Roland írta,
20 óra 30 perckor,
Portré témakörben.
Legújabb, "Portré" című rovatunk premieréhez a magyar gyorsasági motorsport egyik legismertebb pilótáját hívtuk vendégül. Fogadjátok őt szeretettel.

- Gábor, ha jól tudom, te is gyermekkorodban kezdted a motorozást. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
- Talmával és a többiekkel együtt kezdtünk. Akkoriban volt három-négy ember, akik megpróbáltak - az akkori kapcsolataikat felhasználva - minimotorozást szervezni, eleinte főleg bemutató jelleggel. Nagy nehezen aztán elindult ez a kezdeményezés, de persze jött a magyar mentalitás, és a szülők szépen egymásnak ugrottak. Ezt követően aztán külön vonalakon zajlott a motorozás szervezése, mi a Talmáék vonalán, a MAMS égisze alatt motoroztunk Magda Attilával, Talmával, Molnár Tomival, Sikivel, Aszalóssal és még sok másik fiatallal a magyar utánpótlás kiskategóriáiban.

- Hol volt akkoriban lehetőségetek versenyezni?
- Nem volt nagy választék. Volt egy go-kart pálya Kecskeméten, egy meg Győrben. Az is előfordult, hogy nagyobb parkolókban (pl. Dunaújvárosban) szerveztek versenyeket, akár magyar bajnoki futamokat is, MZ-seknek. Hat-hét évesek lehettünk, amikorra ebből a bemutató-, illetve hobbi jellegű motorozásból hétvégi versenyek lettek. Akkoriban volt az automata ötvenes és a váltós ötvenes kategória. Később aztán keletkeztek újabb kategóriák, úgymint nyolcvanas, robogó, stb.

- Gondolom nem olyan Yamaha PW-ket kell elképzelnünk, mint amilyenekkel a mai gyerekek motorozgatnak.
- Akkoriban nem lehetett még itthon kapni ezeket a gépeket. Mindenki vette a Babetta blokkokat, otthon mekkmesterkedtek a szülők, rakták össze a motorokat és felépült az egész utánpótlás. Persze ez közel nem zajlott ilyen egyszerűen, ment a sok ellenségeskedés, több szövetség is volt. Aztán mi - meg még a Tóth Imi, aki kicsit fiatalabb volt nálunk - szép lassan felnőttünk, és ezeknek a bajnokságoknak vége is lett.

Rizmayer Gábor - nézd meg nagyban is!

- Milyen anyagi áldozatot követelt akkoriban a motorozás a szülőktől?
- Nem volt egyszerű, de minél régebbre gondolsz vissza, annál könnyebb volt. Akkoriban az embereknek jobban volt pénzük, inkább a lehetőségeik voltak korlátozottak, hogy vásároljanak, például bőrruhát a gyereknek. Megvenni egy Babettát és átépíteni alapvetően nem volt nagy költség. Nagyjából mindenki egyforma gépekkel ment és küzdött.

- A gyerekek közötti tudásbeli különbségek már akkoriban kijöttek?
- Akiknél kijöttek, azok később le is morzsolódtak. Valamilyen különbségek voltak, de nem jelentősek. Ebből a klikkesedésből aztán továbbjött a Magda, az Aszalós már nem is igazán, a Talma, a Tóth Imi, meg én. Az igazán fiatalok között még biztosan lett volna olyan, akinek helye lett volna itt, de vagy az utánpótlás megszűnése, vagy a család helyzete nem tette lehetővé a későbbi szereplést, túl nagy volt a lépcső.

- Milyen a kapcsolatod az akkori versenytársaiddal?
- Azt mondom, hogy lazult a kötelék, hiszen akkoriban minden hétvégén össze voltunk zárva. Súrlódások mindig vannak, de közülük bármelyiket fel tudom hívni és bármelyik felhívhat engem ma is akármilyen apró hülyeséggel. Volt olyan időszak, hogy a Talma, a Magda, meg én együtt mentünk el csajozni hétvégén a diszkóba. A Szugló utcában volt valami nagyon menő, mega-sznob hely, akkor nyílt. A buli nagyon jól sikerült, mert a Magda edzőcipőben jött, így be sem engedtek bennünket...

- Semmi kapás nem volt?
- Lehet, hogy volt kapás, csak mi kint voltunk, nem dobtak be bennünket a vízbe...

- Nagy csajozó voltál egyébként?
- Nem, nagy csajozó soha nem voltam. A motorozással soha nem éltem vissza, szerintem egy kezemen, de inkább két ujjamon meg tudnám számolni, hány nő feküdt le velem azért, mert motorozok. Inkább mindig a hosszú távú kapcsolatok híve voltam, Kovács Nikivel például három évig jártam.

Rizmayer Gábor - nézd meg nagyban is!

