2005.09.16. Drapál nyomdokain

Roland írta,
17 óra 39 perckor,
Ring témakörben.
Mára minden motoros témával foglalkozó médium attól hangos, hogy Talma felmegy 250-be. A hír hallatán egyik szemem sír, a másik meg nevet. Bár hazánk a motoreladásokat tekintve dinamikusan fejlõdik, még mindig csak kerekítési hiba vagyunk a nagy nemzetek (olasz, spanyol) értékesítési adataihoz viszonyítva. Ennek fényében jó hír, hogy eredményes versenyzõnk jövõ évi pályafutása biztosítva van, talán az új szerzõdés még plusz motivációt is hoz magával. Nagy elõrelépés ez a korábbi évek hányattatásaihoz viszonyítva (aki látta õt az Apriliánál, Malagutinál versenyezni, és követte az eseményeket, az tudja, mirõl beszélek). Ezt látja a mosolygós szem.


Kevésbé örülök viszont, hogy olyan motorra fog ülni, amely még csak ebben az évben debütált a bajnokságban (ergo kiforratlan, ráadásul Talma is csak 125-ben versenyzett eddig). Kis pénz - kis moci mondhatnánk, egy Rossi-féle pályafutásról (125-bajnok, 250-bajnok, 500-bajnok, MotoGP-bajnok) a magyarnak születés miatt nagy valószínûséggel már úgyis lecsúsztunk. Akkor lenne a kategóriaváltás ideális, ha a 125-ös géposztályban elõbb sikerülne begyûjteni a világbajnoki címet. Lássuk, vajon mi is szükségeltetik ehhez.

Mindenek elõtt kell egy gyors pilóta. Sokáig (osztva a kételkedõk véleményét) én sem hittem, hogy Gábor ott tud menni az elejében. Aztán a 2004-es Masterbike teszt elgondolkodtatott, a KTM-es eredmények pedig végleg meggyõztek. Pedig sokan azt hangoztatták (olyanok is, akik közeli ismerõsei Talmának, volt szerelõk, stb.), hogy Gábor egy gyors, de nem különleges adottságokkal rendelkezõ pilóta. Bár a forrófejûségen (elég csak az ezévi doningtoni futamra gondolni) és a koncentráltságon még lehetne javítani, a gyõzelmi esélyek szerintem adottak. Ezt igazolja az eddig elért két futamgyõzelem is (a mugelloi mindenképpen sporttörténeti jelentõséggel bír). Tény, hogy Talma hét-nyolc kilogrammal nehezebb, mint tizenéves csapattársai, ilyen szempontból a 250-ben könnyebb dolga lesz (ott ugyanis a súlykülönbség a motorerõ miatt már nem számít annyira jelentõsnek).

A pilóta önmagában viszont nem elég, kell alá egy villámgyors és egyúttal megbízható gép is. Egészen a brnoi futamig azt gondoltam, ez megadatott a legjobban rajtoló magyarnak. Sajnos mi is fájó szívvel néztük a borzasztó hangokat adó motoron beforduló, körrõl-körre hátrébb szoruló srácot. Érdekes, összeesküvés elmélet-szagú cikket írt errõl Niedermayer Antal (a SBK Magazin tulajdonosa) nemrégiben. A cikk folytatása a lap következõ számában olvasható, kíváncsian várom a fejleményeket. Nyílt titok, hogy Niedermayer súlyos milliókkal segítette Gábor pályafutását és a Talmácsi családot a nehéz idõszakokban.

A többi összetevõt nem részletezem, a profi szerelõk, mérnökök (gondoljunk csak Harald Bartol fõmérnökre), szponzorok rendelkezésre állása egy gyári csapatnál nem lehet kérdéses.

Tudjuk azt is, hogy a huszonötös mezõny mennyire spiccen van, versenyrõl-versenyre mindig más nyeri a futamokat, sokszor csak a szerencse dönti el, hogy kinek jön ki jól a lépés az utolsó egy-két körben. A bajnokság hátralévõ része sem lesz tehát sétagalopp, érdemes követni az eseményeket és szurkolni Talmának (Assenben azért jó volt magyarnak lenni és kifeszíteni a lepedõt). Máris nyakunkon Motegi, Gábor jelenleg az ötödik leggyorsabb idõt futotta a QP1-en.

Még valami: csupán két futamgyõzelem kell, hogy Talmácsi utolérje az eddigi legeredményesebb magyar motorversenyzõt, a feledhetetlen emlékû Drapál Jánost.



Hozzszlsok

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandd van...

Tagknt kell belpned ahhoz, hogy hozzszlhass a bloghoz.