2004.08.15. Hungaroring, 2004. július
Júliusban két motoros napot is tartottak a Hungaroringen. Ezekr?l nemrég összefoglaltam a Yamahával szerzett tapasztalataimat.
Motoros nap, 2004.07.08.
Csütörtök fél nyolckor indultunk Ceglédr?l, egy órával kés?bb már a pálya parkolójában voltunk matricával a kezünkben (én a lassú csoportba vettem jegyet). Az id?járást elnézve 2.2-es guminyomást akartam beállítani, amikor jött a nagy meglep?dés: miért csak 1 bar nyomás van a hátsó gumiban? Fákk. Átnéztük a kereket, és szomorúan konstatáltam, hogy az els? pályanapom el?tt sikerült egy szöget összeszednem. Felfújtam 2.5-re, aztán néztem, hogy mennyit enged. Nem t?nt vészesnek a probléma, ezért úgy döntöttem, hogy ezzel a gumival kimegyek a pályára. Az els? körben nagyon óvatosan mentem, nem tudtam, hogy a meleged? gumi hogyan reagál a betolakodott szögre.
El?z? napokban sokat játszottam szimulátoron, néztem on-board videókat, meg a múltkori Yamaha-tesztnap FZ6-on töltött néhány köre segített, hogy ne t?njön nagyon idegennek a pálya. A gumi (még a gyári Michelin Pilot Sport) abszolút megbízhatónak bizonyult, az els? pár körben nem történt semmi érdekes, figyeltem a gumira, a többiekre és próbáltam tanulgatni az íveket. Már ekkor felt?nt, hogy vannak nálam lassabb csókák, aminek kimondottan örültem :) Az els? menet (mivel kicsit kés?n is kapcsolódtam be) gond nélkül lement, nagyjából 2:40 - 2:50 körüli id?kkel (nem mértem, csak tippeltem). Határozottan tetszett a móka. A guminyomás a 20 perc alatt 0,1 bar-t csökkent, ami valamilyen szinten megnyugtatott.
A második menetet már feszülten vártam, két kör gumimelegítés után (mégiscsak Pilot Sport) elkezdtem húzni neki. Az én R6-om széria kivitel, kivéve a Martin dobot, és az LSL bukógombákat. Futóm? beállítás, lánckerék szett mind-mind a gyári volt. Ahogy teltek a körök, a pálya bizonyos részeit kifejezetten élvezni kezdtem, különösen a hosszú jobbosokat. Aztán itt-ott szépen leért a csizmám orra, ezt követ?en már arra is figyeltem, hogy csak a talpam els? része legyen a lábtartókon. Arra jöttem rá, hogy - bár a kanyarsebességem nem valami magas - néhány rutinosabb motorossal tudom tartani a lépést, mert féktávon mindig visszahoztam, amit a kanyarokban elveszítettem. A célegyenes végén a közel 240-r?l 60-ra lassítás nagyon jól ment, nem is értettem, hogy sok srác miért fékez olyan korán, amikor sokkal kés?bb is lehetne? Az els? gumit hallottam visítani ezeken a féktávokon, de a motor mindvégig stabil maradt, az R6 fékei leny?göz? teljesítményt nyújtottak. A tárcsák elkékültek, de a nyomáspont pontos, határozott maradt egészen a menet végéig. A gumik szépen narancsb?rösödtek, de (gondolom a 120/60-as méret miatt) a Michelin baba nem t?nt el az els? gumiról, és mindvégig maradt egy 5mm-es biztonsági csík az abroncs szélén. A hátsó gumi a várakozásaimon felül teljesített, teljesen a széléig daráltam, csúszkálást nem éreztem. Összefoglalva egész jól ment a második menet, itt-ott megéreztem, hogy milyen lehet, amikor elkap a gépszíj, de sikerült meg?riznem a józan ítél?képességet.
A harmadik menet eléggé gázos volt, egyszer?en nem tudtam koncentrálni, elrontottam az íveket, sokat nem is érdemes err?l beszélni. A sikán el?tti hosszú jobbos bejáratát, vagy a célegyenes el?tti nagy visszafordító balost többször elvétettem, ezért nem sok örömöt leltem ebben a menetben. Kezd?ként egész nap csak a 3-ik sebességet használtam (kivéve a célegyenest, és egy-két másik szakaszt), elhatároztam, hogy a következ? pályanapon már a visszaváltásokat (+gázfröccs, stb.) is gyakorolni fogom.
