Milestone.hu -
 


Kovax írta,
11 óra 20 perckor,
Motor témakörben.
2006. novemberében ugyanezen oldal hasábjain adtam közre tapasztalataimat els? nagymotoromról, egy 2006-os évjáratú Kawasaki ER-5-r?l. A fekete "csacsit" nullkilométeres szalonmotorként vettem, és az els? évben úgy nyolcezer kilométert tekertem a szerkezetbe. Most, amikor ónos es? táplálta jégpáncél borítja az utakat, elérkezettnek látom az id?t az öszvérrel töltött második év összefoglalásának.


Az enyhe tél miatt a 2006-os szezon tulajdonképpen nem is ért véget. December 9-én még az Euroringen köröztem, és amikor csak id?m engedte, már nyergeltem is a paripát. Az ?szi-téli id?szak alatt sikerült háromezer kilométert motorozni, így még a gondosan megtervezett 2007. áprilisi, olaszországi túra el?tt kénytelen voltam beiktatni a tizenkétezres kötelez? szervizt (valójában még csak tizenegyezernél jártam, de jobbnak láttam el?rehozni). A K-Bikersnél az el?re megbeszélt id?pontban (valamikor áprilisban), az el?re megbeszélt összegért (kb. harmincezer pénzért) leszervizelték és átvizsgálták a motort, így teljesen nyugodtan indulhattam a nagy útra!


Az olasz túra kétség kívül 2007. legnagyobb motoros durranása volt. A motorok (Ducati S4R, Honda Hornet 600, Yamaha YZF-R6 és jelen teszt tárgya) furgonban csücsülve pislogtak Rómáig, onnan viszont mesés tájakon vágtattak déli (Nápoly, Avellino, Amalfi, Positano, Maratea, Paola), majd keleti (Vieste), s végül nyugati (Velletri) irányba. Egy hét és kétezerötszáz kilométer, amiben volt minden: autópályán csapatás, városi lavírozás, tengerparti motorozás, kemény es?menet, komótos túrázás és persze szerpentin, szerpentin, szerpentin. A kis Kawa zokszó nélkül t?rte a megpróbáltatásokat, és panasz nélkül teljesítette a napi etapokat. Könnyedén kanyargott a nyakába rögzített tanktáskával és a hátsó ülésre gumipókozott hátizsákkal. Ez utóbbi inkább nekem okozott fejtörést, amikor fel-, és leszálltam a motorról. Egy szó, mint száz, imádtam azon a tájakon a barátokkal kanyarogni. Habár a bizalmam már korábban megingott a gyári Dunlop gumikban, az út során semmi panaszom nem volt rájuk. S?t, az es?ben nem kényszerítettek túlzott óvatosságra, egy balesetveszélyes szituációban pedig kihúztak a csávából. Történt ugyanis, hogy egy viszonylag tempós, beláthatatlan jobbkanyarban (jobbról szikla, balról szakadék) finom kavicsos homok terült el az általam választott íven. Ekkor én vezettem a konvojt, és már nem volt id?m korrigálni: elengedtem a gázt, talán kicsit kiemeltem a motort és csak id?hiány miatt nem imádkoztam. A motor eleje a homokra érve keményen megcsúszott, de ahogy ismét az aszfaltra ért, újból megtapadt. Hát, hogy egy klasszikust idézzek: "a szar egy pillanatra megkeményedett bennem". Ezen a szakaszon a haverok is csúszkáltak, igaz ott a ménesek inkább a hátsó gumikat sanyargatták.