- A motorsportban milyen eredményeid voltak akkoriban?
- Több magyar bajnokságot megnyertem. Ha jól emlékszem nyertem kétszer automatában, kétszer a váltósban, aztán lettem kétszer magyar bajnok nyolcvanban is, de ezeknek még olyan igazi súlya nincs a sport szempontjából. Akkor, gyerekként sokat számított, de ma már csak arra emlékszem, hogy nagyon jó móka volt. Az első komolyabb győzelmek speciál nyolcvan és speciál százhuszonöt kategóriákban születtek. Amikor 1995-ben elkezdtük, akkor csak magyarországi futamokon akartunk indulni. De egyszer kimentünk egy Boby Motion futamra, ami nagyon jól meg volt szervezve az akkori viszonyokat tekintve, elég erős volt a mezőny. Úgy gondoltuk, hogy ennek van értelme, így 1996-ban már az egész bajnokságon ott akartunk lenni. Ekkor tört el először a kezem, pár futam ki is maradt, de év végén még küzdöttem a bajnoki címért. Magda abban az évben még indult ezen a kupán, Talma már nem igazán vett részt benne, de kijött még az utolsó futamra, hogy majd segít megnyerni a bajnokságot. Aztán az egészből nem lett semmi, mert én gyengén mentem, a Talma meg a Magda nem tudtak segíteni, de ettől függetlenül a szándék megvolt. A Boby Motion amúgy egy cseh bajnokság volt, melyet egy Boby nevű cseh ex-NHL játékos indított útjára. Igazi gengszter kinézete volt az ürgének, teli volt pénzzel, és csinálta, mert tetszett neki. A végén tönkre is ment, mert nem volt jó üzletember. Hatalmas felhajtás övezte az egészet, például olyan díjkiosztó gála volt, amilyet azóta sem láttam, görkoris diszkóval, mindennel. Az egészből az maradt meg, hogy a Talma, a Magda meg én a görkoris diszkónak a szélén egész éjjel a Sega Rally-t nyomtuk, ami anno óriási szám volt, hiszen itthon a WestEndben még mindig van Sega Rally. Talán ennek a bajnokságnak már kicsit komolyabb sportértéke volt.

- Akkoriban ez még mindig szülői támogatásból működött?
- Alapvetően a szülői támogatás mindegyikben benne volt. Emellett a Honvédnak volt egy motoros klubja, az támogatott még. A Honvédnak volt saját busza, sátora, azzal mentek ki a versenyekre.

- Milyen motorral indultál?
- Honda RS125. Nagyon sokáig én csak Hondával mentem. Általában Németországból vettük a motorokat. Apu a munkájából adódóan sokat járt külföldre és a külföldi motorosokkal - akikkel együtt jártunk a cseh és egyéb versenyekre - jó viszonyban volt. ők rendelték nekünk a motorokat, mi meg elhoztuk tőlük.

- Ki értett abban az időben az ilyen kifinomult versenytechnikához?
- Apu motorozott régen, szakmáját tekintve autószerelő volt, tehát a műszaki adottságai megvoltak hozzá. Az ötvenestől kezdődően kijártuk mi is az iskolát, megfizettük a tanulópénzt. Van olyan időszak, amikor nem attól leszel gyors, hogy van egy nagyon jó és erős motorod, mert azzal nagyon nehéz menni. Sokszor jobb, ha van egy nagyon megbízható motorod, és azzal el tudsz jutni nagyon messzire. Mi is erről az oldalról közelítettük meg a versenyeket, tehát sokszor nem volt nagyon jó a motor, inkább könnyen használható. Egy bizonyos szintig azzal sokkal többet el lehetett érni. Aztán 1996-ban összevesztünk a Honvéddal, és ezt követően kerültünk a Bíró Misihez, akinek akkoriban már nagy csapata volt. Sok éven keresztül ő támogatta a versenyzésemet. Egészen 2003-ig, 2004-ig megmaradt ez a jó kapcsolat.

Rizmayer Gábor - nézd meg nagyban is!

- Hogyan nézett ki a 125-ös mezőny a magyar bajnoki futamokon?
- Ott volt mindenki, aki feljött az ötvenes, nyolcvanas géposztályokból. Magda, Talma, Tibori, Mészáros Viktor és még néhány régi név. Ilyen volt például Györfi Zoltán - Alen édesapja - is, aki 1997-ben csapattársam lett a Castrol Bíró Racing berkein belül. Abban az esztendőben volt egyébként hazánkban először Európa Bajnokság, továbbá elindultunk még német bajnoki futamokon is, szóval komolyan nekivágtunk az évnek (amely egy nagyon peches évnek bizonyult, rengeteg technikai problémával). Németországban - egy mezőnyben versenyezve Alex Hofmann-nal, a későbbi GP-menővel, aki nem egyszer hülyére lett verve - idő előtt megállt a főtengely a motorban. Ott helyben kicserélték nekünk, mert mi nem voltunk felkészülve egy ilyen hibára. De sajnos ezt nem jól rakták össze, amiről mi nem tudtuk. Így mentünk a következő hétvégén a Hungaroringre, az első hazánkban rendezett EB-re. A főtengelyhibám előtt már volt egy futam a Hungaroringen, azon én egy pár századdal mentem rosszabb időt, mint az addigi pályacsúcs (amit még a régi VB-ről tartottak), így lettem első, vagy második azon a versenyen, Talma meg negyedik, vagy ötödik. Jött az EB, de a rosszul összerakott motor hűtővize belement a karterba, úgyhogy még limitet sem tudtam futni. Talma ezen a futamon lett negyedik, közvetítette a televízió, nagy hírverést kapott a dolog. És az egész év így telt el, mindig volt valami, és ettől kicsit depressziós lett a hangulat.

- Hogy zártad azt a versenyszezont?
- Második lettem a Boby Motion kupán és megnyertem a magyar bajnokságot, de akkorra ez már nem számított igazán erős mezőnynek. Ekkor voltam tizenhat éves, gyorsan elkezdtem nőni, ezért jött az ötlet, hogy menjek a kettőötvenben. Szereztünk egy akkor két-, vagy hároméves Hondát, egy egykarú lengővillás RS250-et. Az egész év jól sikerült ennek a motornak a nyergében, ahhoz képest, hogy tanulóévnek szántuk. A szezonzáró EB futamon például a negyedik helyről estem el az utolsó kanyarok valamelyikében. Az EB mezőnye akkoriban még nagyon erős volt, sok VB-s pilóta vett részt ilyen versenyeken, még a Dorna szervezte az egészet. Az 1998-ban szerzett pozitív benyomások miatt nagy elánnal vágtunk neki a következő évnek, 1999-re szereztünk egy nagyon spéci TSR Hondát. Ez nem is gyári Honda volt, hanem egy angol cég készítette hozzá a vázat, futóművet, és tette bele a Honda blokkot. Ezzel jött össze aztán 1999-ben az összesítettben az EB negyedik helyezés.