A negyedik menet el?tt persze jött a szokásos guminyomás ellen?rzés + ásványvíz kombó. Indulás el?tt elhatároztam, hogy az eléggé darabosra sikerült harmadik menettel ellentétben a kanyarok bejáratánál több motorféket fogok használni. Ennek eredményeképpen valamivel jobb id?ket sikerült motoroznom, lementem egészen 2:35-ig. A pályanap végére kellemesen elfáradtam, másnap pedig jött a sportmotor.hu fotóinak árgus szemekkel történ? átnyálazása :)
Motoros nap, 2004.07.21.
Fél kilencre értem ki, sajnos ekkorra a délel?tti és a lassú csoport jegyei már mind elkeltek. Maradt tehát a licenszesek 70 percének kiváltása, illetve a délutáni csoport. Kilenct?l délig volt pár percem beállítani a guminyomást, leszerelni a tükröket és a rendszámot. Teletankolás, kiszáradás elleni ásványvíz elfogyasztása után legurultam a sikán utáni balos kanyarhoz h?sölni egy kicsit. Itt vártam az id?m eljövetelét, amikor láttam egy piros Ducati-s srácot koppig döntve. Gondoltam magamban "vazz, de jól nyomja a gyerek". A látómez?mb?l kikerülve aztán hallottam egy gumicsikorgást, talán kicsit besokallt a srác? Igen, amikor megnéztem, a Ducati keresztben a pályán figyelt, a fiú meg fogta a csíp?jét, nem tudott felállni. Ha jól láttam szlovák rendszámos gép volt, egy pályabíró próbált segíteni neki. Egyb?l le is intették a menetet, jött a gyerekért a ment?.
Innent?l gyorsan pörögtek az események, eljött a csoportom indulási ideje, szerencsére a licenszesek menetére kevesen váltottunk belép?t. Els? pár kör bemelegítés, aztán kicsit jobban meghúztam (saját képességeimhez képest). 30 perc után jöttem le, de nem voltam nagyon elégedett, valahogy nem akaródzott ráérezni. Tíz-tizenöt perc pihenés után (a dögmelegben) felmentem újra a pályára, majd néhány kör után azt éreztem, hogy túl gyorsan megyek be egy-két kanyarba. Sajnos nem az íveket néztem, hanem a túloldali rázóköveket. Ezt el is játszottam kb. három kanyarban (el?ször a Mansell-ben), majd a sikán utáni harmadik kanyarban kifutottam a kavicságyba. Nem lett semmi gond, próbáltam egyenesben tartani a gépet, az alacsony sebesség miatt szerencsére sikerrel jártam. Szétnéztem, láttam ahogy a pályabíró lengeti a sárga zászlót, intettem neki, majd visszagurultam a pályára. Le is jöttem egyb?l, mert rájöttem, hogy a fáradtsággal együtt járó koncentráció-elmaradás rendkívüli veszélyforrás. A kés?bbi menetekben (immáron kipihenten) nagyobb sebességnél sem fordultak el? hasonló dolgok.
Az utolsó el?tti menetben nagyot meccseltem egy kétütem? Apriliás csajjal, aki egy-két kanyarban gyorsabb volt nálam, de az egyenesekben és féktávokon mindig bementem mellé/elé. A menet végén odamentem hozzá gratulálni, és megkérdeztem, milyen ötletei vannak a technikám javítására. Azt mondta, hogy a f? problémám az, hogy csak fels?testb?l d?lök, és gyakoroljam a kiüléseket.
Az utolsó menetben megpróbáltam elsajátítani a kiül?s dolog alapjait. A menet végére a sikán utáni kanyarkombinációban már szinte egy lendülettel ültem ki balról jobbra, ami nagyon tetszett. Ezzel a kis segítséggel sikerült elérnem a 2:28-as körid?t és a tapadási határt, ugyanis a gumi kétszer megcsúszott. A jobb térdem sikerült egyszer lekarcolni :) A legjobban az alábbi mozdulatsor tetszett: féktávon kiülés, brutál fék, eltartva magam a mocitól, majd fék felengedése után ezerrel bed?lés a kanyar közepe felé. Valószin?leg nem kellene már a féktávon kiülni, de közvetlenül a kanyar el?tt még nem megy els?re a helyes pozíció megtalálása, ezért hamarabb megteszem, hogy legyen id?m korrigálni, ha szükséges.
A nap végén ismét nem volt gond az elalvással, két tank benya, két csoportjegy és rengeteg pia elfogyasztása után elindultam hazafelé. Annyira király pályázni, hogy lehet beruházok valami szutykos 250-esbe, rádobok pályagumikat, aztán hadd szóljon. Azt nem félti az ember. Sokszor úgy érzem, hogy azért nem tudom átlépni a korlátaimat, mert féltem a Yamahát.