Az ER-5 elcseszett gumiméretét?l egyébként nagyon kivagyok. Elöl a 110/70-17 még oké, de a hátsó 130-as gumi nem kevés fejtörést okoz. A gyári Dunlop Arrowmax GT501-es abroncsok normál id?járási viszonyok közepette (száraz, viszonylag meleg id?), kényelmes haladásnál nagyon jól teljesítenek. A gondok akkor kezd?dnek, amikor kicsit sportosabb tempó következne, vagy elered az es?. El?bbinél vagy ideges, nyugtalanító visszajelzéseket ad a bicikli (a kanyargósabb szakaszokon), vagy kapaszkodásra késztet? rodeózásba kezd (nagyobb sebesség?, nyújtott, autópályás hajlítókon). Nedves úton pedig annyira visszah?l a gumi, hogy még derékszögben is képes billegtetni a motor hátulját. Nem vicc, Villányból hazafelé kanyarogva Zola barátom a mögöttem jöv? Horneten nem tudta mire vélni az el?tte zajló vízibalettet. Hát nem volt kellemes élmény. A fentiek miatt már régóta kerestem a megoldást egy jó kis tapadós gumi formájában, de ebben a méretben korlátozottak a lehet?ségek. Külföldi és hazai fórumok, illetve gumitesztek alapján a következ? típusok jöhettek szóba: Bridgestone BT45, Metzeler Lasertec, Pirelli Sport Demon. A BT 45-öst nagyon istenítik a régi ER-5 tulajok, a megkeresett hazai gumisok viszont azt állították, hogy elavult konstrukció. Erre némileg az is ráer?sített, hogy a Suzuki GS500-asok - ahol a Bridgestone BT45 a gyári gumi - nem lelkesednek ezért a típusért. Maradt a Metzeler és a Pirelli, amib?l a több pozitív vélemény miatt a Metzelert választottam. A zsír új gumikat a Kék Hold gumiszervizben vettem. ?k újra is patkolták az öszvért, ha jól emlékszem gumival együtt úgy negyvenötezerért. Róluk csak jókat tudok mondani, tiszta, profi munkát végeznek. A levetett Dunlopokban tizennégyezer kilométer volt, a szerel? srác szerint még tízezret elmentek volna. Mosolyogtunk is egy kicsit, hogy tartós a gumma, csak éppen motorozni nem lehet vele.


A szervizb?l kigurulva máris kett?-nullra vezetett a Metzeler a gyári gumi ellen. Egyrészt sokkal jobban korrigálta az úthibákat, másrészt a motor szinte magától befordult a kanyarokba. A Dunlop - talán keménysége miatt - nagyon er?teljesen közvetítette az útegyenetlenségeket a vezet? felé, a keresztirányú útcsöcsökön pedig ijeszt?en pattogott még akkor is, ha a guminyomás alacsonyabb volt az el?írtnál. A fordulékonyság javulása azért lepett meg annyira, mert korábban nem éreztem, hogy nehéz lenne beterelni a gépet a kanyarokba. A gumicsere után azonban rögtön kijött a különbség, némi túlzással elég volt rágondolni a kiválasztott ívre, és a motor már rajzolta is. A Metzeler még nem volt igazi éles bevetésen (háromezer kilométer van benne), bár egyszer már felmerészkedtem vele a Kakucsringre. Az akkori szép, napos id?ben stabilan viselkedett a motor, de ilyen körülmények között - az én tempómnál - a gyári Dunlopokkal se volt gond.


A 2007-es évad során többnyire rövidebb-hosszabb túrákra használtam a járgányt. Megjártuk Villányt, felkaptattunk a Turulhoz, kiugrottunk Szlovákiába, sokszor koptattuk az aszfaltot a jó öreg 5-ös úton is (Kecsóring, Euroring, Kakucsring irányába), valamint gyakori volt a hétköznapi "Tesco-kör" is. Emellett többször végigjártam a Vác - Balassagyarmat - Salgótarján útvonalat, amolyan hazai pályaként. A túrázásra tökéletesen megfelel? 100-120 km/órás tempó mellett az öszvér nagyon barátságosan viselkedett, vígan falta a kilométereket, és százasonként beérte 4-4,5 liter benzinnel. Ilyenkor mindig elégedetten szálltam le a nap végén a nyergéb?l, és búcsúzásként boldogan paskoltam meg a hátsóját (jó éjt puszinál még nem tartunk). Csupán egyetlen alkalommal makacsolta meg magát, éppen az egyik túrán. Úgy százas tempónál köhintett párat, majd lehúzódott az út szélére. Tisztára, mint amikor kifogy a benzin és tartalékra kell állítani. Miután variáltam egy kicsit a benzincsappal, ismét életre kelt a masina, és onnantól nem csökönyösködött tovább. A mai napig nem értem az esetet, mindenképpen üzemanyag-ellátási probléma lehetett. Érdekes, de valahogy másként viselkedik a tartalékra-állítás, ha különböz? oldalról tankolom a motort. Rejtély, de a következ? szezonban kipuhatolom!