- Hozzávetőlegesen mennyibe került anno egy ilyen versenymotor?
- Akkor tízmillió forintba. Az nagyon sok pénz volt, csak szponzori támogatással jött össze a vételár. Volt egy svéd csapattársam a Bíró Racing berkein belül, Eriknek hívták. A faterja vezette itthon az IKEA-t, aztán ő gründolta össze a Pannon GSM-et. ő hozott nekünk (Eriknek és nekem) különböző szponzorokat, a Nokiától a Westelig nagyon sok támogatónk volt. Amikor Erik abbahagyta, ezek a szponzorok el is tűntek, a csapból 2001-ben már nem folyt több pénz.

- Mi volt a leginkább emlékezetes számodra az 1999-es szezonból?
- 1999-ben, a szezon felénél túl voltunk tizenegy versenyen és tizennégy esésen.

- Mi volt a baj?
- Nem volt baj, de a vágy, a fiatalság, meg a lendület dolgoztak rendesen. A tanulóévek egyébként erről szólnak. Sokkal több esést produkál egy versenyző egy évben, mint ami reflektorfénybe kerül (vagy a verseny miatt, vagy mert sérüléssel jár). Szerencsére ekkor még komolyabb sérülésem nem volt. Tapasztalgattam a határokat, hiszen mindig csak akkor tudod meg, hogy hol van a határ, amikor már átléptél rajta. Akkor tudod meg, hogy na, itt volt. Plusz amíg az ember fiatal és meggondolatlan, néha többet vállal a kelleténél. Versenykörülmények között meg pláne.

Rizmayer Gábor - nézd meg nagyban is!

- A versenyzést hogyan tudtad összeegyeztetni az iskolával?
- Nem mindenkinek kell emellett iskolába járnia, nekem sajnos kellett. Én a Bródy Imre sportgimnáziumba jártam, Újpestre. Kétezerben érettségiztem, mert évvesztes vagyok. Nem volt szép érettségi ajándékom, nagyon összetörtem magam. Két hetet voltam bent az iskolában a második félévben az érettségi előtt.

- Mi történt?
- Az úgy volt, hogy 1999-ben az olaszok szereltek a Tóth Iminek. Jöttek az eredmények, Imi könnyű volt, vitte a lendület. Magyar bajnokin, Alpok-Adrián, német bajnoki futamokon indultak, Imi meg is nyerte például a Lausitzring pályamegnyitó versenyét. Aztán kitalálták, hogy milyen jó lenne, ha jövőre mi együtt csinálnánk egy csapatot. Az olaszok majd szerelnek, mi kijárunk edzeni Olaszországba, megyünk az EB-n és szétverünk mindenkit, ez volt a nagy terv. Vettünk egy új TSR Hondát, kijártunk edzeni különböző olasz pályákra (pl. Vallelunga), majd kimentünk az első EB futamra, Franciaországba. Akkoriban még nagy nevek (Rolfo, Porto, stb.) mentek az EB-n, és az volt a jellemző, hogy aki az első háromban végez, az a következő évben indulhat a VB-n. Na, az első edzésen nagyon hűvös volt (gondolj bele, Le Mans, 2000. márciusában), én a hideg aszfalton rögtön az első kanyarban elestem, de pontosan nem tudni, hogy miért. A jobb bokám el is tört ekkor. Járni nem tudtam, de lábujjhegyen állni igen. Odamankóztam a motorhoz, aztán következett a verseny. A bukta után az olaszok új fékrendszert raktak a motoromra, de az nem teljesen passzolt az én Hondámra. Hat kör után intettek nekem, hogy álljak ki. Abban a körben, amikor a boxba akartam kijönni, elszakadt a fékcső! Fék nélkül kirongyoltam egyenesen, pont előttem volt egy srác, őt még kikerültem, egy kanyarodó srác előtt meg merőlegesen elmentem kb. százas tempókülönbséggel. ő elesett, sőt, annyira megijedt, hogy összecsomagolt és hazament, soha többet nem láttuk a versenyeken. Én elestem a sóderágyban és nekirepültem a gumifalnak. Mindkét kezem eltört több helyen, a combcsontom hét darabra tört, bokáim elrepedtek, elszakadtak a szalagok, volt minden. Aznap este megműtöttek. Azt mondták, nyolc hónapig nincs motorozás. Kimentem az olaszokkal Costához, ő is azt mondta, hogy jól lettem megműtve, beszéljünk négy hónap múlva. Elkezdtem természetgyógyászhoz járni, akartam hinni a segítségben és a gyógyulásban. Két és fél hónap múlva már motoron voltam. Kaptam egy titánrudat a combcsontomba, azzal indultam a Portugál EB futamon.

- Hogyan végződött ez a verseny?
- Sikerült megnyernem ezt az - egyébként esős - EB futamot. Nagyon jó érzés volt. Főleg egy olyan időszak után, amikor leírt mindenki. Fiatal voltam, és nagy lecke volt az élettől, hogy az előző pár év nagyon jól ment, a magyar motorsportban jegyeztek, aztán a baleset után mindez hirtelen megszakadt. Előtte azt hittem, hogy nagyon sok barátom van, aztán a bukta után rájöttem, kik az igazi barátaim. Talán négyen maradtak.

- Motorversenyzők vannak közöttük?
- Nem, egyikük sem versenyző.