Motoros nap, 2004.07.08.
Csütörtök fél nyolckor indultunk Ceglédr?l, egy órával kés?bb már a pálya parkolójában voltunk matricával a kezünkben (én a lassú csoportba vettem jegyet). Az id?járást elnézve 2.2-es guminyomást akartam beállítani, amikor jött a nagy meglep?dés: miért csak 1 bar nyomás van a hátsó gumiban? Fákk. Átnéztük a kereket, és szomorúan konstatáltam, hogy az els? pályanapom el?tt sikerült egy szöget összeszednem. Felfújtam 2.5-re, aztán néztem, hogy mennyit enged. Nem t?nt vészesnek a probléma, ezért úgy döntöttem, hogy ezzel a gumival kimegyek a pályára. Az els? körben nagyon óvatosan mentem, nem tudtam, hogy a meleged? gumi hogyan reagál a betolakodott szögre.
El?z? napokban sokat játszottam szimulátoron, néztem on-board videókat, meg a múltkori Yamaha-tesztnap FZ6-on töltött néhány köre segített, hogy ne t?njön nagyon idegennek a pálya. A gumi (még a gyári Michelin Pilot Sport) abszolút megbízhatónak bizonyult, az els? pár körben nem történt semmi érdekes, figyeltem a gumira, a többiekre és próbáltam tanulgatni az íveket. Már ekkor felt?nt, hogy vannak nálam lassabb csókák, aminek kimondottan örültem :) Az els? menet (mivel kicsit kés?n is kapcsolódtam be) gond nélkül lement, nagyjából 2:40 - 2:50 körüli id?kkel (nem mértem, csak tippeltem). Határozottan tetszett a móka. A guminyomás a 20 perc alatt 0,1 bar-t csökkent, ami valamilyen szinten megnyugtatott.
A második menetet már feszülten vártam, két kör gumimelegítés után (mégiscsak Pilot Sport) elkezdtem húzni neki. Az én R6-om széria kivitel, kivéve a Martin dobot, és az LSL bukógombákat. Futóm? beállítás, lánckerék szett mind-mind a gyári volt. Ahogy teltek a körök, a pálya bizonyos részeit kifejezetten élvezni kezdtem, különösen a hosszú jobbosokat. Aztán itt-ott szépen leért a csizmám orra, ezt követ?en már arra is figyeltem, hogy csak a talpam els? része legyen a lábtartókon. Arra jöttem rá, hogy - bár a kanyarsebességem nem valami magas - néhány rutinosabb motorossal tudom tartani a lépést, mert féktávon mindig visszahoztam, amit a kanyarokban elveszítettem. A célegyenes végén a közel 240-r?l 60-ra lassítás nagyon jól ment, nem is értettem, hogy sok srác miért fékez olyan korán, amikor sokkal kés?bb is lehetne? Az els? gumit hallottam visítani ezeken a féktávokon, de a motor mindvégig stabil maradt, az R6 fékei leny?göz? teljesítményt nyújtottak. A tárcsák elkékültek, de a nyomáspont pontos, határozott maradt egészen a menet végéig. A gumik szépen narancsb?rösödtek, de (gondolom a 120/60-as méret miatt) a Michelin baba nem t?nt el az els? gumiról, és mindvégig maradt egy 5mm-es biztonsági csík az abroncs szélén. A hátsó gumi a várakozásaimon felül teljesített, teljesen a széléig daráltam, csúszkálást nem éreztem. Összefoglalva egész jól ment a második menet, itt-ott megéreztem, hogy milyen lehet, amikor elkap a gépszíj, de sikerült meg?riznem a józan ítél?képességet.
A harmadik menet eléggé gázos volt, egyszer?en nem tudtam koncentrálni, elrontottam az íveket, sokat nem is érdemes err?l beszélni. A sikán el?tti hosszú jobbos bejáratát, vagy a célegyenes el?tti nagy visszafordító balost többször elvétettem, ezért nem sok örömöt leltem ebben a menetben. Kezd?ként egész nap csak a 3-ik sebességet használtam (kivéve a célegyenest, és egy-két másik szakaszt), elhatároztam, hogy a következ? pályanapon már a visszaváltásokat (+gázfröccs, stb.) is gyakorolni fogom.
A negyedik menet el?tt persze jött a szokásos guminyomás ellen?rzés + ásványvíz kombó. Indulás el?tt elhatároztam, hogy az eléggé darabosra sikerült harmadik menettel ellentétben a kanyarok bejáratánál több motorféket fogok használni. Ennek eredményeképpen valamivel jobb id?ket sikerült motoroznom, lementem egészen 2:35-ig. A pályanap végére kellemesen elfáradtam, másnap pedig jött a sportmotor.hu fotóinak árgus szemekkel történ? átnyálazása :)
Motoros nap, 2004.07.21.