2008-ban a tizennyolcezres szervizzel kezdjük az idényt, aztán a tervek szerint Ausztriában, Szlovéniában és a hazai utakon fajluk a kilométereket, remélem továbbra is fülig ér? szájjal a Suomy plexije alatt!

Epilógus 1
Egyszer majdnem megcsaltam a Kawát, hiszen csábított a Triumph Street Triple! A haverokkal addig beszélgettünk a géppark lecserélésér?l, hogy meghirdettem a masinát. Csakhamar érdekl?d? is akadt, s?t, a próbakörön is túlestünk (ez a téma is megérdemelne egy külön cikket!). Miután a vev?jelölt továbbállt, hogy megnézzen egy másik példányt, fordultam egyet én is a járgánnyal. Nem sokat, csak egy kis karikát a városban. Még soha nem éreztem magam annyira otthonosan a Kawa nyergében, az vidáman és h?ségesen dohogott alattam. Kérdeztem magamtól: "Ezt a motort akarom én eladni?!" Mire a leend? új tulajdonossal az árról kezdtünk volna tárgyalni, már tudtam, hogy nem lesz üzlet. Rájöttem, hogy szerelmes vagyok a kis ötszázasba... Vagy legalábbis a szívemhez n?tt.

Epilógus 2
Télvíz idején gyakori esemény, hogy a motoros barátok összejönnek enni-inni, beszélgetni, na és persze sztorizgatni a kétkerek? élményekr?l - amolyan verbális téli motorozásként. A sok téma között el?jött az öszvér sorsa is. El?adtam terveimet, miszerint még egy szezont lehúzok a Kawával, aztán váltok valami szebbre, jobbra, nagyobbra. Ekkor jött a kérdés: "Most komolyan, mi a baj az ER-5-tel? Csak azt ne mondd, hogy kimotoroztad!" Na igen, a barátok ?szintesége néha kegyetlen tud lenni! Arra viszont jó volt, hogy átgondoljam, mi hiányzik az öszvérb?l. Nézzük sorban: egy csipetnyi kraft az országúton, nagyobb stabilitás autópályán, több támogatás a kanyarvadászathoz. Ennyi. Hogy ezeket melyik típus tudja majd megadni? Már van néhány jelöltem (Honda Hornet, Triumph Street Triple, Kawasaki ER-6f, Ducati Monster), és a végleges döntésig remélhet?leg a malacpersely is újra megtelik. Addig pedig Kawasaki ER-5, szezonteszttel 2008-ról is!



Hozzászólások
Zebu mondta [2008.01.25. 23 óra 15 perckor]:

Szerintem a malacperselynek még visítani se lesz ideje, ahogy megtelik, máris földhöz b****ák, és rohannak a pénzzel a horiducitriplekawa szalonba az újért...nem baj, majd megyek azzal is egy kört :)
mondta [2008.01.25. 23 óra 19 perckor]:

Most akkor ez egy szorgos vízhordó, vagy Hayden ezzel is jól menne Örkényben ?!

Az alábbiak szerint:

..."köszöni szépen, a vízhordó szerep ellenére tud könnyeden motorozni"...

http://www.motorinfo.hu/new...
Kovaks mondta [2008.01.25. 23 óra 20 perckor]:

Zebu, te biztos a Zaked haverja vagy! :)))
Zimma mondta [2008.01.26. 18 óra 36 perckor]:

A kis vígan dohogó öszvér ma találkozott távoli unokates?jával...a két nagaszaki egy darabig együtt kocogott, aztán a nagytesó ghostriderré változva hagyott ott mindenkit, csak egy füstölg? gumicsík maradt utána. Vajon minden kawasakis el?tt ilyen evolúció áll ?!
Sudi mondta [2012.01.14. 6 óra 12 perckor]:

Nagyon tetszett a teszt, ilyen mocit vennék, de egy próbakörb?l nem tudom felmérni a képességeit. Jó hogy ennyi mindent leírtál róla. Azt hiszem tetszik, nem baj ha szelídebb mint a nagyobb mocik. Sok balesetmentes kmt kívánok!




Ha mondandód van...

Tagként kell belépned ahhoz, hogy hozzászólhass a bloghoz.