- Motoros fronton mi történt a következő években?
- Ha jól emlékszem, mind 2001-ben, mind 2002-ben negyedik lettem az EB-n. Az EB és a VB között egyébként már akkora volt a lépcső, hogy míg az EB-n egy szezont meg lehetett csinálni húszmillióból (aztán később még kevesebből), addig a VB-hez legalább negyvenmillió kellett. Nekünk nem sikerült ennyi pénzt előteremteni. Talmáék bevállalták ezt, leszerződtek egy olyan csapathoz, ahova nagyon sok pénzt kellett vinni.

- Volt ekkor menedzsered?
- Egy jó menedzser nálam mindig hiányzott a csomagból. Ameddig nincs benne pénz, addig nem szívesen foglalkozik ezzel senki. Ha meg már pénz van benne, nehéz kiválasztani a jót.

- Az EB-s ellenfeleid mennyivel mentek jobban nálad?
- Egyrészt a külföldi versenyzőknek volt bizonyos technikai előnyük, másrészt nem volt állandóan olyan, hogy megvertek volna. Volt, hogy én nyertem futamot, volt, hogy ők. Egyszer ez nyert, egyszer az, nem volt kiemelkedően nagy különbség. Viszont nekik nyugaton több esélyük volt pénzt szerezni és a következő években elindulni a világbajnokságon.

- Hol rendezték ezidőtájt ezeket a futamokat?
- Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban, Magyarországon, Csehországban, Horvátországban és Portugáliában. Az utazgatás nagy móka volt. Előfordult olyan, hogy vadkártyásként elindultunk Valenciába a VB-re, következő héten jött az EB futam Portugáliában, a rákövetkező héten mentünk vissza Spanyolországba az újabb EB futamra, majd onnan haza. Persze nem értünk ki az első versenyre, mert tönkrement a busz. Akkor utána autóbérlés, meganagy csövezés, el nem tudod képzelni milyen körülmények voltak. Hatan aludtunk éjszaka a buszban, amikor feltörték a járgányt, aminek egyébként le volt szakadva a váltója. Magyarországról kijött egy ismerős egy Ford Transittal a rossz váltóért, faterom hazament vele meg a rossz váltóval, mi meg egy francia szervizben hagytuk a buszt és bérautóval kimentünk a világbajnokságra. Faterék végül utánunk jöttek a spanyol EB-re (a portugál EB-re már nem értek ki), együtt elmentünk a franciaországi szervizbe a buszért és így mentünk együtt haza két autóval. Valenciából persze elkéstünk, a futamon meg elestem, mert elkezdett esni az eső, a spanyolok viszont elfelejtettek zászlózni. De szóltak, hogy semmi gond, mindjárt újraindítják a futamot, hozzam a tartalék motoromat. Mondtam is nekik, hogy tartalék motor, hát honnan lenne nekem olyan? Innen aztán eljöttünk és keddre kiértünk Portugáliába. Négyen utaztunk ezer kilométert egy Ivecoban, ketten ültek elöl, mi meg ketten hátul a platón. Alig akartak beengedni minket a pályára, ahol egyébként nem volt víz és áram, hála a huligánok előző esti Molotov-koktéljainak. De a pálya sem volt kész, elöl ment a marógép, mögötte száz méterrel ment az aszfaltozógép, mögötte száz méterrel meg jöttek a gépek és festették a még gőzölgő aszfaltot. Mi nagyjából összeraktuk a motort, s bár a futamon törött tankkal mentem, sikerült megnyerni a versenyt.

Rizmayer Gábor - nézd meg nagyban is!

- 2003-ban anyagi okok miatt nem tudtál indulni a VB-n a Tóth csapattal. Ez hogyan történt?
- Imre szeret ebben a száguldó cirkuszban élni. Elmondása szerint vett már hajót, nagy autót, nagy házat, utazott ide-oda, de egyiket sem élvezi annyira, mint ott lenni a GP-n és szervezni a dolgokat. És ha már csinálja, miért ne lehetne a fia az egyik versenyző. Mi pedig már régről ismertük egymást, így jött az ötlet, hogy megint csináljunk egy közös csapatot. Imi nyomta volna a százhuszonötöt, én meg a kettőötvenet, de végül is ott bukott el a dolog, hogy nem tudtuk befizetni a nevezési díjat határidőre. Nem jöttek meg idejében a szponzori pénzek. Így 2003-ban csak az EB-n tudtam indulni, de az is nagyon peches év volt, nagyon sok technikai gonddal. Jól indult a szezon, de a második futamtól kezdődően elindult a lejtő, év végére pedig teljes volt a letargia, a 2004-es év ki is maradt. Ekkor például az IMET motorosboltban dolgoztam az Üllői úton. De 2005-ben újra elkezdtem versenyezni, a világbajnokságon indultunk a Kurz Yamahával. Nekik van két óriási csarnokuk Németországban a semmi közepén, az egyikben sportruházati, a másikban motoros termékeket forgalmaznak. Mindkét csarnokot hitelből építették, és nem tudták fizetni a részleteket. De volt nekik ez a motoros csapatuk, amelynek nagyon kedvező szerződése volt a Dornával, miután alapító tagok voltak (nem kellett fizetniük nevezési díjat, futamonként kaptak tíz repülőjegyet, stb.). A Kurz Yamaha pedig úgy akart pénzhez jutni, hogy eladta a helyeket a versenyzőknek.