Fél kilencre értem ki, sajnos ekkorra a délel?tti és a lassú csoport jegyei már mind elkeltek. Maradt tehát a licenszesek 70 percének kiváltása, illetve a délutáni csoport. Kilenct?l délig volt pár percem beállítani a guminyomást, leszerelni a tükröket és a rendszámot. Teletankolás, kiszáradás elleni ásványvíz elfogyasztása után legurultam a sikán utáni balos kanyarhoz h?sölni egy kicsit. Itt vártam az id?m eljövetelét, amikor láttam egy piros Ducati-s srácot koppig döntve. Gondoltam magamban "vazz, de jól nyomja a gyerek". A látómez?mb?l kikerülve aztán hallottam egy gumicsikorgást, talán kicsit besokallt a srác? Igen, amikor megnéztem, a Ducati keresztben a pályán figyelt, a fiú meg fogta a csíp?jét, nem tudott felállni. Ha jól láttam szlovák rendszámos gép volt, egy pályabíró próbált segíteni neki. Egyb?l le is intették a menetet, jött a gyerekért a ment?.
Innent?l gyorsan pörögtek az események, eljött a csoportom indulási ideje, szerencsére a licenszesek menetére kevesen váltottunk belép?t. Els? pár kör bemelegítés, aztán kicsit jobban meghúztam (saját képességeimhez képest). 30 perc után jöttem le, de nem voltam nagyon elégedett, valahogy nem akaródzott ráérezni. Tíz-tizenöt perc pihenés után (a dögmelegben) felmentem újra a pályára, majd néhány kör után azt éreztem, hogy túl gyorsan megyek be egy-két kanyarba. Sajnos nem az íveket néztem, hanem a túloldali rázóköveket. Ezt el is játszottam kb. három kanyarban (el?ször a Mansell-ben), majd a sikán utáni harmadik kanyarban kifutottam a kavicságyba. Nem lett semmi gond, próbáltam egyenesben tartani a gépet, az alacsony sebesség miatt szerencsére sikerrel jártam. Szétnéztem, láttam ahogy a pályabíró lengeti a sárga zászlót, intettem neki, majd visszagurultam a pályára. Le is jöttem egyb?l, mert rájöttem, hogy a fáradtsággal együtt járó koncentráció-elmaradás rendkívüli veszélyforrás. A kés?bbi menetekben (immáron kipihenten) nagyobb sebességnél sem fordultak el? hasonló dolgok.
Az utolsó el?tti menetben nagyot meccseltem egy kétütem? Apriliás csajjal, aki egy-két kanyarban gyorsabb volt nálam, de az egyenesekben és féktávokon mindig bementem mellé/elé. A menet végén odamentem hozzá gratulálni, és megkérdeztem, milyen ötletei vannak a technikám javítására. Azt mondta, hogy a f? problémám az, hogy csak fels?testb?l d?lök, és gyakoroljam a kiüléseket.
Az utolsó menetben megpróbáltam elsajátítani a kiül?s dolog alapjait. A menet végére a sikán utáni kanyarkombinációban már szinte egy lendülettel ültem ki balról jobbra, ami nagyon tetszett. Ezzel a kis segítséggel sikerült elérnem a 2:28-as körid?t és a tapadási határt, ugyanis a gumi kétszer megcsúszott. A jobb térdem sikerült egyszer lekarcolni :) A legjobban az alábbi mozdulatsor tetszett: féktávon kiülés, brutál fék, eltartva magam a mocitól, majd fék felengedése után ezerrel bed?lés a kanyar közepe felé. Valószin?leg nem kellene már a féktávon kiülni, de közvetlenül a kanyar el?tt még nem megy els?re a helyes pozíció megtalálása, ezért hamarabb megteszem, hogy legyen id?m korrigálni, ha szükséges.
A nap végén ismét nem volt gond az elalvással, két tank benya, két csoportjegy és rengeteg pia elfogyasztása után elindultam hazafelé. Annyira király pályázni, hogy lehet beruházok valami szutykos 250-esbe, rádobok pályagumikat, aztán hadd szóljon. Azt nem félti az ember. Sokszor úgy érzem, hogy azért nem tudom átlépni a korlátaimat, mert féltem a Yamahát.
Hozzászólások
Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.
Ha mondandód van...
Tagként kell belépned ahhoz, hogy hozzászólhass a bloghoz.