztam, hogy a következõ pályanapon már a visszaváltásokat (+gázfröccs, stb.) is gyakorolni fogom.

A negyedik menet elõtt persze jött a szokásos guminyomás ellenõrzés + ásványvíz kombó. Indulás elõtt elhatároztam, hogy az eléggé darabosra sikerült harmadik menettel ellentétben a kanyarok bejáratánál több motorféket fogok használni. Ennek eredményeképpen valamivel jobb idõket sikerült motoroznom, lementem egészen 2:35-ig. A pályanap végére kellemesen elfáradtam, másnap pedig jött a sportmotor.hu fotóinak árgus szemekkel történõ átnyálazása :)

Motoros nap, 2004.07.21.

Fél kilencre értem ki, sajnos ekkorra a délelõtti és a lassú csoport jegyei már mind elkeltek. Maradt tehát a licenszesek 70 percének kiváltása, illetve a délutáni csoport. Kilenctõl délig volt pár percem beállítani a guminyomást, leszerelni a tükröket és a rendszámot. Teletankolás, kiszáradás elleni ásványvíz elfogyasztása után legurultam a sikán utáni balos kanyarhoz hûsölni egy kicsit. Itt vártam az idõm eljövetelét, amikor láttam egy piros Ducati-s srácot koppig döntve. Gondoltam magamban "vazz, de jól nyomja a gyerek". A látómezõmbõl kikerülve aztán hallottam egy gumicsikorgást, talán kicsit besokallt a srác? Igen, amikor megnéztem, a Ducati keresztben a pályán figyelt, a fiú meg fogta a csípõjét, nem tudott felállni. Ha jól láttam szlovák rendszámos gép volt, egy pályabíró próbált segíteni neki. Egybõl le is intették a menetet, jött a gyerekért a mentõ.

Innentõl gyorsan pörögtek az események, eljött a csoportom indulási ideje, szerencsére a licenszesek menetére kevesen váltottunk belépõt. Elsõ pár kör bemelegítés, aztán kicsit jobban meghúztam (saját képességeimhez képest). 30 perc után jöttem le, de nem voltam nagyon elégedett, valahogy nem akaródzott ráérezni. Tíz-tizenöt perc pihenés után (a dögmelegben) felmentem újra a pályára, majd néhány kör után azt éreztem, hogy túl gyorsan megyek be egy-két kanyarba. Sajnos nem az íveket néztem, hanem a túloldali rázóköveket. Ezt el is játszottam kb. három kanyarban (elõször a Mansell-ben), majd a sikán utáni harmadik kanyarban kifutottam a kavicságyba. Nem lett semmi gond, próbáltam egyenesben tartani a gépet, az alacsony sebesség miatt szerencsére sikerrel jártam. Szétnéztem, láttam ahogy a pályabíró lengeti a sárga zászlót, intettem neki, majd visszagurultam a pályára. Le is jöttem egybõl, mert rájöttem, hogy a fáradtsággal együtt járó koncentráció-elmaradás rendkívüli veszélyforrás. A késõbbi menetekben (immáron kipihenten) nagyobb sebességnél sem fordultak elõ hasonló dolgok.

Az utolsó elõtti menetben nagyot meccseltem egy kétütemû Apriliás csajjal, aki egy-két kanyarban gyorsabb volt nálam, de az egyenesekben és féktávokon mindig bementem mellé/elé. A menet végén odamentem hozzá gratulálni, és megkérdeztem, milyen ötletei vannak a technikám javítására. Azt mondta, hogy a fõ problémám az, hogy csak felsõtestbõl dõlök, és gyakoroljam a kiüléseket.

Az utolsó menetben megpróbáltam elsajátítani a kiülõs dolog alapjait. A menet végére a sikán utáni kanyarkombinációban már szinte egy lendülettel ültem ki balról jobbra, ami nagyon tetszett. Ezzel a kis segítséggel sikerült elérnem a 2:28-as köridõt és a tapadási határt, ugyanis a gumi kétszer megcsúszott. A jobb térdem sikerült egyszer lekarcolni :) A legjobban az alábbi mozdulatsor tetszett: féktávon kiülés, brutál fék, eltartva magam a mocitól, majd fék felengedése után ezerrel bedõlés a kanyar közepe felé. Valószinûleg nem kellene már a féktávon kiülni, de közvetlenül a kanyar elõtt még nem megy elsõre a helyes pozíció megtalálása, ezért hamarabb megteszem, hogy legyen idõm korrigálni, ha szükséges.

A nap végén ismét nem volt gond az elalvással, két tank benya, két csoportjegy és rengeteg pia elfogyasztása után elindultam hazafelé. Annyira király pályázni, hogy lehet beruházok valami szutykos 250-esbe, rádobok pályagumikat, aztán hadd szóljon. Azt nem félti az ember. Sokszor úgy érzem, hogy azért nem tudom átlépni a korlátaimat, mert féltem a Yamahát.



Hozzszlsok

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandd van...

Tagknt kell belpned ahhoz, hogy hozzszlhass a bloghoz.