- Milyennek találtad a motort?
- Akkoriban már nem, de előtte egy-két évvel még lehetett Yamahával világbajnokságot nyerni. Az volt egyébként életem legjobb kettőötvenes motorja, amivel mentem. Iszonyú nagy technikai hátrányban voltunk a mezőnyhöz képest. A miénk 92 lóerő volt hátsó keréken, a Honda 128, az Aprilia meg 130. Teljesen más dimenziók voltak, de ez még mindig jobb volt, mint az én EB-s motorom. Nekem nagy technikai váltás volt, de messzire nem jutottam vele. Ezidőtájt ebben a mezőnyben ment Lorenzo, Elias, Melandri talán, West, Porto, Rolfo, DePuniet, Poggiali, stb.

- Milyennek láttad Poggialit?
- ő már akkor rosszul ment, csak nagyon nagy előnye volt az Apriliának. Nem így Dovizioso, aki (bár akkor még a százhuszonötösök között) mindig nagyon gyors volt, én őt tartom ott az egyik legnagyobb versenyzőnek.

- Versenyzőként mi a véleményed Rossiról?
- Figyelj, aki belülről látja, az érti, hogy miért Rossi a Rossi. Amíg Haydennek koncentrálni kell a versenyzésre és gondolkodni kell rajta, addig Stonernek és Rossinak nem. De Rossi akkor is jobb, mint Stoner. És nem csak a technikán múlik ez, hanem azon is, ki mit tud kihozni belőle. Egy szint után már mindegy, hogy kinek van több pénze, csak az fontos, ki mit tud kihozni belőle.

- Higgadtság?
- Stoner is nagyon higgadt versenyző, de nekem ő eleve nem szimpatikus, egy "mindenkin átgázoló" figurának ismertem meg. Nem szeretem, és éppen ezért nem tudom objektíven megítélni. ő úgy került a MotoGP-be, hogy Lucio Cecchinello odavette magához a kettőötvenbe, mert fantáziát látott benne. Amikor Stoner egy picivel jobb lehetőséget kapott a KTM-től 2004-re, egyből otthagyta a csapatot. Aztán a Stoner-KTM kapcsolat megromlott, az ausztrál visszament Cecchinellohoz, és megint megkapott mindent. Később Stoner kitalálta, hogy a MotoGP-ben akar menni, tehát elszerződött máshova. Lement az első sepangi teszt, a csapat tönkrement, Cecchinello viszont megint segített Stoneren és indított egy GP csapatot. Azonban a kengurus fiú az első adandó alkalommal megint továbbállt. Egy ilyen csörtető versenyző miatt vágott bele Cecchinello a GP-be saját erőből (Robertshez hasonlóan), Stoner viszont lelépett. Nézd meg a Doviziosot, Hondás volt százhuszonötben, Hondával ment kettőötvenben úgy, hogy egy centi esélye sem volt arra, hogy azzal a géppel megnyerje a VB-t, de kitartott a csapata mellett. Nem azt mondom, hogy ez a követendő példa, de ha egy csapat megtesz mindent egy versenyzőért négyszer, és az ötödször is lelép, az nekem nem szimpatikus.

- Kivel szimpatizálsz a királykategóriából?
- Kedvelem Eliast, de az ő teljesítménye nagyon hullámzó, Hopkins megy jól évek óta, attól függetlenül, hogy hol versenyez, na és persze Rossi.

Rizmayer Gábor - nézd meg nagyban is!

- A világbajnokságon 2005-ben nyolc futam után búcsút intettél a Kurz Yamahának. Mit tartogatott a folytatás?
- Harmati Árpádnál érdeklődtem, hogy miben tudna segíteni a jövő évi versenyeimmel kapcsolatban. Gondolkodtunk és eldöntöttük, hogy nekivágunk egy Yamahával a Stock 600 EB kupának, egy Suzukival pedig a hazai GSX-R kupának. Árpi kialkudott nekem egy kedvező vételárat és halasztott fizetést a Yamahára, a Suzuki kupán elért győzelmek után pedig kvázi sikerdíjat ígért. A szezon végére aztán a GSX-R kupát sikerült megnyertem, a Yamahával pedig a Stock 600 EB-n összesítésben a harmadik helyezést értem el.

