Anno vettem ugye egy ruhát, hogy túlélési esélyeimet növeljem baj esetén. Előrelátó gondolkodásom meghozta gyümölcsét, hiszen a ruhavásárlást követő első pályanapon leamortizáltam jómagam, a géppel és a környezetem lelkiállapotával együtt. Ha nem bőrruha lett volna rajtam, a sérülések még súlyosabbak lehettek volna.

Konklúzió #1: Minőségi bőrruhát venni tehát érdemes, még ha sokallja is az ember az árcédulán szereplő összeget. Jobban véd egy bukás esetén, mint egy középkategóriás textil/Cordura ruha (és ez nem csak a versenypályán előforduló balesetek esetében igaz).

Konklúzió #2: Az első néhány bőrruhás motorozásunk alkalmával fokozottan figyeljünk oda a biztonságra és a tempó tudatos visszafogására. Teóriám, hogy a bőrruha a magabiztosság és a sérthetetlenség csalóka érzetével ajándékozza meg a rutintalan viselőt, így az nagyobb sebességeket, veszélyesebb közlekedési helyzeteket enged meg önmagának. Zola haverom is hasonlóan tette be a gépet Örkényben a bukótérbe az első bőrruhás pályanapján.

A minőségi bőrruha megvásárlása tehát erősen javallott, a hozzá tartozó kiegészítőkkel egyetemben (sisak, kesztyű, gerincprotektor, csizma - nálam csak ez utóbbi hiányzott, és lám, ott ért az egyedüli komoly sérülés). Ruhavásárlásról rengeteg cikket olvashatunk a neten, viszont mit tegyünk, ha a drága gúnyát "leutaztuk" egy rosszul sikerült manőver során?

A lábadozás unalmas heteiben volt időm érlelgetni a választ. Szó volt arról, hogy a sérült ruhát az Euromotor visszaviszi a gyártóhoz, amely - mintegy ötven-hetven rugó ellenében - helyreállítja az eredeti állapotot. Ezt első körben soknak tartottam, ezért a ruha egy ideig kicsit viseltes állapotban maradt.


Az újév első napjaiban aztán olvastam egy cikket, amely segített meghozni a helyes döntést. A mesterről már sok jót hallottam korábban, ráadásul különböző forrásokból. Szerencsémre Cölöp (polgári nevén Fekete Béla) Cegléden lakik, mindössze pár kilométerre szüleim házától. Megmutattam hát neki a ruhát, és kértem árajánlatot a javításra. Az eredeti állapot helyreállítását ő (a vállon lévő külső protektorok cseréje nélkül) elsőre kb. harmincezer forintra taksálta. A kedvező árajánlaton felbátorodva kértem még egy "apró" módosítást: ha már a ruha úgyis szét lesz bontva, cseréljük ki a sárga elemeket pirosra! Cölöp árajánlata - rövid fejszámolást követően - mindennel együtt kb. ötvenezer forint volt.

Teltek a napok, hetek (szerencsére nem volt jó idő, így nem hiányzott a ruha), majd egyszercsak egy érdeklődő telefonbeszélgetésnek az eredményeként nem tértem magamhoz néhány percig. Cölöp ugyanis alaposan mellélőtt az árajánlat készítésekor, a ruha javításának tényleges díja végül nyolcvanvalahányezer forint lett. A gúnya személyes átvételekor aztán a mester rugalmasságot mutatott (gondolom ő is érezte, hogy nem túl szerencsés ennyivel túllépni a büdzsét, és erről a munkálatok megkezdése előtt nem értesíteni a megrendelőt). Megbeszéltünk egy kompromisszumot (hetven ropi lett a vége), és átvettem a ruhát. A munka és a felhasznált (egyébként Dainese) anyagok minőségéről csak a legjobbakat tudom elmondani. Tessék megnézni, ez lett a végeredmény.


Most pedig elmegyek ebédelni.