Mára minden motoros témával foglalkozó médium attól hangos, hogy Talma felmegy 250-be. A hír hallatán egyik szemem sír, a másik meg nevet. Bár hazánk a motoreladásokat tekintve dinamikusan fejlődik, még mindig csak kerekítési hiba vagyunk a nagy nemzetek (olasz, spanyol) értékesítési adataihoz viszonyítva. Ennek fényében jó hír, hogy eredményes versenyzőnk jövő évi pályafutása biztosítva van, talán az új szerződés még plusz motivációt is hoz magával. Nagy előrelépés ez a korábbi évek hányattatásaihoz viszonyítva (aki látta őt az Apriliánál, Malagutinál versenyezni, és követte az eseményeket, az tudja, miről beszélek). Ezt látja a mosolygós szem.


Kevésbé örülök viszont, hogy olyan motorra fog ülni, amely még csak ebben az évben debütált a bajnokságban (ergo kiforratlan, ráadásul Talma is csak 125-ben versenyzett eddig). Kis pénz - kis moci mondhatnánk, egy Rossi-féle pályafutásról (125-bajnok, 250-bajnok, 500-bajnok, MotoGP-bajnok) a magyarnak születés miatt nagy valószínűséggel már úgyis lecsúsztunk. Akkor lenne a kategóriaváltás ideális, ha a 125-ös géposztályban előbb sikerülne begyűjteni a világbajnoki címet. Lássuk, vajon mi is szükségeltetik ehhez.

Mindenek előtt kell egy gyors pilóta. Sokáig (osztva a kételkedők véleményét) én sem hittem, hogy Gábor ott tud menni az elejében. Aztán a 2004-es Masterbike teszt elgondolkodtatott, a KTM-es eredmények pedig végleg meggyőztek. Pedig sokan azt hangoztatták (olyanok is, akik közeli ismerősei Talmának, volt szerelők, stb.), hogy Gábor egy gyors, de nem különleges adottságokkal rendelkező pilóta. Bár a forrófejűségen (elég csak az ezévi doningtoni futamra gondolni) és a koncentráltságon még lehetne javítani, a győzelmi esélyek szerintem adottak. Ezt igazolja az eddig elért két futamgyőzelem is (a mugelloi mindenképpen sporttörténeti jelentőséggel bír). Tény, hogy Talma hét-nyolc kilogrammal nehezebb, mint tizenéves csapattársai, ilyen szempontból a 250-ben könnyebb dolga lesz (ott ugyanis a súlykülönbség a motorerő miatt már nem számít annyira jelentősnek).

A pilóta önmagában viszont nem elég, kell alá egy villámgyors és egyúttal megbízható gép is. Egészen a brnoi futamig azt gondoltam, ez megadatott a legjobban rajtoló magyarnak. Sajnos mi is fájó szívvel néztük a borzasztó hangokat adó motoron beforduló, körről-körre hátrébb szoruló srácot. Érdekes, összeesküvés elmélet-szagú cikket írt erről Niedermayer Antal (a SBK Magazin tulajdonosa) nemrégiben. A cikk folytatása a lap következő számában olvasható, kíváncsian várom a fejleményeket. Nyílt titok, hogy Niedermayer súlyos milliókkal segítette Gábor pályafutását és a Talmácsi családot a nehéz időszakokban.

A többi összetevőt nem részletezem, a profi szerelők, mérnökök (gondoljunk csak Harald Bartol főmérnökre), szponzorok rendelkezésre állása egy gyári csapatnál nem lehet kérdéses.

Tudjuk azt is, hogy a huszonötös mezőny mennyire spiccen van, versenyről-versenyre mindig más nyeri a futamokat, sokszor csak a szerencse dönti el, hogy kinek jön ki jól a lépés az utolsó egy-két körben. A bajnokság hátralévő része sem lesz tehát sétagalopp, érdemes követni az eseményeket és szurkolni Talmának (Assenben azért jó volt magyarnak lenni és kifeszíteni a lepedőt). Máris nyakunkon Motegi, Gábor jelenleg az ötödik leggyorsabb időt futotta a QP1-en.

Még valami: csupán két futamgyőzelem kell, hogy Talmácsi utolérje az eddigi legeredményesebb magyar motorversenyzőt, a feledhetetlen emlékű Drapál Jánost.