Nemrég Olaszországban sikerült lencsevégre kapni a taljánok legújabb büszkeségét, a Ducati Hypermotard 1100-at. Helyszűke miatt egészalakos fotót én nem tudtam készíteni, mindenesetre a gyári képeken a filigrán gép így néz ki oldalról.


Megéri elidőzni a részleteken! Gyönyörű az egyoldali hátsó lengőkar, a Marchesini 'Forged' feliratú Y-villás felni, a színtelen index, a karbon borítású Termignoni csőpár, a szupermotós, de mégsem bokorugró design.


Minden porcikája olasz módra kifinomult, még az utaslábtartó sem olyan groteszk, mint általában a mai 600-as japán naked motorokon (pl. ER-6, GSR, Hornet). Térhálós a csőváz, karbon a farokidom, a Hypermotard felirat pedig maga a tipográfiai orgazmus.


Karbon a bordásszíj burkolata, magnézium (színű?) a dekni. Még a diszkréten elhelyezett Shell Advance matrica is javít az összképen.


Kézvédőbe integrált színtelen indexek, behajtható tükrök.


A Brembo fékek radiálisan rögzítettek, az első sárvédő szintén karbonból készült, az oszlopnyi vastagságú fordított első villaszárak pedig már-már MV Agusta magasságokba emelik a motort.


A hegyes, előrenyúló, viszont meglehetősen műanyag hatású orr-részen még faraghattak volna valamelyest a tervezők.


Megint itt a míves hátsó lengőkar, a dupla kidörrentő, az Öhlins (külső gáztartályos) hátsó rugóstag, valamint a hosszú, de mégis kényelmes hatású vezetőülés.


Nekem bizony kéne ez a pillesúlyú örömmotor. Hogy a nemes összetevőkkel felszerelt Ducati valójában mennyire jól motorozható, azt Ruben Xaus nemrég megmutatta. Nézzétek meg a képeket, ámuljatok és bámuljatok.