2005.10.14. Love story

Roland Ă­rta,
17 Ăłra 58 perckor,
Motor témakörben.
Már az elsõ találkozásunkkor el akart csábítani. Szép volt, kecses és stílusos, igazi olasz modell. A következõ látogatáskor végleg belészerettem. Hittem benne, mert azt gondoltam jó lesz. Hazahoztam, törõdtem vele, remekül megvoltunk együtt. Néhányszor elvittem oda, ahol igazából elemében érezhette magát, õ pedig soha nem okozott csalódást, vagy kellemetlen meglepetést. Hamarosan ránk köszöntött a tél, és hosszú ideig nem volt közös élményünk. Sokáig csak hétvégente tudtunk találkozni, akkor is mindössze egy-két pillantás erejéig. A tavasz azonban mindent megváltoztatott. Egy napsütéses, de ugyanakkor hûvös vasárnapon megmakacsolta magát és bemondta az unalmast. Sok energiámat és idõmet emésztette fel az, hogy mi ketten újra együtt lehessünk. Igazából ekkor kezdett világossá válni számomra, hogy mennyire nem illünk mi össze. Bár egyre tisztábban láttam jellemének hiányosságait, mégis csak hosszú idõ után tudtunk elválni egymástól. A végére már úgy viszonyultam hozzá, mint egy rossz szeretõhöz. Imádtam és gyûlöltem egyszerre. Imádtam a temperamentumát, a stílusát, a benne rejlõ energiákat, de valahogyan már nem tudtam megbízni benne. Ez a bizalomvesztés pedig mindent beárnyékolt. Alkalmi szeretõnek talán ma is õt választanám, de együtt élni vele... soha!

Nagyjából ilyen érzelmek fûztek az Apriliához. Mivel nem akartam sok pénzt motorban tartani, ezért azt gondoltam, hogy egy "olcsó" kétütemû pályagép nekem teljesen megfelelõ lesz. Jó vételnek tûnt, és utólag - az õszi pályanapok alatt - sok vásárlás utáni megerõsítést kaptam. A télen kicsinosítottuk, feltuningoltuk, de errõl már sokat írtam. Aztán azon a bizonyos vasárnap délutánon kivittem egy kicsit próbálgatni a téli fejlesztéseket. El-elforgó hátsó kerék, iszonyatos gyorsulás, üvöltõ hang és széles vigyor volt az aznapi produktum. Nem sokkal késõbb azonban megragadt az alsó henger. Nem ütött, érzésre úgy tûnt, mintha csak a benya fogyott volna el. Egy hengerrel azért haza tudtam jönni, és csak a szervízben tudtam meg, hogy itt bizony mélyen a zsebbe kell majd nyúlni. Mivel hazánkban NiCaSil bevonatot senki nem tud felújítani, külföldi szolgáltatóhoz kellett fordulnom (nem akartam aranyárban új hengereket vásárolni). Megkerestem egy angol céget, akik nagyon korrekt ügyintézéssel és áron vállalták a hengerek felújítását (úgy gondoltam, ha már megcsináltatom, legyen egyforma minõségû mindkét henger). Feladtam a cuccost postán, három hét múlva pedig már a kezemben tartottam a szerelésre kész hengereket (utóbb kiderült, hogy cseredarabokat küldtek, készletrõl - így nem kellett megvárnom, míg az én példányaimat felújítják). Új dugók, új tömítések kerültek a blokkba, a pályanapokról persze sorra lemaradtam. Ezzel tehát sikerült ráköltenem a gépre még kétszáz ropit (már majdnem egy milla(!) körül járt a számláló).

Be kellett látnom, hogy ez a játék nem nekem való. Pályagépet akartam, de nem kalkuláltam a kétütemû motor sajátosságaival: a szervízigénnyel és a kényességgel. Hozzászoktam a négyütemû motorok igénytelenségéhez és a kötelezõ szervíz nyújtotta kényelemhez. Bár imádtam a nagy teljesítményt, a fantasztikus futómûvet és a bomba fékeket, hosszú távon mégsem akartam bevállalni a mûködtetéssel járó hercehurcát. Tartottam tõle, hogy mikor jön elõ megint valami apró, de annál költségesebb szeszélye.

Relatíve sok érdeklõdõ volt a motorra (nagyságrendekkel több, mint az R6-ra). A jelenlegi tulajdonos mindenképpen jó vásárt csinált, mert egy motorgenerál után jutott hozzá a géphez elõnyös áron. Az már más kérdés, hogy pár hét múlva nála is megakadt a dugó (a hiba oka: elfogyott a motorolaj). A tanulópénzt tehát õ is megfizette (mára állítólag ismét egészséges lett a bicikli). Kíváncsi leszek, hogy jövõre az elsõ pályanapon milyen lesz a találkozás egy régi szerelemmel.



Hozzászólások
dc46 mondta [2006.01.02. 22 Ăłra 10 perckor]:

En azert sajnalom de ezek tenyek.Korrenten viszont leirtad elfojtott duhodet talan... Mas nem igy all a 2stroke temahoz.
Bald mondta [2006.02.01. 21 Ăłra 50 perckor]:

Hát dilettáns voltál te ehhez a motorhoz szépöcsém, nem való Neked, meg a többi hozzád hasonlónak ilyen kifinomult versenytechnika!
Az elsõ alap dolog, ha pályázol egy 2T motorral, hogy kidobod belõle a különolajzást, nem is értem, hogy miért nem tetted meg, vagy aki szerelte a motorodat miért nem ajánlotta azonnal ezt a megoldást
Roland mondta [2006.02.08. 22 Ăłra 04 perckor]:

Bald, köszi az építõ jellegû hozzászólást :)
Sajnos most a tények ismerete nélkül alkottál véleményt. Mint utóbb kiderült, nem a különolajzás mondta fel a szolgálatot, anyaghiba volt... Egyébként sokat gondolkodtam anno a különolajzás leszerelésén (már csak súlycsökkentés miatt is), de végül fennmaradt a cucc a motoron.




Ha mondandód van...

Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.