2005.10.14. Love story
Már az els? találkozásunkkor el akart csábítani. Szép volt, kecses és stílusos, igazi olasz modell. A következ? látogatáskor végleg belészerettem. Hittem benne, mert azt gondoltam jó lesz. Hazahoztam, tör?dtem vele, remekül megvoltunk együtt. Néhányszor elvittem oda, ahol igazából elemében érezhette magát, ? pedig soha nem okozott csalódást, vagy kellemetlen meglepetést. Hamarosan ránk köszöntött a tél, és hosszú ideig nem volt közös élményünk. Sokáig csak hétvégente tudtunk találkozni, akkor is mindössze egy-két pillantás erejéig. A tavasz azonban mindent megváltoztatott. Egy napsütéses, de ugyanakkor h?vös vasárnapon megmakacsolta magát és bemondta az unalmast. Sok energiámat és id?met emésztette fel az, hogy mi ketten újra együtt lehessünk. Igazából ekkor kezdett világossá válni számomra, hogy mennyire nem illünk mi össze. Bár egyre tisztábban láttam jellemének hiányosságait, mégis csak hosszú id? után tudtunk elválni egymástól. A végére már úgy viszonyultam hozzá, mint egy rossz szeret?höz. Imádtam és gy?löltem egyszerre. Imádtam a temperamentumát, a stílusát, a benne rejl? energiákat, de valahogyan már nem tudtam megbízni benne. Ez a bizalomvesztés pedig mindent beárnyékolt. Alkalmi szeret?nek talán ma is ?t választanám, de együtt élni vele... soha!
Nagyjából ilyen érzelmek f?ztek az Apriliához. Mivel nem akartam sok pénzt motorban tartani, ezért azt gondoltam, hogy egy "olcsó" kétütem? pályagép nekem teljesen megfelel? lesz. Jó vételnek t?nt, és utólag - az ?szi pályanapok alatt - sok vásárlás utáni meger?sítést kaptam. A télen kicsinosítottuk, feltuningoltuk, de err?l már sokat írtam. Aztán azon a bizonyos vasárnap délutánon kivittem egy kicsit próbálgatni a téli fejlesztéseket. El-elforgó hátsó kerék, iszonyatos gyorsulás, üvölt? hang és széles vigyor volt az aznapi produktum. Nem sokkal kés?bb azonban megragadt az alsó henger. Nem ütött, érzésre úgy t?nt, mintha csak a benya fogyott volna el. Egy hengerrel azért haza tudtam jönni, és csak a szervízben tudtam meg, hogy itt bizony mélyen a zsebbe kell majd nyúlni. Mivel hazánkban NiCaSil bevonatot senki nem tud felújítani, külföldi szolgáltatóhoz kellett fordulnom (nem akartam aranyárban új hengereket vásárolni). Megkerestem egy angol céget, akik nagyon korrekt ügyintézéssel és áron vállalták a hengerek felújítását (úgy gondoltam, ha már megcsináltatom, legyen egyforma min?ség? mindkét henger). Feladtam a cuccost postán, három hét múlva pedig már a kezemben tartottam a szerelésre kész hengereket (utóbb kiderült, hogy cseredarabokat küldtek, készletr?l - így nem kellett megvárnom, míg az én példányaimat felújítják). Új dugók, új tömítések kerültek a blokkba, a pályanapokról persze sorra lemaradtam. Ezzel tehát sikerült ráköltenem a gépre még kétszáz ropit (már majdnem egy milla(!) körül járt a számláló).
Be kellett látnom, hogy ez a játék nem nekem való. Pályagépet akartam, de nem kalkuláltam a kétütem? motor sajátosságaival: a szervízigénnyel és a kényességgel. Hozzászoktam a négyütem? motorok igénytelenségéhez és a kötelez? szervíz nyújtotta kényelemhez. Bár imádtam a nagy teljesítményt, a fantasztikus futóm?vet és a bomba fékeket, hosszú távon mégsem akartam bevállalni a m?ködtetéssel járó hercehurcát. Tartottam t?le, hogy mikor jön el? megint valami apró, de annál költségesebb szeszélye.
Relatíve sok érdekl?d? volt a motorra (nagyságrendekkel több, mint az R6-ra). A jelenlegi tulajdonos mindenképpen jó vásárt csinált, mert egy motorgenerál után jutott hozzá a géphez el?nyös áron. Az már más kérdés, hogy pár hét múlva nála is megakadt a dugó (a hiba oka: elfogyott a motorolaj). A tanulópénzt tehát ? is megfizette (mára állítólag ismét egészséges lett a bicikli). Kíváncsi leszek, hogy jöv?re az els? pályanapon milyen lesz a találkozás egy régi szerelemmel.
