Roland írta,
18 óra 35 perckor,
Motor témakörben.
Múlt szombaton voltunk TST-t nézni a Frontosában. Első blikkre kellemes csalódás volt a gép, én személy szerint sokkal rosszabbra számítottam. A motor - amíg rá nem áll az ember szeme - nagyon tömzsi benyomást kelt. Szintén az első impressziók egyike volt, hogy a kipufogók körüli hátsó fertály nagyon igényesre sikerült.

A fekete Daytona váz és lengővilla igencsak pofás, hasonlóan az aranyszínű fordított első villához. A motor járása egyenletes, beindítás után rövid ideig vékony, süvítő (szerintem kínos) hangot hallat, de bemelegedve már nagyon szépen szól a három, egyenként 225 köbcentis henger a gyári kidörrentőkkel is. Ráülve még nekem (190cm) is kényelmesnek tűnt, s bár a lábtartók lentebb és előrébb vannak, mint az R6-omon, az üléspozíció egyáltalán nem öreguras. A Triple a kategória legkönnyebb példánya, álló helyzetben is könnyen mozgatható, érzetre a súlypont meglehetősen alacsonyan van. A tükrök jól használhatók, alapból ott figyel a gépen a fém fékcső, és a Triumph jó kis tapadós Dunlop Qualifier abroncsokkal szállítja a Triple-t.

Kevésbé tetszett, hogy fehér színű a műszerfal világítása, de ezt valamelyest ellensúlyozza a fokozatkijelző jelenléte. A felső villakifli, a kormány és az azt tartó konzol kicsit fapadosnak hat, de lehet, hogy ez csak az én szememnek furcsa a Yamaha után. A hátsó lábtartók lecsavarozhatók (ezt egyből csekkoltam), a gázmarkolat útja pedig rövid, ami nálam külön pluszpontot jelent.

Street Triple a Frontosában
Street Triple a Frontosában
Street Triple a Frontosában
Street Triple a Frontosában

Csupán egyetlen rész az, ami nem a klasszikus értelemben véve szép ezen a motoron. Ez pedig az első pár lámpa. Viszont ettől Triumph ez a Street Triple, és nekem bizony ettől csak még jobban tetszik. A Frontosa példányán nem volt fejidom, ami szerintem sokat javít az összképen (itt látható a fejidomos verzió). Az angol gyártó egyébként fehér, fekete és zöld színekben dobta piacra a masinát.

Úgy gondolom, hogy ennek a motornak a tervezésénél a motorozás színtiszta érzésének közvetítésére koncentráltak az angol mérnökök, a lényegtelen sallangok pedig költségtakarékossági és egyéb okok miatt mentek a lecsóba. Ami a jó kanyargáshoz kellhet, az rajta van a gépen (méghozzá igen jó minőségben!), a többiről meg könnyen lemond az ember, ha baráti árcédula hever a motoron. Apropó árcédula. A regadót és üzembehelyezést is tartalmazó listaár 2,190,000 magyar forint, ami több motor vásárlása esetén (mi ebben a cipőben járunk) nyilván nyomható lefelé valamelyest.



Hozzászólások
Adam mondta [2007.10.19. 8 óra 41 perckor]:

Ááááá ronda ez, az a csúf első dupla lámpa, és az idomos speed gépekről lopott hátsó index-rendszámtartó rontja az egyébként igen kidolgozott összképet számomra..
Zékid mondta [2007.10.19. 21 óra 15 perckor]:

Dehogy ronda, egy-egy tökös, szőke, vagy barna pilotával a hátán már egész jól fest...




Ha mondandód van...

Tagként kell belépned ahhoz, hogy hozzászólhass a bloghoz.