- Ez utóbbi viszonylag kevés publicitást kapott a hazai médiában. Hogyan zajlott le a bajnokság?
- A Stock versenyeknek nagyon szigorú szabályaik vannak, ráadásul ezek eléggé gyakran változnak. Korábban többször ilyen apróságokkal óvták meg egymást a versenyzők, hogy rajta van-e a másik motorján a gyári lámpakapcsoló, vagy sem. Ez a szívatási hullám hazánkban 2006-ra kezdett elülni, talán lenyugodtak a kedélyek, nem tudom. Az első futam előtt még lementünk edzeni a Pannónia-ringre, de harminc kör után leszakadt az ég. Körülbelül ennyi felkészüléssel indultunk el a vallelungai futamra. Na, ott azt sem tudtuk, hogy merről jöttünk, hiszen előtte még nem ültem négyütemű motoron, nagyon zavart a motorfék, stb. De végül is talán hetedik, vagy tizedik lettem. Utána volt egy Alpok-Adria futam, kicsit jobban összeszoktam a Yamahával, majd következett Rijeka. Második lettem, de elég mérges voltam, mert csak a befutóban jött ki jobban a lépés az ellenfelemnek. Aztán jött a hidegzuhany: a gépátvevő a verseny után közölte, hogy nem felel meg az R6R az előírásoknak (nincs rács a légbeömlőn, nem jó a plexim és fagyálló van a motorban). Mondták, hogy szedjek ki ezt meg azt a motorból. Mondtam nekik, hogy én még nem szedtem szét ezt a motort, se szerszámom, se szerelőm, se kedvem nincs ehhez. A vége úgy alakult, hogy odajött egy horvát Supersport csapat és elkezdték bontani a gépet. Leszedték a befecskendezőt, a gépátvevő mondta, hogy jó. Erre kitalálta, hogy szedjük ki a vezérműtengelyt. A horvátok mondták neki, hogy ezen a gépen még minden csavaron ott van a gyári rögzítőfesték, ők ezt a gyári gépet nem akarják tovább bontani. Aztán ennyiben maradt a művelet. Tíz perc múlva hívtak a hangosbemondón, kisebbfajta bizottság előtt kellett különböző kérdésekre válaszolnom. A hűtővíz fagyállótartalmáról, a plexi magasságáról és a légbeömlő előtti rácsról folytattunk roppant érdekfeszítő vitát. Ezután szavaztak az elhangzottak alapján, aminek eredményeként csalás miatt kizártak a versenyből. Hazajöttünk Rijekából, és egyből fellebbeztünk. A következő versenyen - Mostban - az első helyről estem ki a negyedik, vagy ötödik körben, mivel szétesett a váltóm. A következő verseny Svédországban lett volna, de mivel addigra nem sok pontom gyűlt össze a Stock 600 EB kupán, nem vágtunk neki a kétezer kilométeres útnak. Ezért inkább a mosti Alpok-Adria kupát vettük célba. Ide késve érkeztünk, ráadásul az első edzésen át is ugrottam a motort, elszakadtak az izmok a vállamban, tehát jól indult a dolog. A verseny előtti gépátvételnél ugyanaz az osztrák fazon engedélyezte a motoromat, aki kötekedett előző alkalommal. A futam előtt a rács, a plexi, a hűtővíz rendben találtatott. De miután sikerült megnyernem a futamot, megint kizártak, ezúttal idomzathibára hivatkozva (takarta az utángyártott idom a kipufogókönyököket). Érveléskor még a homologizációs rajzokat is megmutatták. Ezekkel csak egy bibi volt: látszódott, hogy a légbeömlő előtt nincs ott az a rács a Yamahán, amit az én gépemről hiányolt a bizottság pár héttel azelőtt. Ebből aztán nagy vita kerekedett. Engem végül kizártak, mi meg erre összeszedtük az összes magyartól az összes fellelhető készpénzt és megóvtuk az első tíz versenyzőt levegőbeömlőre, plexire, egyebekre hivatkozva. Na ebből még nagyobb balhé lett és egy óra múlva a bizottság közölte, hogy minden motort megvizsgáltak, egyikben sem találtak semmilyen szabálytalanságot, nem zárnak ki senkit, de visszaadják a pénzt. Végül egyedül én lettem kizárva, meg egy másik magyar srác, akinek könnyebb volt az akkumlátora a megengedettnél. Szép. A következő alkalommal elmentünk Rijekába, azt a versenyt meg is nyertem és nem is óvtak meg. Szeptemberben egyébként megjött a fellebbezésemre a válasz, miszerint teljesen jogszerűtlen volt az ellenem folytatott eljárás, nem ellenőrizhették volna azt a három tételt, hiszen óvás nem érkezett be, emiatt a vizsgálóbiztost, a szövetséget és az elnököt egyaránt elmarasztalják, az óvás költségeit megtérítik, és egyébként nem is értik, hogy itt mi zajlik. Visszakaptam húsz pontot, de a svéd kihagyás miatt a bajnokságnak már úgyis mindegy volt. Kimentem még Cartagenába, ott megnyertem a futamot és így lettem végül harmadik helyezett összesítésben.

- Hogyan alakult a 2007-es évad?
- Még 2006-ban megkerestem Szabó Attilát, hogy szükségem lenne egy jó menedzserre. Gondolkozott rajta, aztán nem sokkal később megállapodtunk a feltételeket illetően. A 2006-os magyarországi GSX-R kupát ugye megnyertem, így győztesként elindulhattam a GSX-R Európa kupán 2007-ben. Az évad elég vegyes eredményeket hozott egyébként. A valenciai versenyen az ötödik helyről estem ki egy tömegbukás miatt, a motorom is rommá tört. Assenben az időmérőn második voltam, de a versenyen a negyedik helyről megint sikerült nullázni, nekem jött egy srác féktávon, de mint egy torpedó. Silverstone jól indult, esőben feljöttem harmadiknak, de ahhoz már forszíroznom kellett a tempót. Előttem a srácok nagyon lökdösték egymást, ebbe én nem akartam belekeveredni, úgyhogy inkább bejöttem dobogós helyen. Annyira rossz idő volt, hogy a többi futamot a vihar miatt már meg sem rendezték. Misano csalódás volt, tizennegyedik lettem. Itt a gép beállításához szükségünk lett volna segítségre, de ezt nem kaptuk meg. Az olasz futóműves srác azt mondta, hogy nem csinálja meg azokat a változtatásokat (pl. rugócsere), amelyeket kértünk tőle. Nem sokkal később az olaszoknak bezzeg megcsinálta, szóval voltak ilyen apróságok. Ezért is fordulhatott elő az, hogy az egyik futamon még dobogón végzett valaki, a másikon meg éppencsak pontot szerzett. Lausitzringen kilencedik lettem. A zárófutamnak Magny-Cours adott otthont. Az edzéseken éreztem, hogy jól megy a motor, amit az is bizonyított, hogy a második rajtpozíciót szereztem meg. A rajtot jól elkaptam, végig hol a harmadik, hol a negyedik helyen motoroztam. Az utolsó körben beálltam a harmadik helyre és próbáltam támadni a második helyen motorozó franciát, aki a végén a nagy akarás áldozata lett és közvetlen előttem hatalmasat bukott. Így lettem végül második a dobogón. Ebben a sorozatban egyébként a korom miatt én már nem vehettem részt a pontversenyben. A 2007-es szezonban a nemzetközi GSX-R kupa mellett amúgy két IDM Supersport futamon is el tudtunk indulni. Mivel előtte már mentem széria R6-tal hasonló futamon, és ott hetedik lettem, úgy gondoltuk, most a szabályok által megengedett tuninggal minimum megváltjuk a világot és szétalázunk mindenkit. Kimentünk a versenyre és huszonkettedik lettem az időmérőn. A szombati versenyen a tizenötödik hely környékén végeztem, vasárnap meg leesett a váltókar, így hazajöttünk. Mondtam Attilának, hogy ez elég gyengén sült el, mi lenne, ha mennénk még egy német bajnokin, de immáron a német Suzuki csapat motorjával (hiszen ott szezon közben megüresedett egy hely, kirúgták a pilótát). Kaptunk egy nagyon jó ajánlatot a csapattól, ők adták a motort, a szerelőket, a gumit, így mentünk ki az évadzáró futamra, Hockenheimbe. Nagy felhajtással járó verseny volt, az időmérőn tizenkettedik pozícióm volt, ezzel ők már nagyon elégedettek voltak. Én valahova az ötödik hely környékére vártam magam. Sajnos a rajtál nekem jöttek, kimentünk a kavicságyra, nem is tudom, hányadiknak tudtam visszajönni. Az utolsó körig küzdöttem, így lettem tizedik a végén (a köridők alapján hatodik lehettem volna). Ez jól sült el, mert ott volt a Suzuki Európa kupa főnöke is, és beszélgettünk a jövőbeli lehetőségekről. Szezon végén jött egy ajánlat tőlük, hogy induljunk együtt 2008-ban a német IDM Superbike bajnokságban. 2007. végén a Pannónia-ringen - meglehetősen rossz időjárási körülmények között - még meg akarták mutatni az új motort. Miután megegyeztünk a szerződésünk részleteit illetően, mondták, hogy menjek egyet a géppel. A harmadik kanyarnál jártam, amikor betették a piros zászlót, mert Meklau esett egy akkorát, hogy három percig nem volt eszméleténél. Addigra a GSX-R válogatáson összetörtek hat motort, Meklau összecsukott még egyet, így mi is csomagolhattunk haza.