Nagyjából ilyen érzelmek f?ztek az Apriliához. Mivel nem akartam sok pénzt motorban tartani, ezért azt gondoltam, hogy egy "olcsó" kétütem? pályagép nekem teljesen megfelel? lesz. Jó vételnek t?nt, és utólag - az ?szi pályanapok alatt - sok vásárlás utáni meger?sítést kaptam. A télen kicsinosítottuk, feltuningoltuk, de err?l már sokat írtam. Aztán azon a bizonyos vasárnap délutánon kivittem egy kicsit próbálgatni a téli fejlesztéseket. El-elforgó hátsó kerék, iszonyatos gyorsulás, üvölt? hang és széles vigyor volt az aznapi produktum. Nem sokkal kés?bb azonban megragadt az alsó henger. Nem ütött, érzésre úgy t?nt, mintha csak a benya fogyott volna el. Egy hengerrel azért haza tudtam jönni, és csak a szervízben tudtam meg, hogy itt bizony mélyen a zsebbe kell majd nyúlni. Mivel hazánkban NiCaSil bevonatot senki nem tud felújítani, külföldi szolgáltatóhoz kellett fordulnom (nem akartam aranyárban új hengereket vásárolni). Megkerestem egy angol céget, akik nagyon korrekt ügyintézéssel és áron vállalták a hengerek felújítását (úgy gondoltam, ha már megcsináltatom, legyen egyforma min?ség? mindkét henger). Feladtam a cuccost postán, három hét múlva pedig már a kezemben tartottam a szerelésre kész hengereket (utóbb kiderült, hogy cseredarabokat küldtek, készletr?l - így nem kellett megvárnom, míg az én példányaimat felújítják). Új dugók, új tömítések kerültek a blokkba, a pályanapokról persze sorra lemaradtam. Ezzel tehát sikerült ráköltenem a gépre még kétszáz ropit (már majdnem egy milla(!) körül járt a számláló).
Be kellett látnom, hogy ez a játék nem nekem való. Pályagépet akartam, de nem kalkuláltam a kétütem? motor sajátosságaival: a szervízigénnyel és a kényességgel. Hozzászoktam a négyütem? motorok igénytelenségéhez és a kötelez? szervíz nyújtotta kényelemhez. Bár imádtam a nagy teljesítményt, a fantasztikus futóm?vet és a bomba fékeket, hosszú távon mégsem akartam bevállalni a m?ködtetéssel járó hercehurcát. Tartottam t?le, hogy mikor jön el? megint valami apró, de annál költségesebb szeszélye.
Relatíve sok érdekl?d? volt a motorra (nagyságrendekkel több, mint az R6-ra). A jelenlegi tulajdonos mindenképpen jó vásárt csinált, mert egy motorgenerál után jutott hozzá a géphez el?nyös áron. Az már más kérdés, hogy pár hét múlva nála is megakadt a dugó (a hiba oka: elfogyott a motorolaj). A tanulópénzt tehát ? is megfizette (mára állítólag ismét egészséges lett a bicikli). Kíváncsi leszek, hogy jöv?re az els? pályanapon milyen lesz a találkozás egy régi szerelemmel.
Hozzászólások
dc46 mondta [2006.01.02. 22 óra 10 perckor]:
En azert sajnalom de ezek tenyek.Korrenten viszont leirtad elfojtott duhodet talan... Mas nem igy all a 2stroke temahoz.
En azert sajnalom de ezek tenyek.Korrenten viszont leirtad elfojtott duhodet talan... Mas nem igy all a 2stroke temahoz.
Bald mondta [2006.02.01. 21 óra 50 perckor]:
Hát dilettáns voltál te ehhez a motorhoz szépöcsém, nem való Neked, meg a többi hozzád hasonlónak ilyen kifinomult versenytechnika!
Az els? alap dolog, ha pályázol egy 2T motorral, hogy kidobod bel?le a különolajzást, nem is értem, hogy miért nem tetted meg, vagy aki szerelte a motorodat miért nem ajánlotta azonnal ezt a megoldást
Hát dilettáns voltál te ehhez a motorhoz szépöcsém, nem való Neked, meg a többi hozzád hasonlónak ilyen kifinomult versenytechnika!
Az els? alap dolog, ha pályázol egy 2T motorral, hogy kidobod bel?le a különolajzást, nem is értem, hogy miért nem tetted meg, vagy aki szerelte a motorodat miért nem ajánlotta azonnal ezt a megoldást
Roland mondta [2006.02.08. 22 óra 04 perckor]:
Bald, köszi az épít? jelleg? hozzászólást :)
Sajnos most a tények ismerete nélkül alkottál véleményt. Mint utóbb kiderült, nem a különolajzás mondta fel a szolgálatot, anyaghiba volt... Egyébként sokat gondolkodtam anno a különolajzás leszerelésén (már csak súlycsökkentés miatt is), de végül fennmaradt a cucc a motoron.
Bald, köszi az épít? jelleg? hozzászólást :)
Sajnos most a tények ismerete nélkül alkottál véleményt. Mint utóbb kiderült, nem a különolajzás mondta fel a szolgálatot, anyaghiba volt... Egyébként sokat gondolkodtam anno a különolajzás leszerelésén (már csak súlycsökkentés miatt is), de végül fennmaradt a cucc a motoron.
Ha mondandód van...
Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.