Kedves olvasók, mindenkit üdvözöl a
Milestone.hu weblog.
Az oldalt elsősorban a motorozással kapcsolatos élményeim megörökítésére indítottam, még valamikor 2002. folyamán. Talán így könnyebb lesz felidézni biteken és blogokon felcseperedő unokáimnak, hogyan is motorozott a nagyfater évtizedekkel ezelőtt.
A kezdetek óta
összegyűlt tartalom nagy része a benzingőz bódító hatása alatt íródott, egy motoros tollából, motorosoknak. Az oldal soha nem akart "énblog" lenni, sokkal inkább rétegblog maradni. A kétkerekűekhez szorosan nem kapcsolódó cikkeket is mindig igyekeztem úgy megírni, hogy azok a nem 95-ös vércsoportú olvasók számára is érdekesnek, vagy szórakoztatónak tűnjenek. Ha valamelyik bejegyzés látszólag értelmetlen, ne csüggedjünk - lehet, hogy az a cikk csak a cimboráknak íródott. Az archívumban
témakörök szerint böngészhetünk az eddig megjelent írások között.
A blog a megnyitás óta folyamatosan üzemel, eltekintve azoktól a szünetektől, amelyek prioritásváltozásból, internetkapcsolat hiányából, barátnőzésből, big four tempójú munkavégzésből, dizájnváltásból, vagy egyebekből adódtak. Az ilyen kieséseket mindig igyekeztünk a haveri galeriből kikerült
vendégmunkások beszámolóival színesíteni.
Mivel 2008. szeptember 30. óta
Szabadlábon vagyok, a blog viszonylag ritkán frissül. Ennek ellenére érdemes figyelni az
RSS csatornát, vagy bizonyos időközönként meglátogatni az oldalt, hiszen néhány motoros beszámoló mindenképpen érkezni fog.
Polyhos Roland vagyok, 1979. januárjában születtem egy
alföldi kisvárosban. Annak ellenére, hogy már gyerekkoromban
felkapaszkodtam egy-két keletnémet turista motorjára a Balaton partján, a kétkerekűek világához igazán közel csak az általános iskola végén, a segédmotoros jogosítvány megszerzésével kerültem. Saját vas hiányában a motorozást Öcsi barátom kétütemű Hondáján kezdtem, majd nem sokkal később egy saját Yamaha DT 80 nyergében folytattam. A gimnáziumi nyarak alatt ezzel róttam vidáman a környékbeli utakat, leginkább sisak nélkül, trikóban és fürdőgatyában. Felejthetetlen élmény volt.
Főiskolás éveimet Szolnokon töltöttem, ezalatt a motorozást (a lányok és a számítógépek javára) meglehetősen elhanyagoltam. 2001-ben friss diplomával a zsebemben Budapestre jöttem, hogy a pénzügyi szektorban próbáljak szerencsét. Mivel akkoriban a motorozás szele újra megérintett, összekuporgatott pénzmagom nagy részét egy csongrádi kereskedőnél hagytam, viszont cserébe gazdagabb lettem egy
mítosszal.
Ezután átugrottam néhány lépcsőt, hiszen a motorozást 2002-ben egy
Suzuki GSX 750F gazdájaként folytattam (egészen addig, amíg sikerült a fekete monstrumot egy árokba kormányoznom Dobogókő alatt).
Kisebb, kezesebb gépre vágytam, ezért 2003-ban egy ezüst színű
Yamaha R6-ra esett a választásom. A teljesítménynövekedés ellenére a gép jó választásnak bizonyult, elsősorban a fejlettebb futómű és az alacsonyabb tömeg miatt. Mivel akkoriban már kezdtem vállalható szinten motorozni, egyre gyakrabban
merészkedtem fel a Hungaroringre. Viszont azt éreztem, hogy a motor túlzott óvása már a köridőim rovására megy, ezért 2004. nyarán túladtam a Yamahán, és Németországból vettem egy
Aprilia RS250-et. Talán ez volt az a gép, amely eddig a
legtöbb érzelmet váltotta ki belőlem. Egyrészt bődületesen jó volt vele motorozni, másrészt viszont irgalmatlanul megbízhatatlan volt. Csak
versenypályán mentem vele (hozzáteszem: az R6-nál jobb időket elérve), így a haveri túrázásokra ezidőtájt főleg kölcsönmotorok (pl. Suzuki Desperado 400, Ducati Monster 620 i.e., stb.) nyergében jártam.
Az olasz paripa kiszámíthatatlanságát megunva 2006-ban
újra R6-ra váltottam, majd a pályaidomokkal felszerelt géppel 2006. április 23-án, egy vasárnapi ringes menet ötödik körében
ripityára törtem kezem-lábam. Akkor még azt gondoltam, hogy soha többé nem fogok motorral ülni.
De a lábam néhány hónap alatt
nagyjából meggyógyult, a nap újra kisütött, én pedig egy évvel később már Dél-Olaszország
szerpentinjein kanyarogtam a megjavított sárkánnyal. Néha kisebb versenypályákra is felmerészkedtem, sőt 2008. februárjában Domán Attila barátommal még a
Yeti Race-nek is nekivágtunk.
2008. márciusában azonban megváltam
ettől a motorkerékpáromtól is, mivel nemrégiben egy hátizsákos, tizenkét hónapig tartó
világ körüli útra indultam. Hogy miért éppen most? Mert családalapítás, lakáshitel, meg a gyerekek eljövetele után már úgysem lett volna rá lehetőségem. Többen kérdezték, hogy fogok-e motorozni, ha visszajöttem? Minden bizonnyal...
Roland szakmáját tekintve közgazdász, diplomáit Szolnokon és Budapesten szerzi. Tanácsadóként vállalati felvásárlásokkal foglalkozik, valamelyest beszél angolul, németül, és talán hamarosan spanyolul is. Kedvenc étele a lasagne, alkoholos itala a Jim Beam whiskey, zenéje a funky. Balesete előtt lelkes focista (értsd: jobban szeret, mint tud), boldogul a sílécekkel (nem így a snowboarddal), néhányszor kipróbálja a vitorlázórepülést is (de végül rájön, hogy azt nem neki találták ki). Évek óta kitartó MotoGP rajongó, számos futamra ellátogat. 2008-ban a haveri froclizásokat megunva interjút készít Rizmayer Gáborral. Ért valamelyest a számítógépekhez, érdekli a magyar nyelv, és ha tehetné, leginkább egy kényelmes túramotor nyergében járná Európa szerpentinjeit. A 190 centiméter magas fiatalember Budapesten él, nőtlen, és éppen egy hátizsákos föld körüli utazáson vesz részt.