- Andreas Meklau tartja a pályacsúcsot a Hungaroringen is, igaz?
- Ezt nehéz egyértelműen megítélni, mert a német Superbike szabályok eléggé különböznek az Alpok-Adria Superbike szabályoktól. Ez utóbbin a motorok húsz-harminc lóerővel erősebbek. De nem veheted Stock rekordnak se Meklau pályacsúcsát, mert a futóműve sokkal, a gumija kicsivel jobb, mint amit a Stock szabályozás megenged. Szerintem az nem egy megdönthetetlen pályacsúcs, annál egy valóban jó Superbike gépen Meklau sokkal jobbat menne. Németh Balázs a Stock 1000-ben alig ment rosszabb időt Meklau pályacsúcsánál, én is ötvenhármat mentem a hétötvenes géppel.

Rizmayer Gábor - nézd meg nagyban is!

- A 2007-es szezon alatt úgy tudom - edzésképpen - indultál néhány Alpok-Adria futamon is. Volt, hogy a hétötvenes géppel ötödik helyen végeztél az ezres mezőnyben.
- Igen, az úgy volt, hogy év elején a Suzukitól szereztünk egy hétötvenes motort. A koncepció az volt, hogy megcsináljuk olyanra, mint a GSX-R kupás hatszázas motorom, és én majd azzal fogok edzeni. Kaptunk ugyanolyan gumit, kipufogót, stb. Kimentünk Rijekába, az időmérőn sikerült megcsípni a negyedik helyet, a futamon meg ötödik lettem. Az ezresekkel az a baj, hogy gyorsabb az egyenesben és rövidebbet tud fékezni (a nagyobb motorfék miatt). Te csak a kanyar közepétől a kigyorsítás végéig vagy gyorsabb a hétötvenessel. Ezt viszont nagyon nehéz kihasználni versenyen, mert hiába vagy gyorsabb a kanyar közepén, ha elédkerül, nem tudod megelőzni. Kigyorsításkor lemarad az ezres, mert a hétötvenesen finomabban tudod adagolni a gázt, de az ezres az egyenesben úgy ellép, hogy látni sem bírod. Gyakorlásképpen mentem még a hétötvenessel Stock 1000-ben a Hungaroringen is, ott harmadikként intettek le.

- Hogyan szoktál edzeni?
- Van krosszmotorom és supermotom is, azzal szoktunk kijárogatni ide-oda. Meg persze robogózni szoktunk, van egy brigád, aki összejár bizonyos időközönként különböző go-kart csarnokokba. Mostanában a Késmárk utcában szoktunk edzeni, idén már voltam talán kétszer. A krosszozás nagyon jó a kondinak, a robogózás meg olyan, mint a motorozás. A supermoto lenne a legjobb, de ilyen hidegben nagyon veszélyes, ahhoz már kell legalább tizennégy-tizenöt fok.

- A magánéletedről mit árulnál el az olvasóknak?
- Mogyoródon lakom a barátnőmmel, akit egyébként a GSX-R kupán ismertem meg. Hobbim a kutyasétáltatás, van három kutyánk, meg nem tudom hány macskánk. Edzeni szeretek még, akár motoron, akár konditeremben. Régen kempóztam, most inkább kick-boxolni szoktunk, meg squasholni. Abszolút nem iszom alkoholt, nem dohányzom és nem is kávézom.

