Bevezető
Néhány mondat a blogról...

Kedves olvasók, mindenkit üdvözöl a Milestone.hu weblog.

Az oldalt elsősorban a motorozással kapcsolatos élményeim megörökítésére indítottam, még valamikor 2002. folyamán. Talán így könnyebb lesz felidézni biteken és blogokon felcseperedő unokáimnak, hogyan is motorozott a nagyfater évtizedekkel ezelőtt.

A kezdetek óta összegyűlt tartalom nagy része a benzingőz bódító hatása alatt íródott, egy motoros tollából, motorosoknak. Az oldal soha nem akart "énblog" lenni, sokkal inkább rétegblog maradni. A kétkerekűekhez szorosan nem kapcsolódó cikkeket is mindig igyekeztem úgy megírni, hogy azok a nem 95-ös vércsoportú olvasók számára is érdekesnek, vagy szórakoztatónak tűnjenek. Ha valamelyik bejegyzés látszólag értelmetlen, ne csüggedjünk - lehet, hogy az a cikk csak a cimboráknak íródott. Az archívumban témakörök szerint böngészhetünk az eddig megjelent írások között.

A blog a megnyitás óta folyamatosan üzemel, eltekintve azoktól a szünetektől, amelyek prioritásváltozásból, internetkapcsolat hiányából, barátnőzésből, big four tempójú munkavégzésből, dizájnváltásból, vagy egyebekből adódtak. Az ilyen kieséseket mindig igyekeztünk a haveri galeriből kikerült vendégmunkások beszámolóival színesíteni.

Mivel 2008. szeptember 30. óta Szabadlábon vagyok, a blog viszonylag ritkán frissül. Ennek ellenére érdemes figyelni az RSS csatornát, vagy bizonyos időközönként meglátogatni az oldalt, hiszen néhány motoros beszámoló mindenképpen érkezni fog.
...és néhány szó a szerzőről.

Polyhos Roland vagyok, 1979. januárjában születtem egy alföldi kisvárosban. Annak ellenére, hogy már gyerekkoromban felkapaszkodtam egy-két keletnémet turista motorjára a Balaton partján, a kétkerekűek világához igazán közel csak az általános iskola végén, a segédmotoros jogosítvány megszerzésével kerültem. Saját vas hiányában a motorozást Öcsi barátom kétütemű Hondáján kezdtem, majd nem sokkal később egy saját Yamaha DT 80 nyergében folytattam. A gimnáziumi nyarak alatt ezzel róttam vidáman a környékbeli utakat, leginkább sisak nélkül, trikóban és fürdőgatyában. Felejthetetlen élmény volt.

Főiskolás éveimet Szolnokon töltöttem, ezalatt a motorozást (a lányok és a számítógépek javára) meglehetősen elhanyagoltam. 2001-ben friss diplomával a zsebemben Budapestre jöttem, hogy a pénzügyi szektorban próbáljak szerencsét. Mivel akkoriban a motorozás szele újra megérintett, összekuporgatott pénzmagom nagy részét egy csongrádi kereskedőnél hagytam, viszont cserébe gazdagabb lettem egy mítosszal.

Ezután átugrottam néhány lépcsőt, hiszen a motorozást 2002-ben egy Suzuki GSX 750F gazdájaként folytattam (egészen addig, amíg sikerült a fekete monstrumot egy árokba kormányoznom Dobogókő alatt).

Kisebb, kezesebb gépre vágytam, ezért 2003-ban egy ezüst színű Yamaha R6-ra esett a választásom. A teljesítménynövekedés ellenére a gép jó választásnak bizonyult, elsősorban a fejlettebb futómű és az alacsonyabb tömeg miatt. Mivel akkoriban már kezdtem vállalható szinten motorozni, egyre gyakrabban merészkedtem fel a Hungaroringre. Viszont azt éreztem, hogy a motor túlzott óvása már a köridőim rovására megy, ezért 2004. nyarán túladtam a Yamahán, és Németországból vettem egy Aprilia RS250-et. Talán ez volt az a gép, amely eddig a legtöbb érzelmet váltotta ki belőlem. Egyrészt bődületesen jó volt vele motorozni, másrészt viszont irgalmatlanul megbízhatatlan volt. Csak versenypályán mentem vele (hozzáteszem: az R6-nál jobb időket elérve), így a haveri túrázásokra ezidőtájt főleg kölcsönmotorok (pl. Suzuki Desperado 400, Ducati Monster 620 i.e., stb.) nyergében jártam.

Az olasz paripa kiszámíthatatlanságát megunva 2006-ban újra R6-ra váltottam, majd a pályaidomokkal felszerelt géppel 2006. április 23-án, egy vasárnapi ringes menet ötödik körében ripityára törtem kezem-lábam. Akkor még azt gondoltam, hogy soha többé nem fogok motorral ülni.

De a lábam néhány hónap alatt nagyjából meggyógyult, a nap újra kisütött, én pedig egy évvel később már Dél-Olaszország szerpentinjein kanyarogtam a megjavított sárkánnyal. Néha kisebb versenypályákra is felmerészkedtem, sőt 2008. februárjában Domán Attila barátommal még a Yeti Race-nek is nekivágtunk.

2008. márciusában azonban megváltam ettől a motorkerékpáromtól is, mivel nemrégiben egy hátizsákos, tizenkét hónapig tartó világ körüli útra indultam. Hogy miért éppen most? Mert családalapítás, lakáshitel, meg a gyerekek eljövetele után már úgysem lett volna rá lehetőségem. Többen kérdezték, hogy fogok-e motorozni, ha visszajöttem? Minden bizonnyal...


A szerző Rovinjban, 2007. nyarán

Roland szakmáját tekintve közgazdász, diplomáit Szolnokon és Budapesten szerzi. Tanácsadóként vállalati felvásárlásokkal foglalkozik, valamelyest beszél angolul, németül, és talán hamarosan spanyolul is. Kedvenc étele a lasagne, alkoholos itala a Jim Beam whiskey, zenéje a funky. Balesete előtt lelkes focista (értsd: jobban szeret, mint tud), boldogul a sílécekkel (nem így a snowboarddal), néhányszor kipróbálja a vitorlázórepülést is (de végül rájön, hogy azt nem neki találták ki). Évek óta kitartó MotoGP rajongó, számos futamra ellátogat. 2008-ban a haveri froclizásokat megunva interjút készít Rizmayer Gáborral. Ért valamelyest a számítógépekhez, érdekli a magyar nyelv, és ha tehetné, leginkább egy kényelmes túramotor nyergében járná Európa szerpentinjeit. A 190 centiméter magas fiatalember Budapesten él, nőtlen, és éppen egy hátizsákos föld körüli utazáson vesz részt.