- Mik a várakozásaid az idei gyorsasági motoros világbajnoksággal kapcsolatban?
- Százhuszonötben Talmának nehéz dolga lesz, sok az új, sok az erős pilóta. Legalább akkora munka lesz megnyerni még egyszer a világbajnoki címet. Az egyetlen dolog, ami változott tavalyhoz képest az az, hogy most már mindenki elhiszi, hogy hagyják megnyerni a bajnokságot, de ettől még nem lesz könnyebb a feladat.

- Csak nehogy megismétlődjön a Pasini-féle pechszéria Talma esetében is, gondolok itt az RSA megbízhatatlanságára.
- Pasininek igazi kókler szerelőbrigádja volt év elején. Én egy százforintost nem bíztam volna rájuk. Pasini most azzal az egy kikötéssel mehetett fel a kettőötvenbe és kapott gyári motort, hogy nem viheti azokat a szerelőket. A kókler szerelők egyébként év közben ki is cserélődtek profikra.

- Kettőötven? Faubel?
- Remélem, hogy nem, és nem is hiszem, hogy ő ott lesz az elejében. Pesekről sem hinném, hogy túl ütőképes motorja lenne. Szerintem a KTM-ek fognak az élen végezni.

- MotoGP? Lorenzo megszoríthatja Rossit? A számodra szimpatikus Elias most eléggé háttérbe szorult...
- Eliasnak ez a Ducatizás már amolyan utolsó mentsvár, de akár még be is jöhet, ki tudja. Lorenzo nálam nem favorit. Én még ismerem az EB-ről, akkor még kisgyerek volt, a tizedik helyeken ment, de már akkor sem köszönt senkinek. Szerintem Rossi ott a legjobb versenyző, de majd meglátjuk.

- Akár utcai-, akár pályamotorozásra való tekintettel, te mit ajánlanál kezdő pilótáknak?
- Az utca motorosának én mindenképpen ajánlom a szponzorunkat, az Erste Leasing Motoros Akadémiát. Biztosan nagyon sokat segít, látom az embereken, hogy azok is rengeteget fejlődhetnek, akik már tíz éve motoroznak és most vették a hatodik ezres motorjukat. Például sokszor előfordul, hogy rutinos motorosok sem tudnak megállni egy kihelyezett bója előtt, pedig ez egy igazán alap feladat. És amikor tíz tanulóból nyolc így tesz, akkor azt gondolom, hogy az utcai közlekedésben nagyon fontos szerepet tölt be egy ilyen képzés. Az instruktoraik 2008-ban egyébként kint lesznek a Hungaroring pályanapjain is, és segítik a motorosokat. Általában az a tapasztalat, hogy aki elvégez egy ilyen képzést, az már rájön, hogy nem tud motorozni, és sokkal szerényebben megy a versenypályán is. Gyakorlottabb pályamotorosoknak én inkább a GSX-R kupát javaslom. Igaz, hogy sokba kerül, de ezért a pénzért a nevező mindig jó motorral és jó gumival fog menni a futamokon, valamint megkapja a versenyzés életérzését is. Bemész a versenyre, ott állnak a sátrak, eszel-iszol, sétálsz a pilóták között, készülsz mentálisan a futamra, úgy, ahogyan a profik. Nem a verseny előtt pár nappal kell telefonálgatni a haveroknak, hogy honnan szerzünk futót, hogyan kötjük le, hogyan jutunk ki a pályára, mikor intézzük a nevezést, mikor cseréljük át a gumit meg a fékbetéteket, de már kezdődik is az edzés, satöbbi, satöbbi. És az itthoni GSX-R kupa nevezési díja mindenképpen elhanyagolható mondjuk a külföldi, hasonló kupák anyagi szükségleteihez viszonyítva. A futamok végén a csomag részeként például kapsz egy DVD-t, tele fotókkal és videókkal, amit ha kiteszel a vitrinbe és tíz év múlva ránézel, az jut majd eszedbe: igen, ez de jó volt. Volt, hogy valaki ment egy másik sorozatban, végigszerelte az egész hétvégét, és menni akart még egyet. Sajnos elfelejtettek a motorjába betenni egy csavart, kiesett a fékbetét és eltört a gerince. Na ő már tudja, hogy miről beszélek. Én azt mondom, hogy a kupa nevezési díja nagyon sok pénz, ha oda kell állni a kasszához, és ki kell pengetni az összeget. De tíz futamra lebontva, motorversenyt tekintve nem elviselhetetlen az összeg.

- Elégedett, boldog ember vagy? Jól érzed magad a bőrödben?
- Változó. Egy sportoló sohasem lehet elégedett a teljesítményével, mindig ki kell tűzni újabb célokat, különben könnyen céltalan bolyongás lesz belőle. Az utóbbi pár hónap húzósabb volt, picit megsínylettem, de pozitívan vágok neki a 2008-as évnek.



Hozzászólások
Kovaks mondta [2008.01.08. 21 óra 33 perckor]:

Asztapaszta, ez már igen! Marha jó kis interjú, csillagos ötös! Tényleg, Rizi és Niki akkor szakítottak, amikor Niki gyorsabb lett? :))) Na még sok ilyet Polyhos-Csernus (lásd utolsó kérdés) doktor! Az MZ-t meg időben készítsétek elő a Yetire, Rizi is megmondta, hogy nem érdemes kapkodni és kóklerkedni!
Ádám mondta [2008.01.10. 10 óra 06 perckor]:

Kegyetlen jó riport volt, gratula a készítőknek!
Kovari Laszlo mondta [2010.01.06. 3 óra 25 perckor]:

Hülye Rizi... sok sikert haver! :) Egy régi padtárs... jelenleg Kanadából.




Ha mondandód van...

Tagként kell belépned ahhoz, hogy hozzászólhass a bloghoz.